Az adott értékelés: nincs Átlag: 5 (1 szavazat )
Zsozso kolléga gázcsőből buherált állványfeje láttán nekem is megjött a bátorságom egy kis barkácsolásra. Mielőtt azonban belekezdenék, szaladjunk egy kicsit vissza, miért is varrom a kabátot a gombhoz, mi értelme van egy meglévő Manfrotto állványfejet (pontosabban gyorsszorítót) egész napos munkával átbuherálni egy másik cseretalp szabványára, ahelyett, hogy bagóért vennék hozzá Manfrotto cseretalpat akármelyik sarkon?
Régóta piszkálja a csőrömet, hogy a konstruktőrök milyen mostohán bánnak az állított formátummal, miközben én nagyon szeretem, nagyjából ugyanannyit használom, mint a fektetettet. Jó, gyártanak portré markolatot a legtöbb típushoz, de pl a 10D esetén arról is már indításkor lehagytak egy gombot (tudom, a D60 öröksége, de akkor is!) Viszont, ha én terveztem volna a markolatot, lenne rajta állított pozíciónak megfelelő állvány menet, sőt vaku papucs is. Nem tudom más márkáknál van-e ilyen, és csak a Canon bánik ilyen spártaian a felhasználóval, vagy erre még senki sem gondolt rajtam kívül, de mindegy is. Maradt a gömbfej, elfektetése, a platni felhajtása, és hasonlók, ami viszont a markolattal együtt jó 12 cm külpontosságot eredményez (ennyire kerül távol a gép súlypontja az állvány tengelyétől), ráadásul magassági értelemben is ekkora a különbség az állított és fektetett gép nézőpontja között. A Manfrotto kínálatában hasztalan kerestem megoldást a problémámra, amikor egyszer csak Pusztai Laci egyik írásában felfigyeltem a Kirk és az RRS cég L-bracket-jeire. Később szert is tettem egyre. Ezt a kütyüt testre szabottan gyártják bizonyos gépekhez. Tökéletesen rásimul a vázra, és lehetővé teszi az összes csatlakozó, kezelőszerv használatát, anélkül, hogy le kellene venni a gépről. Ha Arca (Kirk, Wimberley, RRS, stb) gömbfejem volna, nem is lenne baj, csak becsúsztatnám a helyére, és már lehetne is fényképezni. De hát nekem nem ilyen van, és attól tartok, egy darabig nem is lesz. (egy kolléga nemrég rendelt egyet, alig merte elárulni a végösszeget, ami egy cseppet eltért a már magában is tekintélyt parancsoló listaártól…).
És itt tértünk vissza a mába! Így talán érthető, miért barmol szét az ember egy vadi új Manfrotto gyorsszorítót.
Elhatároztam, hogy ha már így alakult, és a Manfrotto lett a kiindulás, igyekszem kihasználni annak minden szolgáltatását. Az eredeti Kirk satuhoz képest például határozott előny a hüvelykujjal egy mozdulattal meglazítható, szorító, mely kinyitott állapotban reteszelődik, és a talp behelyezésekor önműködően visszacsukódik. Hátránya ennek a megoldásnak a csavarossal szemben, hogy nem lehet eléggé meghúzni, így függőleges helyzetben kicsúszhatna belőle a gép. (A Manfrottónál az öntvény úgy van kiképezve, hogy oldal irányban nem enged elmozdulást.) Csakhogy miért tartanám függőlegesen, hiszen arra ott az L-bracket másik talpa, pont azért használom!
A munka legnehezebb része éppen ennek a szorító karnak az átalakítása. Ezen ugyanis nincs jóformán egyetlen sík felület sem, amit be lehetne fogni a satuba. Ugyanakkor munka bőven van rajta: Az eredeti kb 60°-os kúposságát le kell köszörülni 45° ra. Ezt a felületet a lehető legnagyobb pontossággal kell kialakítani, és végül fényesre polírozni, nehogy kárt tegyen az L-bracket-ben. Le kell marni a tetejéből is 2,5 mm-t (lásd a képeken), és az aljába is kell egy vájatot marni, a biztosító pöcöknek. (erről majd később). Sajnos egy párszor ki is csúszott a satuból, ami meg is látszik a végeredményen: Itt-ott belekapott a marófej, nem lett szép, de azért működik. A platni elejének a lemarása ehhez képest gyerekjáték.
Az utóbbira jön a 3mm vastag alu lemezből kivágott, és szintén 45°-ban leköszörült darab, amely az Arca talp elülső hornyába kapaszkodik bele. (3 mm vastag alulemezt a barkács áruházakban lehet kapni pl. 3×30-as profil formájában, 1 és 2 m-es szálakban). A platnira ragasztott magasító lemeznek igazából csak annyi a szerepe, hogy annyival kevesebbet kelljen lemarni. Viszont ez az, ami miatt nem tudja a behelyezett Arca talp eléggé lenyomni a réz biztosító pöcköt, ezért kell a szorító kar alján az a bizonyos vájat. A magasítás elhagyása, vagy megváltoztatása esetén értelem szerűen módosulnak a rajzon *-gal jelölt méretek. Megjegyzendő, hogy a rajzon 11mm-nek jelölt méret szintén tájékoztató jellegű, a már említetteken kívül erősen befolyásolja az is, hogyan (milyen anyagveszteség árán) sikerült a szorítókart 45°-osra köszörülni. A lemez végleges leszabása és a csavarok furatainak elkészítése előtt célszerű néhány próbát tenni egy Arca talppal.
Ha bárkinek kedve támadt, nyugodtan csinálja utánam, de persze az ebből eredő károkért semmi felelősséget nem vállalok…
