(silhouette, fr. = árnykép)
A sziluett XIV. Lajos pénzügyminiszteréről, Etienne de Silhouette-ről nyerte nevét, s a 18. században sziluettnek neveztek minden profilból ábrázolt arcot. Voltaképpen egy emberi profil függőleges felületre vetett árnyékának körberajzolása vagy -vágása. Bár a sziluett nem tartalmazott részleteket, a kontúrok sokszor nagyon jól vissza tudták adni a modell karakterét. Készítése igen egyszerű volt, a megrendelő arcképét vagy fekete papírból vágták ki, miután – hogy a pontosságot növeljék – a papírra pantográffal felrajzolták a kontúrokat, vagy az irányított fény által létrehozott árnyékot rajzolták körbe és ezt a kontúrrajzot festették feketére. Johann Caspar Lavater (1741-1801) “sziluettező-széket” konstruált, amelyet egy sötét szobába állítottak. A szék egyik oldalán vásznat feszítettek ki, mögé gyertyát állítottak. Az ellenfényben a székben ülő személy árnyéka oly erősen vetült a vászonra, hogy kontúrjait precízen lehetett körberajzolni.
