Az adott értékelés: nincs
Minden utazás problémás kicsit, különösen ha magunkkal akarjuk cipelni a sokszor több tíz kilós fotós felszerelést. A helyzetet tovább komplikálja, ha repülőgéppel utazunk. A probléma alapvetően a következő: napjainkban sajnos nem lehet lezárni a feladott csomagokat (különösen az Egyesült Államokban), viszont a felszerelés biztosan nehezebb és nagyobb, mint amekkora csomagot a fedélzetre fel lehet vinni kézipoggyászként. Így lassan mindenki rákényszerül arra, hogy kifejlessze saját trükkjeinek tárházát, amivel sikeresen el lehet juttatni a felszerelést a célállomásra. Ebben az írásban az elmúlt 10 év reptereken szerzett tapasztalatait próbáltam meg rendezett formában az Olvasók elé tárni. Ugyanakkor ezúton kérnék mindenkit, hogy ossza meg velünk saját ezügyben szerzett ismereteit, és azokat a módszereket, amelyek működnek!
Rollei
2005, szeptember 13 – 12:20
Tulajdonképpen mért nem próbálkozol meg egy C. Powershot G6-al (is)? Talán a madarakat kivéve minden téma megoldható egy ilyen jellegű géppel, legalábbis minden olyan téma, ami egy nem kifejezetten fotós célú utazáson adódhat. Én egy hasonló kategóriájú Nikont sétáltatok nap mint nap, annyira megszoktam, hogy már észre se veszem, hogy a szütyőmben van.
PusztaiL
2005, szeptember 13 – 12:58
Van egy PowerShot A60-am (jelenleg az Öregem használja), egy S1 IS-t épp nemrég adtam el (mivel elő se vettem már fél éve). Volt egy időszak, amikor ezekkel jártam az elsősorban üzleti utakon, de túl sok kompromisszumot jelentenek a point&shoot gépek, amikre nem vagyok hajlandó. És utólag mindig üt a guta, hogy miért nem vittem olyan gépet, amiből utána ki lehet hozni A3-as vagy A2-es nyomatot. Ez a saját egyéni preferenciám. Egyébként egy D60/17-40 se túl nagy darab, és az már elég a boldogságomhoz.
Ugyan az útjaim egy része üzleti út melletti (leginkább előtti vagy utáni) fotózás, de amiről a cikk ihletődött, azok a kifejezetten fotós túrák.
laszlog
2005, szeptember 13 – 14:24
Sokszor tényleg működik. Az egyik trükk az, hogy nem fotósnak látszó hátizsákkal megyek, hanem egy vidám, zöld, közepesen nagy Jansport hátizsákkal (ez itt a reklám helye). Ebben rejlik a laptop, fényképezőgép, egy éjszakányi ruha (mert az is lehet kellemetlen, ha eltűnik), meg ami még elengedhetetlenül szükséges. Ez a hátizsák kerül a jegykezelő kisasszonyhoz képest ellenkező oldali vállamra, majd erre a kabátom, lazán félvállra dobva. Ettől persze úgy nézek ki, mintha enyhén púpos lennék, de a hátizsák mérete sokkal kevésbé szúr szemet, mintha takarás nélkül lógna a vállamon.
Természetesen ekkor is hasznos a 10-15 kilós zsákot laza könnyedséggel egyensúlyozni leszakadni készülő vállunkon, kerülendő viszont a légikisasszony fordulásból történő hátbavágása a poggyásszal…
Benjamin
2005, szeptember 15 – 13:59
Elso hosszabb repulos (Lufthansa) utamon vagyok tul (Budapest – Munchen – Boston) es leirnam az altalam tapasztaltakat:
Elozmenyek: Mivel ugy tudtam h. 20kg lehet a gepre feladott poggyasz (eddig csak europan belul utaztam) kicsit aggodtam amikor otthon mar 13kg-nal jartam es meg par dolog hianyzott, tobbek kozott a 3kg-os allvany + fej. Masnap felhivtam a Lufthansa mo.-i. informacios irodajat ahol rakerdeztem h. mekkora lehet a csomag. Meglepve hallottam h. a gepre 2 x 32kg-ot vihetek az utasterbe pedig 1 x 8kg-os csomagot (business class-nal 2 x 8kg), tobbszor is rakerdeztem h. tenyleg? Eleg meggyozoen allitotta a ficko ugyhogy elhittem 🙂 Egy ismerosom rakerdezett a Malevnal es ott derult ki h. Europan belul van a 20kg-os hatar, tengerentuli utazasnal 2 x 32kg naluk is + 10kg az utasterbe. (vegul 24,5kb lett a gepre feladott borond)
