Kincses Károly

El vagyok Jamátlanodva.

De nagyon.

Tegnap elővettem a mobilomat, menü, névjegyzék. Hübner és Jung közül kitöröltem egy nevet. Nem fogom többé hívni. Névjegy törlése. Minden adatot töröl? Jama. Igen. Törölve. Kilép.

Ennyi? Ilyen egyszerű?

Nem tudom, bár már sok halált megéltem, barátaim, rokonaim, közeli és távoli hozzám tartozók léptek be azon az ajtón, mely csak befelé nyílik, kifelé soha. Most Farkas Antal került sorra. A Jama. Akinek sikerült magát és művészetét is a senkivelösszenemtéveszthető kategóriába emelni, anélkül, hogy ezért bármi különösebbet tett volna. Csak úgy volt. Ő volt a Jama, akinek szarkasztikus mondataival, könnyen sérülő személyiségével, külsejével és munkáival helye volt Kecskemét életében és a magyar fotográfia egészében. És ez a karakteres levés annak fényében különösen nagy fegyvertény, ha tudjuk, látjuk, éljük, hogy szürkeátlag semmiemberkék mennyit küzdenek azért, hogy valakiknek látszódjanak.

A Mahabharatából, a Ramajanából, a brahmanizmus vallásos rendszeréből ismert, hogy Jama volt az első ember, az első halandó, aki, mikor meghalt, a holtak bírája, a halál istene lett. Egész életében útkereső, nyomkereső volt, kutatta az Atyák ösvényét. Jama küldöttei vonszolják a jól megkötözött lelkeket az alvilágba, Jama bírói széke elé. Tudtam, tudtuk ezt talán, de soha nem gondoltuk végig, amúgy becsülettel, igazán. Pedig most látszik, hogy erről szólt Farkas Antal Jama egész élete, folyamatosan foglalkoztatta az elmúlás kérdése, az, hogy milyen Jamának lenni. Hányan tudtuk, tudtátok, hogy évtizedek óta folyik a meccs Farkas Antal és Jama között? Hogy amikor feltűnt ez a fura művésznév, már akkor elkezdődött a küzdelem. Mert, ugye, azt egyikünk sem vonja kétségbe, hogy a névválasztás tudatos volt? Láttuk, akik figyeltünk valamennyire rá, hogy ez a mélygondolkodású fiú az irónia, a fekete humor, az alkohol bódulata mögé rejtette folyamatos harcát a Jamával. Néha az egyik volt jobb, akkor nagyszerű, stílusteremtő, senkiével össze nem hasonlítható fotók születtek, meg könyvek, plakátok, kreatív alkotások, de néha a másik került nyerő helyzetbe, és akkor depresszió, szesz, tétovaság. Nem volt nagyon hosszú game, mindösszesen 51 és fél évig tartott, és íme, most megszületett a végeredmény, Farkas Antal – Jama: 0:1. Győzött Jama, a Halál istene.

Nagyon tehetséges művész volt. És nagyon tehetségtelen életélő. Mindkettőért szerethető.