A híres szarvas-állomány mellett rétisasok, fekete gólyák, vadmacskák is élnek az ártéren, amelyet most keresztgátak megbontásával próbálnak megmenteni.
Messze földön híres vadak
Hazánkban, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén található Európa legnagyobb megmaradt ártéri erdeje: az 1977 óta védett Gemenc hossza 30 km, szélessége 7 km. Rendszeresen elárasztott mélyebb területei füzeknek, a magasabbak nyárfáknak biztosítanak élőhelyet.
A cserjeszinten galagonya és hamvas szeder, a ritkán víz alá kerülő részeken a veszélyeztetett fekete galagonya és a tavaszi csillagvirág fordul elő. Kovács Attila természetvédelmi őr elmondása szerint Gemenc legfőbb természetvédelmi értékei közé tartozik a fekete gólya, a réti sas, illetve a vadmacska, mint fokozottan védett ragadozóféle. Előfordulnak itt szürke gémek, kerecsensólymok és békászó sasok is.
Fontos feladat az ártéri erdő megőrzése, illetve az eredeti állapothoz közeli visszaállítása. Ha ez már megvan – mondja az őr – akkor az hozza maga után a gólyák és a réti sasok nagyobb létszámát. Gemenc nemzetközi hírneve az ország legszebb, legértékesebb trófeáit növesztő gímszarvas-állományán alapszik. A szarvasok mellett rengeteg itt a vaddisznó is.
Egyre mélyebb a folyó
Kovács Attila szerint a Duna határozza meg ennek az ártéri erdőnek a képét, a jelenét, illetve a jövőjét. „A Duna hajózhatóvá tétele hatalmas probléma a medermélyítés, a mederszűkítés révén, hiszen mélyül a Duna medre, ezáltal a vízszint-ingadozás is kisebb mértékben határozza meg az ártéri részt. Egyre kevesebb az árvíz, egyre kevesebbszer önti el magát az árteret a Duna. A Szekszárd felőli oldalon már egyre jobban észrevehető az ottani tölgyesek kiszáradása. Szárad ki az egész ártér”- ecsetelte a problémákat a természetvédelmi őr. Vannak és lesznek is próbálkozások, hogy mederkotrásokkal, fokkotrásokkal elősegítsék, hogy minél rövidebb idő alatt minél több víz jusson be a belső területekre. Emellett azt is meg kell oldani, hogy bennmaradjon a víz, ezt a természetvédelmi hatóságok vízzáró, vízvisszatartó küszöbök építésével próbálják kivitelezni.
Mára a nemzetközi egyezmények aláírói, a természetvédők, egyesületek, hozzáértők is belátták, hogy milyen problémát okoz a mélyülés. Ez utóbbit szerencsére lehet csökkenteni, és idővel meg is lehet állítani. Az 1483-as és a 90-es folyamkilométerek között van négy keresztgát a Duna bal partján, ahol a folyó összefüggő zátonysort alakított ki az idők során. „Most megbontjuk majd a kőgátakat a zátonysorok mögött, a töltés felőli végükön, hogy az ott lerakódott iszapot kivigye a Duna, illetve egy kicsit szélesítsük magát a Duna folyását. Nem lesz annyira szűken lezárva a folyó, hanem kicsit megszélesítjük, hogy ne olyan nagy lendülettel folyjék” – tette hozzá Kovács Attila. Ezek az első próbálkozások, lesznek majd az eredményességet firtató hatástanulmányok. A későbbiek során kiderül, hogy a megkezdett munkákat lefelé, illetve fölfelé lehet-e folytatni mindkét oldalon, és hogy ez mennyiben fogja befolyásolni magát a hajózhatóságot.
