„Megérkezvén karácsony napja, ebéd után öt órakor megkezdődött az ünnepély, éspedig a következő sorrendben. Pont öt órakor megjelent az összes cselédség.
A teremben néma, ünnepélyes csend honolt. A családfő (mint valódi pater domus) mindegyikének kézbesített egy-egy karácsonyi ajándékot, szeretetteljes hangon buzdítá őket további hűségre, jó magaviseletre, és végezetül szelíd, jóságteli szavakban kifejezte azon óhajtását, hogy a jövő évet is házunkban töltsék, mire a cselédek meghatottan távoztak. Hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme, s mi gyerekek – öten voltunk – egy, a szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta karácsonyfáját, s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. A karácsonynak akkor, azon módon való megünneplése sokkal mélyebb nyomot hagyott az emberek kedélyében, mint manapság, midőn az már nem egyéb, mint egy részről ajándékokkal való elhalmozása a hozzánk tartozóknak, másrészről pedig csakis külső mulatozás.” Írta pediglen mindezt Podmaniczky Frigyes báró 1884-ban.
Hát, ha akkor úgy, akkor most hogy? – kérdezhetném, de nem teszem. Tudja ezt mindenki, aki a fejét gondolkodásra, szívét különféle érzések generálására is használja, egyéb funkciók mellett. Pedig a Budapestért oly sokat tevő Podmaniczky ezt a dolgot is jól tudta. lévén, hogy az ő édesanyja vezette be Magyarországon, az akkor még csak német területeken népszerű karácsonyfa nemes intézményét, úgy az 1820-as évek második felében.
Énnekem már régóta nagyon nem tetszenek ezek az év végi munkaszüneti napok. Ezért, ha tehetném, versenyt hirdetnék, melyik család tudja leginkább megközelíteni az eszményi karácsonyt: Azaz szakítani az értelmetlen vásárlási, ajándékozási dühhel, s a család anyagi erejét nem terhelő módon, keveset adni, ám azt az átlagosnál is nagyobb szeretettel. Mert azzal már nemcsak a kockás bárónak volt 120 éve elege, hogy a karácsony lett a fogyasztási, pénzköltési verseny vitathatatlan első helyezettje. Próbáljunk meg változtatni ezen! Elismétlem hát, hogy mindenki pontosan értsen: Legyen idén másként, példának okáért így: Nagy ötlet, sok szeretet, kevés pénz, elfelejtve a mértéktelen zabálás… és akkor tényleg boldog, nemcsak annak mondott. lesz a karácsony.
A szerző pedig ezekkel a képekkel próbálja a karácsonyi ajándékosztó versenyt újfent ünneppé tenni.
2008.
