Vannak ilyen ünnepi pillanatok – például, hogy Keleti Éva-tárlatot láthat az ember. Ritkaság ma már az ilyesmi sajnos, igaz, éppen ritkasága is teszi ünnepivé. (…) Néha, szerencsénkre kiállításon is megmutatja képeit, miként most, a Vígszínház utócsarnokában (vagy mi az ott a büfé előterében): hetvenkét fekete-fehér fotó, köztük megannyi elhíresült darab, az Extázis például, melyen egy karibi táncosnő látszik rebbenő, fehér ruhában, elvarázsolva a tánc ritmusa által, vagy az Ügynök halála, Tímár József az óriás bőröndökkel – kevesen tudják, hogy a kép nem a színpadon ábrázolja a végsőkig elcsigázott színészt, hanem kifelé jövet, a takarásban -, aztán Pécsi Sándor-portré, Páger nyugágyon, kutyával, és a többi mind: öröm volt látni őket újra.
(2004.10.14. – Jolsvai András, 168 óra)
