22.8 C
Budapest
Saturday, May 25, 2024

Kincses Károly: Akik idejöttek

Magyarország a külföldi fotográfusok kamerája előtt alcímmel rendívül érdekes kiállítás nyílt a fotómúzeumban. Mondhatnák jó és még jobb akaróink, hogy ugyan miért a saját lovát dicséri ez az ember, de a dolog megvédi önmagát. Aki lemegy Kecskemétre, aki megnézi, az ott rögtön megszűnik Tamásnak lenni.
Miért, miben is áll a dolog nagyszerűsége?
Mindenkit érdekel -akár bevallja, akár nem- hogy mit mondanak róla a szomszédok, mit a messziről jött idegenek. Érdekli, mi a véleményük, házáról, marhájáról, hazájáról. Két évvel ezelőtt pedig jött az ihlés. Számbavettük, miből is áll össze a fényképeken rögzült Magyarország-képünk. Hogy a magyarországi és az emigráns magyar fényképészeken kívül van-e, lehet-e egyéb forrásunk az ország (fény)képének megrajzolásához. Akkor még csak egynémelyek lidérces álmában létezett az országimage- centrum. Mi kénytelen-kelletlen arra jutottunk, hogy a fényképezés 161 éves története alatt soha nem történt még kísérlet sem arra, hogy összegyűjtse bárki is, mit láttak, mit vittek magukkal, mit mutattak meg róunk ismert és kevésbé ismert külföldről jött fényképészek, akik hosszabb-rövidebb időt töltöttek Magyarországon. Rengeteg fontos dolgot nem láttunk még magunkról. E felismerést követően kezdtünk a gyűjtőmunkához. Rengetegen fényképeztek nálunk, többek között olyan ászok, mint Henri Cartier-Bresson, Werner Bischof, Jousuf Karsh, Josef Koudelka, Sarah Moon, Inge Morath… Életművükben százas nagyságrendben találhatóak Magyarországon készült felvételek,.És persze vannak még ismeretlenek, pályakezdők is szép számmal. Köztük van a csak nálunk nem ismert Fethi Sabunsoy török fotográfus is, aki Adanában született éppen félszáz esztendeje. Mikor megkérdeztem, mit illik róla tudni egy félnél kicsit műveltebb magyar fotótörténésznek, ezt válaszolta: “1978-ban kezdtem fotográfusi pályámat a Cukurova University Tudomány és Irodalom fakultásán. 1980 és 1986 között híradós kameramanként dolgoztam a TRT török nemzeti TV és Rádió alkalmazottjaként. Megkaptam a FIAP (A fotóművészek nemzetközi szervezete) díját, amit elsősorban a nemzeti és nemzetközi fotográfiai teljesítményekért ítélnek oda. A Cukurova University Grafikai és Festészeti Tanszékén 1996-ban szereztem diplomát. Fotográfiáim többsége társadalmi töltetű fekete-fehér kép. Megjelentettem egy portfoliót és egy könyvet is kiadtam.
Számos hazai és külföldi kiállításon vettem részt és több díjat is elnyertem.
Jelenleg Adanában, a Cukurova University Művészeti Tanszékén vagyok instruktor.”
Budapesten pedig olyan képeket fényképezett, higgyenek nekem, láttam az összeset, amit mi, itt élők talán soha. Mert mindennap látjuk, oda sem figyelünk, természetesnek veszünk a minket körülvevő tárgyakat, embereket, eseteket. A messziről jött vendégfotográfus pedig rácsodálkozott ezekre és ha már nála volt a fényképezőgépe, hát exponált is. Mi pedig kiállítottuk, s így teljessé lett a nemzetközi munkamegosztás.

Kincses Károly
Kincses Károly
Kincses Károly 1954-ben született. Még él. Járt iskolákba, főiskolára, egyetemre. Dolgozott, majd barátaival, segítőivel megalapította a Magyar Fotográfiai Múzeumot. 15 éven át vezette, majd ugyanazon barátaival és segítőivel, kik közül elsősorban Kolta Magdolnát és Bánkuti Andrást említi, kivásárolta, átépíttette, működtette a Mai Manó Házat. Közben írt, szerkesztett vagy ötven könyvet, ennél sokkal több tanulmányt, tanított egyetemeken, rendezett ezernyi fotókiállítást itthon és 16 országban. Mostanában legújabb projektje megvalósításán dolgozik. Elhatározta, hogy a továbbiakban minden napját egy-egy munkadarabnak, műalkotásnak tekinti és szándéka szerint mindent elkövet, hogy esténként úgy kerüljön ágyba, hogy azt érezhesse, a lehető legjobbat hozta ki belőle. És nyugodtan alszik, majd másnap újrakezdi.

Related Articles

Egy Klikkhez tartozunk!

5,502RajongókTetszik
197KövetőKövetés
760FeliratkozóFeliratkozás

Latest Articles