(mega, gr. = nagy, skopeo, gr. = nézni, szemlélni) (Carlo Ponti, 1860)
A miniatűr diorámák változata, különlegességét az adja, hogy fényképeket alkalmaztak benne, tehát a festészet és a fotográfia egymásbajátszásának példája. Nagy méretű (25×34 cm) képek nézésére alkalmas, sokszor luxuskivitelű szerkezet, amelybe betekintve monochrom, statikus fényképet láthatunk. A világítás változásakor színek, figurák sokasága tűnik fel, sokszor ábrázoltak holdas éjszakát, éjszakai népünnepélyt, természeti jelenségeket. Ezt úgy érték el, hogy hátulról megfestették a képeket, kilyuggatták a lámpák, fényforrások helyét, s úgy illesztették fakeretbe, hogy a hátoldalt fényáteresztő gézzel ragasztották be. Ponti az 1862-es londoni világkiállításon Grand Prix-t nyert vele
