Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (1 szavazat )
Kis szünet után újra jelentkezik Kozári Ákos barátunk Fotórágcsa rovatával. Pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol korábban abbahagyta: az Anya gyermekével című képe elemzésével. Javaslom mindenkinek, hogy lapozzon vissza az előző Fotórágcsára, és nézze meg újra a képet! (A szerk.)
2. kép – Anya gyermekével (Készítő: Kozári Ákos)
Belső mondanivaló
(Ehhez a képhez először is apává kellett válnom :-).) Talán nem is kell különösebben a kép belső mondanivalójáról mesélnem. Ez a kép az anya és a gyermek korai – és egyben igen bensőséges kapcsolatáról szól. Nagyon sok minden megtalálható ebben a pillanatban, amit egy anya érezhet gyermeke iránt: szeretet, oltalom, féltés, gondoskodás, érzékeny figyelmesség. Nagyon örülök, hogy sikerült megörökítenem ezt a csodálatos pillanatot fénykép formájában.
Színvilág
A kép színvilága szintén monokróm jellegű. Ennek egyik oka az, hogy nem szerettem volna a színek megjelenésével a figyelmet elterelni a témáról, másrészt a sárgás-barnás árnyalat fokozza kicsit a melegséget.
Technikailag van még egy további ok: a kép igen gyenge fényviszonyok között készült, digitális géppel. A gép gyakorlatilag nem tudta lekezelni a színeket, ekkor döntöttem úgy, hogy talán jobb is így, a színek szükségtelenek…
Képszerkesztés
A képen véleményem szerint a képkivágás emelendő ki főképpen. A négyszög alakú képkivágás megpróbálja követni az édesanya által kreált keretvonalakat, amely a kép középső részén látható gyermeket körbevonja, oltalmazóan védi.
Technika
Technikailag a képpel kapcsolatban nincs semmilyen különös, kiemelendő trükk/jellemző.
A kép egy koraesti órán készült otthonunkban. A kicsi elaludt édesanyja ölében, aki szintén megpihent. A látvány nagyon szép és megindító volt. Egy ideig csak néztem és csodáltam a látványt, majd megfordult a fejemben, hátha le tudom fényképezni. Gyorsan elővettem a gépem, felerősítettem az állványra és reménykedtem hogy a pillanat nem vész el, míg megörökítem…
3. kép – Sagrada V (Készítő: Kozári Ákos)
Belső mondanivaló
Ez a kép egy próbálkozás számomra. Megpróbáltam valamennyire „visszajeleníteni” az, ahogy én látom/látnám a Sagrada Familia-t. Számomra Gaudi-nak ez a műve az organikus, az emberi és az éteri szintek összekapcsolása, megfoghatatlan, emberfeletti alkotás.
A katedrális egyrészt „földi”, másrészt nem evilági módon jelenik meg felém. Van benne valamilyen rémisztően nyers és magával húzó, a tudatalattiban rögzült borzongató pokoliság (J) amellett, hogy felsőbbrendű tisztaságot is megjelenít. Ez most pontosan az a témakör és fotó, amiről másoknak más és más juthat az eszébe. Ha azonban megnézzük az eredeti rajzterveket, talán ez a látványkép/érzés tér vissza.
Mindeképpen látni kell az épületet és amennyire csak lehet, megélni.
A fotó tárgya
A fotón a katedrális korai időszakban elkészült oldalának homlokzata látszik. Ez az oldal a számomra a legmegragadóbb, leginkább elgondolkodtató és szerintem ez az oldal tükrözi leginkább Gaudi elképzelését is. A képpel kapcsolatban nem volt célom az egyes részletek kihangsúlyozása, inkább a kép egészével akartam éreztetni.
Színvilág
A kép színvilága – annak ellenére, hogy színes képről van szó – monokróm jellegű. Ez a sárgás-vöröses színvilág azonos nekem azzal, ahogyan Gaudi épületét alapvetően saját magamon belül látom. Az izzó, élő organizmus, a földi lét nagyon is evilági áthatása jelenik meg nekem ebben a színben. Gondolhatjuk ide a pokol organizmusát is kicsit.
Képszerkesztés
Ezzel voltam leginkább bajban. Egy óriási, monumentális épületet kell megragadni és kifejezni valamilyen belső érzést rajta keresztül. Végül megpróbáltam egy olyan területet kiválasztani (szerintem talán még optimalizálható módon), ahol a legalsó szint és a legfelső – éteri szint is látható, mindez az organikus hatások visszajelenítése mellett. Felülről tehát fény árad és az emelkedés is látható, alul viszont ott van továbbra is a mélység.
Technika
Technikailag egy diafilmre készült, scan-nelt, majd színeiben módosított fotót láthattok. Kiemelendő talán a felső fénysugár/köd, amit úgy sikerült elkapnom, hogy kivártam az éppen folyó építkezés egyik sok porral járó pillanatát úgy, hogy közben még a délutáni nap is segítsen. Ezügyben szerencsém volt.
4. kép – Kötődés (Készítő: Kozári Ákos)
Erről a képről a következő alkalommal írok, remélem immár nemsokára 
