Volt egyszer egy francia bankárivadék – az előkelő társaság díszes virága -, aki talán unalmában, talán az újdonság iránti olthatatlan vágyából, talán mert valamilyen aprócska jelet akart küldeni az utókornak emberi létezéséről, fényképezőgépet ragadott a kezébe valamikor az 1900-as évek elején. (…) A fényképészt Jacques Henri Lartigue-nak hívták és temérdek felvétel maradt utána. (…) Magánéletét kapta lencsevégre – a francia felső tízezer mindennapjait -, emellett számos neves művész és korszakformáló gondolkodó portréját is köszönhetjük neki. (…) Képei péntektől láthatóak Budapesten a Mai Manó Házban.
(2006.03.23. – pézsé, Népszava)
