15.6 C
Budapest
Friday, March 29, 2024

Kincses Károly: Megidézem Langer Klárát

Fűnyírás közben az embernek kevés dolga van, csak tologatja az izét, próbál új és új strukturákat nyírni a térdigérőbe, hogy ne legyen olyan dög unalmas. És gondolkodik. Két napja én is így, nem másként. Általában persze hülyességek jutnak ilyenkor az eszébe, ritka a kivétel. Két napja véletlenül éppen az volt.

Langer Klárát próbáltam magamban szóra bírni, nem volt könnyű, alig egy-kétszer találkoztam vele. Nem volt könnyű, mondtam az előbb, s aztán rögtön arra gondoltam, hogy nem irigylem, kutya nehéz élete volt. Innen meg arra fordult agyam kereke -ne felejtsék, még fűnyírás közben vagyunk- szóval beugrott egy mondat, miszerint “az irigy ember azt hiszi, hogy mindaz, ami nem az övé, azt tőle vették el.” (idézet magamtól) Ritkán vagyok önelégült, de akkor azt éreztem, ez aztán jól kisuttyant belőlem! Ennek örömére abbahagytam a fűnyírást, s bejöttem leírni, maradjon már valami nyoma.

Hát én aztán biztos nem vagyok irigy. Sem Spitz Józsefné, Langer Rózsa Klárára, sem másra. Az 1912-ben született kislány a gimnáziumi érettségi után a jóval később Amerikában igen ismertté vált Révész-Bíró műtermében szabadult, majd Reismann Mariannál fejlesztette tovább tudását.

Ekkoriban ott tanult még fényképezni Révai Dezső (legalább is a bátyját minden harmincin felüli magyar muszájból ismeri), meg Békés András, aki fényképészből lett az Operaház főrendezője, és a tragikus sorsú Sugár Kata, meg még egy csomóan. 1938-1939 között Párizsban élt és fényképezett, képei francia baloldali lapokban jelentek meg, Clara Langer aláírással, de a háború kitörésekor nem volt sok választása, haza kellett jönnie. Itthon műtermet nyitott tanítványával, majd társával, a szörnyű véget ért Sándor Zsuzsával.

Írom itt egymás után a neveket, s arra gondolok, már nem fűnyírás közben, hogy ezekre az emberekre kétezerben legfeljebb csak egy-két igaz ember emlékszik még Magyarországon, másutt még annyi sem. Ez persze rögvest felveti az elbeszélő felelősségét: hány és hány fotográfus, mennyi érdekes és tartalmas élet vár még arra, hogy megidéztessék…

Csak legyen aki meséli, legyen aki olvassa. Mert a változó kor, a másfajta, de semmivel sem különb politikai gondolkodás törvényszerűen átértékeli még a lezárt életműveket is. Langer kommunista volt, az elhivatottak fajtájából, s ez sokakat arra bátorít manapság, hogy fotóival együtt őt magát is a történelem szemetesébe söpörjék. Rosszul teszik. Élete bonyolult, tanulságokkal teljes és csöppet sem irigylésreméltó volt, életművében meg szépszámmal maradtak tartós értékek.

Elsősorban a negyvenes évekből származó szociófotóit ismerhetik, melyeken kallódó gyermekek, család nélkül maradt zsidó menekültek, nincstelenek tűnnek fel, a sorozat címe: Üldözött emberek, cigányok, zsidók, örmények, négerek. Hoppá! Az ezerkilencszázharmincas évek második felében vagyunk, s ez mint tudjuk, nem éppen a toleranciájáról volt híres. Külön kérésre tudok néhányat mutatni belőlük a Magyar Fotográfiai Múzeumban, kutatónap szerda, péntek. De felfedezésre várnak még reklámfotói, az ötvenes hatvanasa évekből való zsánerképei is. És ez még semmi!

Államosított műterem, Magyar Fotó, a fotós szakközép Sevcsik Jenővel, Barta Évával, Reismann Mariannal, Tükör, nyugdíj. 1962-ben az első Érdemes Művész címet kapta a fotográfusok közül. Ennyit legalább is illik tudni róla.

Kincses Károly
Kincses Károly
Kincses Károly 1954-ben született. Még él. Járt iskolákba, főiskolára, egyetemre. Dolgozott, majd barátaival, segítőivel megalapította a Magyar Fotográfiai Múzeumot. 15 éven át vezette, majd ugyanazon barátaival és segítőivel, kik közül elsősorban Kolta Magdolnát és Bánkuti Andrást említi, kivásárolta, átépíttette, működtette a Mai Manó Házat. Közben írt, szerkesztett vagy ötven könyvet, ennél sokkal több tanulmányt, tanított egyetemeken, rendezett ezernyi fotókiállítást itthon és 16 országban. Mostanában legújabb projektje megvalósításán dolgozik. Elhatározta, hogy a továbbiakban minden napját egy-egy munkadarabnak, műalkotásnak tekinti és szándéka szerint mindent elkövet, hogy esténként úgy kerüljön ágyba, hogy azt érezhesse, a lehető legjobbat hozta ki belőle. És nyugodtan alszik, majd másnap újrakezdi.

Related Articles

Egy Klikkhez tartozunk!

5,488RajongókTetszik
197KövetőKövetés
679FeliratkozóFeliratkozás

Latest Articles