Pozitív eljárások (világosság által árnyék) – Nemeseljárások:
Névvariánsok:
Pinatypia, festőnyomtatás; Pinatype (ang.)
Nyilvánosságra hozás időpontja:
1905
Felfedezője:
Ernst König.
Anyaga:
Bikromáttal kezelt zselatinos papír, festék.
Jellegzetességei:
Egyszínű, többszínű vagy színes képek előállítására szolgáló nemeseljárás, s mint ilyen, a háromszín-eljárások egyik legegyszerűbbike. Papírképek és diapozitívek készítéséhez is használták. “A pinatypiának nagy hasznát vehetjük akkor, ha ugyanazon lemezről sok diapozitívet kell készítenünk és valamilyen színben kívánatosak a képek, mert az ezüstből álló képek készítése és ezeknek külön színezése nagy mennyiségű kép esetén sokkal körülményesebb.” (Szeles Béla: A diapozitívek készítése. A Fény, 1909. 3. 79. o.)
A készítés módja:
Az eljárás alapja az a tény, hogy a vörös, sárga, kék alapszínekből minden természetes szín kikeverhető. A fotográfiai képet három ellentétes színű színszűrővel három színkivonati negatívra lehet bontani. Az első felvételhez feltett kék szűrő a sárga kivételével átengedi a színeket, ezért a sárga a negatívon átlátszó lesz. Ezt sárga színnel másolva megkapjuk a sárga színnyomatot, mely az eredetinek csak a sárga színeit adja vissza. A kékeszöld szűrő a vöröset, a narancs a kéket nyeli el. E három kópia egymásra másolásából, átnyomópapírra történő háromszori átvitelével keletkezik a valódi színes kép. A három felvételt állványról, mozdulatlan témáról kellett elkészíteni.
Méretei:
A kabinet mérettol felfelé. A 24×30 cm-es már igen ritka, nagyobbat még nem láttam, ami persze nem jelenti, hogy nincs.
Magyarországi használata:
Grabowszky Arthur írta 1910-ben: “a színes képek előállítására a háromszínnyomás alapján tulajdonképpen a pinatypiai eljárás van hivatva. Színes képeket az NPG gyárból és a pinatypiai eljárás szerint a höchsti gyárból már több ízben láthattunk, de részben a hosszadalmas és komplikált eljárás, részben a költséges berendezés miatt sok amatőr visszariad az eljárás gyakorlásától.”
Gyakorisága, értéke:
Magyarországi gyűjteményekben szinte alig található, vagy nincs megfelelően agnoszkálva, ezért egy jól meghatározott, hibátlan példányért minden gyűjteménynek érdemes áldoznia.
Konzerválási feladatok:
Színe nagyjából állandó, csak a hosszantartó, durva megvilágítás, a direkt napfény fakítja a színeket. Papír hordozóját mindaz fenyegeti, amirol korábban már szóltam.
Irodalom:
A Fény, 1908. 8. 219-220. o., 9. 247-248. o.;
Grabowszky Arthur: A színes guminyomásról. A Fény, 1910. 5. o.;
Szeles Béla: A diapozitívek készítése. A Fény, 1909. 3. 79. o.;
[-]: Pinatypia. Fotóművészeti Hírek, 1926. szeptember, 30. o.