Budapest: Check-in-nel feladtam a csomagom, es mutattam a hatizsakom h. ez a meret mehet-e az utasterbe, a holgy csak ranezett, legyintett es mondta h. termeszetesen (nem merte le – egyebkent 10kg korul volt). Megkerdeztem tole h. kiviteli nyilatkozatot hol talalok, a vamosokhoz iranyitott. Mivel ott senki se volt igy megkerdeztem a kilepteto vamosoktol h. mi a helyzet. Oda kell menni a pulthoz es telefonon szolni a vamosoknak akik keresre feljonnek 🙂
Elmondom a fickonak h. mi van: fotosfelszereles, USA-ba megyek, nem akarom h. hazafele gond legyen, stb erre annyit mond h. mindegy h. toltok-e ki vagy sem, mert ugyis a penzugyor fogja eldonteni es ot mar nem erdekli a kiviteli nyilatkozat meg hamarosan ki fogjak vonni a forgalombol ezt a papirt. Kicsit ertetlenkedve fogadtam, visszakerdeztem tobbszor es gondoltam o a vamos csak tudja mit beszel. Tevedtem, mivel nem voltam tul nyugodt, vartam hatha arra jon vmi szerv. aztan egy rendornot sikerult elcsipni, nem tudott semmit errol, de epp jott 2 vamos, lepasszolt nekik. Elmeselem h. mi volt a telefonba, majd furcsan neznek es azt mondja az egyik h. azert toltsem csak ki, na mondom menjenek am a p****ba h. hulyeseget beszelnek (asszem megvolt utana telefonon a fickonak a leb@szas…). Ugyhogy fogtam a papirt es rairtam mindent (2 vaz, objektivek, memoriakartyak, 2x, tolto, tavkioldo, vaku)
Visszterek a pultjukhoz es keresek vmi vamost, akit nagynehezen eszreveszek a mogotte levo iroda belso feleben (minek bujkalnak? 🙂 mutatom a papirjaimat (2 papir kellett mert csak 10 tetel fer egyre). Kerte h. mutassam a cuccokat meg h. miert nem irtam oda h. mi micsoda, mondom ott van: “Canon EF 100mm – szeriaszam”, de mi ez? (objektiv volt a varazsszo) amit aztan az extender melle is odairt hiaba mondtam neki h. az “ketszerezo” :))) inkabb rahagytam. Hasonlo keverest alakitott a 2 tavkioldoval is, de mar csak mosolyogtam.
Munchen: ~20 percet kesett a gep ugyhogy az 1 orabol, 30 perc maradt kb. az atszallasra, szerencsere egybol megtalaltam merre kell menni es huztam a H kapu fele, ott eleg idiotan vegig kell menni ugy 2-300 metert ahol van a biztonsagi ellenorzes majd hatra arc es belul megint 2-300 meter a 18-as kapu, gondoltam de jo 🙂 A papirjaimat nezegette egy holgy aki par kerdessel bombazott, hova megyek az USA-ba?, mennyi idore? (sajonos a megfazasom miatt ugy bedugult leszallaskor a fulem h. alig hallottam barmit is, szinte mindent 2x megkerdeztem, meg angolbol se vagyok tul perfekt) az utolso kerdesere mar nem is valaszoltam, tovabbengedett 😉
Jott az atvilagitas es a femdetektor + “motozas”, terpeszallas kezek oldalra, elolrol-hatulrol, cipo kocogtatas tapogatas. A mobilom a zsebemben maradt ugyhogy volt egy kis csipogas is 🙂 Majd a holgy aki a gepnel atnezte a taskat, kerte h. nyissam ki, a nagyobb objektiveket kerte h. vegyem le a vedosapkat es atnezett rajtuk, a digit gepet bekapcsoltatta h. mukodik-e majd szepen tovabbengedett. A gepre szinte utolsokent ertem fel, a helyem a legvegen volt, ablak mellett ultem es szerencsere ures volt a mellettem levo szek. Az ut nagyon hosszu volt nekem, par kepet lottem az ablakbol, lattam nagy hajot az atlanti oceanon, meg meg Europa felett, elhuzott alattunk egy masik gep pont merolegesen, nagyon durvan tavoldott 🙂
Utkozben kiosztottak az USA-ba belepeshez szukseges I-94-es papirt es meg egy masikat, sok hulye kerdessel.
Boston: Mit kevergett a gep a levegoben azt nagyon nem ertettem… kb. 25-30 percet ugy mentunk h. csak siklott a levegoben a motorok nem mentek es szepen megkerultuk az egeszet majd 180 fokos fordulattal vissza a kifuto fele es leszalltunk. Tudja vki miert nem a tenger/ocean felul szallnak le a gepek?
