12.5 C
Budapest
Saturday, May 18, 2024

Kincses Károly: Koncz Zsuzsa

Aki ismerte, annak írhatok én bármit is most, megvan neki a saját Koncz Zsuzsája, a saját vesztesége, a saját gyásza. Azoknak meg, akiknek nem volt szerencséjük vele lenni, együtt dolgozni, beszélgetésekben szemben ülni vele, azoknak meg írhatok én bármit is, mert a szavak csak körbejárják, de el nem érik azt a bonyolult, mosolygós és szomorkás, szelíd és szigorú, szégyellős és fotóriporter, ironikus és empatikus, bizonytalan és nagyon céltudatos, mindig a háttérbe húzódó, de a fontos pillanatokban előrelépő embert. Aki mind egyszerre volt Koncz Zsuzsa. Amennyiben még egy kicsit, mondjuk csak egy évet élhet és dolgozhat, akkor ünnepelhette volna (ünnepelte volna?) fotóriporterségének 50. évfordulóját. Fél évszázad egy pályán, gondoljanak csak bele… És ez a pálya nem bicsaklott, nem hullámvasutazott, az 1965-ös Füst Milán képe óta nem tudott rosszat csinálni. Talán csak azért, mert nem fényképezett kényszerből, mert nem unta, amit csinált. Mindig, minden színházi előadáson, táncpróbán vagy portréfényképészeti helyzetben benne volt nyakig, fülig, rövidre vágott haja utolsó száláig. Olyan fotós volt, aki, ha nem tudott azonosulni a lefényképezendő szituációval, ha nem hatott rá, nem érintette meg, akkor talán meg se nyomta az exponáló gombot. Nem tudott közömbös lenni azzal, amit csinált, és én a legjobban ezt szerettem benne. Meg a szeme sarkában megbújó mindigmosolyt, a szelíd, sose nem bántó iróniát, amit még tanultam volna tőle szívesen.
A fenébe is, most nézhetek másik mester után. Szegény Zsuzsa.

Kincses Károly
Kincses Károly
Kincses Károly 1954-ben született. Még él. Járt iskolákba, főiskolára, egyetemre. Dolgozott, majd barátaival, segítőivel megalapította a Magyar Fotográfiai Múzeumot. 15 éven át vezette, majd ugyanazon barátaival és segítőivel, kik közül elsősorban Kolta Magdolnát és Bánkuti Andrást említi, kivásárolta, átépíttette, működtette a Mai Manó Házat. Közben írt, szerkesztett vagy ötven könyvet, ennél sokkal több tanulmányt, tanított egyetemeken, rendezett ezernyi fotókiállítást itthon és 16 országban. Mostanában legújabb projektje megvalósításán dolgozik. Elhatározta, hogy a továbbiakban minden napját egy-egy munkadarabnak, műalkotásnak tekinti és szándéka szerint mindent elkövet, hogy esténként úgy kerüljön ágyba, hogy azt érezhesse, a lehető legjobbat hozta ki belőle. És nyugodtan alszik, majd másnap újrakezdi.

Related Articles

Egy Klikkhez tartozunk!

5,499RajongókTetszik
197KövetőKövetés
756FeliratkozóFeliratkozás

Latest Articles