2006, január
Téli Yellowstone. Egy állat halála másoknak ünnep. Egy-egy bölénytetem sokaknak biztosítja a túlélését. Ünnep ez. A tetem, melyeket főként a nemrégiben visszatelepített farkasok ejtenek el, nem csak nekik, de prérifarkasoknak és hollók egész seregének is táplálékul szolgál.
De nem csak a friss zsákmányból lesz eledel. Van egy hely, ahol minden éven megpróbálnak a bölények átkelni a folyó jegén. Három-négy példány alatt beszakad a jég, és belefulladnak a jeges vízbe. Ami kiáll belőlük, azt farkasok eszik meg, majd pedig tavasszal, amikor olvadásnak indul a tömérdek hó, a téli álmukból felébredő medvék gyülekeznek lentebb azon a helyen, ahová a víz a bölénytetemeket viszi. Ők ekkor lakmároznak belőlük.
Aznap, amikor útnak indultunk körbejárni a parkot, a vezetőnk, Dave, körbekérdezett, hogy öltek-e a farkasok az elmúlt napokban. A napi túra során látogatást akartunk tenni a tetemeknél, hátha lencsevégre sikerül kapni a néhány ragadozót. Az a hír járta, hogy aznap reggel terítettek le egy bölényt. El is indultunk abba az irányba, de az egyik kanyar után Dave hirtelen félrehúzódott. Az út másik oldalán egy pár nappal korábbi vadászat eredménye feküdt, és egy prérifarkas lakmározott a kissé már fagyos húsból.
Óvatosan leszálltunk a motoros szánról, és előhalásztuk a felszerelést. A prérifarkas közben gyanakvóan figyelt. Minden elvétett hirtelenebb mozdulatra odébbugrott, de az éhség erősebb volt, és pár perc múlva visszatért az ennivalóhoz. A 400/5.6 és az 1.4x telekonverter jó szolgálatot tett: nem kellett a túl közel menni hozzá.
