(Emile Reynaud, 1879 k.), praxinoszkóp-vetítő (Emile Reynaud, 1882)
A színház esetében két kereten keresztül nézünk bele egy tükörbe, a hátsó keretben lévő tükör azonban középen nincs foncsorozva, átláthatunk rajta, e mögött állítják fel a praxinoszkópot. A nézőhöz közelebb eső keret (általában dobozfedél) belső oldalára fel van festve egy színes kép, pl. egy tájkép, ami tükröződik a hátsó kereten lévő tükörben. Ha a praxinoszkóp egy galoppozó lovat mutat, az összhatás egy tájban haladó ló. Ennek továbbfejlesztéseként a praxinoszkóp-vetítő egyszerre vetítette ki a keretet és a mozgó képet. Reynaud 1882-ben dolgozta ki, oly módon, hogy egy dupla laterna magicával egyrészt egy keretül szolgáló üveg állóképet (tájkép) vetített, a vetítésre szolgáló fény egy másik nyalábjával pedig egy tükör segítségével egy transzparens praxinoszkóp-hengert világított meg. A falon tehát egyszerre jelent meg az állókép és benne a mozgó figura. A praxinoszkóp-henger korlátozott mérete azonban csak rövid mozgások vetítését engedte meg.
