Nagyapja Stefan Vydareny néven Verbón (Nyitra megyében, ma Szlovákia) volt órásmester és fényképész, akinek maga készítette fényképezőgépe mindmáig megvan a család birtokában. Ő és nem kevésbé tehetséges apja tanították az 1887-ben született Ivánkát.A pozsonyi Evangélikus Líceum tanulójaként már rendszeresen fényképezett.
1907-ben Budapestre került. Eredeti szándéka szerint orvosnak tanult volna, de amikor elkísérte egy barátját a Műegyetemre, ott azonnal elvarázsolták a folyosókon kiakasztott tervrajzok, ránézeti rajzok. Ottmaradt. Így vált belőle műépítész. Műegyetemistaként vásárolta meg Fritz Loescher Deutsche Camera Almanachjának 1905-1908 közötti évfolyamait, s ez végleg elkötelezte a fényképezés mellett.
Az első világháborúban egy műszaki alakulat tisztjeként szolgált. Az olasz fronton drótkötélpályák tervezésével, kivitelezésével foglalkozott, de jutott ideje bőséggel a festésre, fényképezésre is. Ja kérem, ez egy olyan háború volt még.
Rengeteg felvételt készített, melyek egyként ábrázolják a harcok szörnyűségeit és az érintetlen, hófödte, idillinek tetsző- hegyi tájakat. Csak a képek hátuljára írt feljegyzéseiből tudjuk, hogy két ágyúzás közti szünetben készült a kép, s tőle kétszáz méterre már beásott ellenséges katonák figyelték a fényképezőgépével bajlódó főhadnagyot.
Megúszta. Hazajött. Elhelyezkedett a Wellisch Alfréd és fia vezette építészeti irodában, s 250 egyéb épület mellett megtervezték a Visegrádi utca 60-as bérházat, a Tavaszmező utcai főgimnáziumot, a fasori izraelita fiúárvaházat. Utolsó fényképeit a városról már túl a kilencvenen csinálta.
Kincses Károly: Vydareny Iván, a városépítő fotografus
