Az 1860-as évektől gyártották a nagyon vékony albuminpapírra készített, kartonpapír-keretbe illesztett színezett sztereóképeket. Az albuminképeket hátulról színezték és a hátsó oldalra – részben a színezést eltakarandó, részben fényoszlatásra fehér papírt helyeztek. Ha a sztereónéző tükrös fedelét lassan lecsukjuk, a hátulról beeső fény dominánssá válik és hatni kezdenek a színek. Sokszor látunk olyan példányokat, amelyeknél vékony tűvel apró lyukakat ütöttek az albuminpapírba, hogy égő gyertyákat, csillogó ékszereket vagy szikrázó csillagokat is megjeleníthessenek.