A beleptetes elott csigavonalban haladtak az emberek a NON-US-feliratu fulkek fele, egy ficko mindenkinek ranezett az utlevelere es a papirjaira majd kb. 30 emberbol 1-2-t visszakuldott mert nem megfelelo iratokat toltott ki. 20-30 perc alatt ertem oda egy fulkehez ahol ujjlenyomat (csak 2 mutatoujjrol – nem 10 -rol!), fenykep es a papirok atnezese utan, mar nem is emlekszem talan 1 valamit kerdezett a ficko, de engedett is tovabb. Kifele menet meg az exit elott vmi no elvette az egyik papirt es vegre kijutottam.
Ennyi, kicsit hosszu lett.
Maty
2007, október 26 – 20:06
Nekem mondjuk sikerült úgy megtömni a CompuTrekkert (pedig a Compu nem is volt nálam), h. nem lehetett betömni a fej fölötti csomagtartóba. A légikisasszony elég morcosan kérdezte, h. ez hogy fért be a kézipoggyász méretbe… Tanulván az esetből hazafelé az első kisebbik nagy zsebet nem tömtem úgy meg :o)
szurkebarat
2008, január 4 – 22:07
A cikk születése óta bele léptünk a Schengenbe, meg miegymás. Létezik még vámáru nyilatkozat? Kötelező, érdemes, hol lehet szerezni, letölthető esetleg valahonnan, stb?
attila7575
2008, január 6 – 08:24
Volt szerencsém 2007 őszén Kanadába repülni kirándulni.
A teljes fotós felszerelésem amit vittem, elfért a Mini Trekker AW-ben, mert némi tépelődés után a filmes vázat és a csak hozzá használt pár dolgot itthon hagytam. Azért még így is egy kicsit súlyos volt a csomag, de gond nem volt belőle sehol. Egyszer nézték meg tüzetesebben az obikat meg a vázat (olaszországi átszállásnál — ha lehetőségetek van, kerüljétek az olasz repülőtereket amennyire csak lehet, szervezés nulla, az olaszok meg… inkább hagyjuk). 4 repülőteret jártunk meg, Ferihegy, Róma, Toronto, Milánó, ebből csak Toronto-ban nem motoztak meg (úgy látszik “gyanús kinézetű” vagyok).
Ferihegyen már épp szálltunk volna be a gépbe, mikor a hangosbemondó szólt, hogy menjünk vissza, és a biztonsági szobába kísértek minket, mint kiderült valamit nem tudott átvilágítani a biztonsági berendezés a feladott csomagban és fel kellett hogy nyissák – a jelenlétünkben – a bőröndöt. Ez a gyanús tárgy a koszos büdös tartalék edzőcipőm volt, aminek a talpán nem ment át a sugár… 🙂 Hiába no a modern technika 🙂 Innentől hiába fegyveresek kísértek vissza az ellenőrző kapu mellett, újra át kellett menni a biztonsági kapun, újra megmotoztak (lehet hogy csak tetszettem, hehe), a gépre már úgy szálltam fel hogy a nyakamban volt a nadrágszíjam, és a kezemmel tartottam a gatyámat 🙂
Gyakorlatilag a fotós felszerelés nem izgatta őket.
PrakticaB
2008, január 7 – 11:39
Én tavaly utaztattam meg repülőn egy Canon 6600 nyomtatót. Visszaesőként szörfösöket mentem fotózni, pénzért, a francia tengerpart óceáni részére, Biarritzba. Tehát a kuncsaftok miatt kellett vinnem a nyomtatót is, hogy helyben képet is tudjak adni.
Naszóval, előtte felhívtam a Canont, hogy hogyan kell utaztatni a masinát. Aszonták, eddig még senki sem fordult hozzájuk ezügyben. Mondjuk, megértem, mert viszonylag nagy egy nyomtató, és minek vinné valaki el magával a szabadságra? 🙂
Kb fél-egy nap múlva visszahívtak, és elláttak tanácsokkal a szakszerű szállítást illetően. Természetesen kézipoggyászként vittem (érdekes, hogy nem akadtak ki a biztonságiak, a 4 repülőút alatt csak egyszer kérdeztek rá a röntgen után, hogy mi van a hátizsákban, de sokat segített, hogy fotós pólóban és sapkában voltam). Legfontosabb kitétel a vízszintes szállítás volt, ezért egy hátizsákbaa tettem úgy, hogy a két vállpánttal szatyor-módban cipeltem 🙂
Nem mondom, kicombosodtam, de jó buli volt…
Lewwi
2008, január 7 – 23:57
Ferihegyen megkérdezték, hogy kitől kaptam az objektíveket, mióta használom, belenéztek, átnéztek rajta, aztán mivel csoportal voltam, nem kötözködtek tovább. Kint Telaviv-ban szinte “rá se néztek”. Lew
