Molnár Miklós fotóművész, Balázs Béla-díjas tévéoperatőr, a háromdimenziós fényképezés (3D) területén több éves kutatómunkát végzett, amelynek eredménye ez a világújdonságnak számító fotóalbum.
A sajátos megoldású albumban Magyarország közismert, kiemelkedő munkásságú személyiségei – korunk művészei, tudósai, sportolói – életrajzuk kíséretében, plasztikusan, térhatásúan jelennek meg előttünk, mint ahogyan két szemmel látnánk őket a valóságban. A térhatással mint új művészi kifejezési eszközzel gazdagabban mutatható be azoknak az embereknek a személyes varázsa, akik tudásukkal, képességükkel, hallatlan kitartásukkal maradandó értéket hoztak, hoznak létre ma is. E kiválóságok méltón reprezentálják Magyarországot. A könyv képeinek megtekintéséhez nem kell a kényelmetlen, szokásos sztereoszemüveg, mert már szabad szemmel, különleges nézéssel térhatásúnak láthatók a háromdimenziós fotók. Az albumban közölt nézési használati utasítást követve könnyen meg fognak jelenni előttünk térben a rendkívüli emberek.
Fontos! Mielőtt megtekintene a képeket, figyelmesen olvassa el e fejezetet, amelyből könnyen megtanulható a térhatást adó nézés.
Mi szükséges a 3D kép nézéséhez?
1. Két egészséges szem. Ha olvasáshoz szemüveget használunk, feltétlenül vegyük fel.
2. Türelem.
3. Nyugodt, csendes környezet.
4. Amíg nem sajátítottuk el a különleges nézési módszert, célravezetőbb, ha erős fény világítja meg a képpárt. Ügyeljünk az egyenletes megvilágításra, ne csillogjon és ne árnyékolódjon le egyik fele sem.
5. Tekintetünk irányára merőlegesen tartsuk a könyv lapját. A könyv felső elé vízszintes legyen, fejünket tartsuk egyenesen.
Hogyan lesz a két képből térhatású kép?
Kétféle nézési módszert ajánlok. Egyéni adottságunkt6l függően válasszuk ki a nekünk megfelelőt. Ha az első, régóta ismert, egyszerű módszerrel nehezen, vagy csak rövid időre latjuk a térhatású képet, akkor alkalmazzuk az általam kidolgozott második nézési módszert.
Első nézési módszer:
Orrunk hegyét érintsük a két kép határvonalához, és tegyünk úgy, mintha át akarnánk nézni a könyvön. Lassan távolítsuk a könyvet, de közben tekintetünk maradjon változatlanul távolba merengő (nem kancsalító!). Amikor a távolítás során elérjük a megszokott olvasási távolságot, álljunk meg, és ekkor egy-két pillanat múlva megjelenik a térhatású kép! Olyan, mint a valóságos látvány! Valójában három kép jelenik meg, amelyek közül a középső a térhatású, a szélső képeket ne vegyük figyelembe. Ha nem sikerül elsőre meglátni, illetve megtartani a térhatású képet, türelmesen ismételjük meg az egész folyamatot.
Második nézési módszer:
A könyv végén található lyukas beallit6 lapot hajtsuk ki, hogy kinyúljon a kötetből, mint egy könyvjelző
Tartsuk olvasási távolságra, függőlegesen a könyvet
Úgy, hogy mind a két szemünk kiláthasson egy-egy nyíláson keresztül egy 4-5 méternél távolabbi mozdulatlan, világos pontra. A “szemünk sarkából” megfigyelhetjük, hogy a két nyílásból három keletkezett, egymás mellett. Van aki először négy nyilast lat egy sorban, amelyekből egyéni adottságtól függően lassan vagy villámgyorsan, végül három nyilás lesz. Ha ezt elértük, akkor a változatlanul távolra relaxált tekintetünket irányítsuk le a látott három kép közül a középsőre. Pillanatok múlva meglepetésben lesz részünk: megjelenik a térhatású kép!
Az olvasáshoz szemüveget viselők természetesen életlenül, homályosan látják a nyíláson keresztül a távoli megfigyelendő pontot, de ezzel ne törődjenek, mert a lényeget, a térhatású képet majd elesnek fogjak érzékelni.
Kezdetben nem “ugrik be” rögtön mindenkinek a térhatású kép. Ennek az az oka, hogy agyunknak fel kell dolgoznia a szokatlan feladatot. Az ajánlott erős megvilágítás elősegíti a térhatású kép megjelenését.
Meglátjuk, rövid gyakorlat után, ahogy ránézünk a képpárra, mar automatikusan megjelenik a térhatású kep, anélkül, hogy bármelyik módszert alkalmazni kellene.
