csütörtök, szeptember 23, 2021
KezdőlapszótárFotómúltzselatinos napfénypapír

zselatinos napfénypapír

Pozitív eljárások (világosság által árnyék)

Névvariánsok:

Arisztopapír, arisztó, aristopapír, zselatinos ezüst kimásolópapír, klórezüst-gelatin-emulziós kép, chlórezüstgelatin-emulsiós papír, citrát papír; gelatin printing-out paper, (POP), aristotypiets (ang.); Aristopapier, Chlorsilbergelatinepapier, Auskopierpapier, POP-Gelatinesilberpapier (ném.) A nevet először csak egy meghatározott papírfajtára alkalmazták, azaz márkanév volt, de hamarosan minden klórezüst zselatinos kimásolópapírra kiterjesztették.

Nyilvánosságra hozás időpontja:

1882

Használata:

Két évvel később kezdődött el ipari gyártása. A düsseldorfi Liesegang-cég hozta forgalomba 1886-ban. Használata az 1940-es évekig nyomon követhető. 1890-ben adta neki a kimásoló papír (Printing Out Paper) nevet a Britannia Works Company, az Ilford elődje. Használata az 1920-as évek második felére szinte teljesen megszűnt, amikor a villanyvilágítás általánossá válásával az előhívópapír lépett a helyére.

Felfedezője:

William de W. Abney, Barker.

Anyaga:

Zselatinos kötőanyagú, hordozója papír, felületén barit. A képet ezüst alkotja, általában arany- vagy platinaszínezett.

Jellegzetességei:

Zselatinemulziós, klórezüst kimásolópapír. Érzékenyebb és tartósabb volt, mint az albumin. A legvilágosabb árnyéktól a sötét részekig jól átrajzolt. Ránézetre az albuminnál kontrasztosabb, a celloidinnál lágyabb képet ad. Barnás színű, fényes vagy félmatt. Barna színe a másolás során alakul ki, ellentétben a legtöbb előhívópapírral, amely feketés árnyalatú, s csak utólagos színezés következtében válik barnává. Általában baritált.

Csepp-próba:

vízre 1-2 perc alatt duzzad, rézkloridtól halványodik, újrahívható.
A zselatinos előhívópapírtól felületileg csak mikroszkóp alatt különböztethető meg, bár megfigyelhetően melegebb képárnyalata van, mint az előhívó papíroknak. Papírhordozója vastagabb, mint az albuminé vagy a celloidiné. Nagyon nagy (40.000-szeres) nagyítás során finomabb szemcseszerkezete megkülönbözteti az előhívópapírtól. Fajtái: Solio (a Kodak 1892-től gyártotta), Blue Star, Emera, Stella, Nisi, Relor, Estona. Kodak Proof néven ma is gyártanak ilyen anyagot az USA-ban, de általános használata az 1920-as évek végén lezárult.

A készítés módja:

Manufakturális előállítású emulziós papír, házi előállítására általában nem vállalkoztak.
Működő, kipróbált recept: 300 ml desztillált vízben főzünk 20 g zselatint, 5 g nátriumkloridot és 3,5 g ammóniumkloridot. Az oldatot ecsettel a lehető legvékonyabban, egyenletesen felhordjuk a papírra, majd megszárítjuk. Sötétkamra-világításnál, 10%-os ezüstnitrát oldaton úsztatva érzékenyítjük, vigyázva, hogy a levegőbuborékokat szétoszlassuk, s a papír hátoldalára ne kerüljön ezüstnitrát. Szárítás után másolókeretben exponáljuk, s 10%-os nátriumtioszulfátban rögzítjük. Aranyklorid oldatában színezhetjük.

Méretei:

Vizitkártyától a 30 cm hosszabbik oldalú nagyításokig terjed. Elvétve ettől eltérő méretekben is előfordulhat.

Magyarországi használata:

1885 k-1930 k. 1887-ben a Trapp & Münch-, az Obernetter- és a Liesegang-féle klórezüst zselatin papírokat lehetett készen kapni, ám Veress úgy fogalmazott, hogy bár a “rájok készített képek élesebbek és tisztábbak és főképpen állandóbbak”, mint az albuminképek, mégsem tudják kiszorítani ezeket. 1887-ben Just-féle brómezüst zselatin papírra készítette képeit. E fajtából 1890 körül az Eastman-féle papírok is nagy népszerűségnek örvendtek. A Gevaert gyár Blue Star néven 1903-ban nálunk is forgalmazta klórezüstzselatin papírját.

Gyakorisága, értéke:

Mint technika, meglehetősen gyakori volt. Csak a kép kvalitása, a szerző személye emeli értékét.

Konzerválási feladatok:

A zselatin viszonylag jól bírja a száraz meleget, de a nedvességgel párosult meleg fokozatosan tönkreteszi. Legideálisabb a 8-10 °C és a 30% relatív páratartalom. (Megengedhető szélső határ a 13-15 °C és a 40% páratartalom.) Kedvező körülmények között hamar elszaporodnak benne a mikroorganizmusok (baktériumok, gombák), ezek a kép pusztulását okozzák. Savas behatásokkal szemben sem ellenálló, veszélyes rá a nitrocellulóz filmek bomlásakor felszabaduló savas gáz. Legveszélyesebb a hőfok és a páratartalom gyors változása, mert a zselatin túlságosan száraz helyen könnyen elveszti nedvességtartalmát, de képes gyorsan átnedvesedni magas páratartalmú helyen. Mindkét eset komoly megpróbáltatást jelent a zselatinrétegnek (repedezettség, leválás).

Irodalom:

: A positív képről. Fényképészeti Lapok, 1885. 12. 258. o.;
: Fényképészeti előhaladások a letűnt 1887-ben Fényképészeti Lapok, 1888. 2. 29. o.;
Veress Ferenc: A gelatine-emulsió eljárás műkedvelők részére. Fényképészeti Lapok, 1888. 3. 51-54. o., 4. 72-73. o.;
[-]: Újfajta közvetlen másolópapírok. Fényképészeti Szemle, 1903. december, 247-248. o.;
[-]: Recipe-gyűjtemény. Az Amatőr foto almanachja, 1908. 99. o.

NoGun
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

További friss hírek