Normantas Paulius: Szabad Szél Keleten
(…) Szubjektív és határozott karakterű tárlatot látunk: minden magyarázat nélkül sugárzik a képekből az a befelé forduló vallási áhítat, amelyet szinte közhelyesen szokás emlegetni a buddhizmussal kapcsolatban. Nagyon úgy tűnik, hogy Paulius igazi, mély hívővé vált a vándorlásai során. (…) Valami megfoghatatlan, átszellőzött könnyűség a fényekben, az imafüzért, a málát tartó ujjakon, egy megkopott kövesúton, imára hajló nyakszirten, az esti imája után egy széken, felhúzott térdekkel pihenő szerzetes csupasz lábfején. Ez az áttetsző, lebegő tisztaság adja a mélységét a kevésbé szokatlan tartalmaknak: különféle épületeknek, kegytárgyaknak is. A házi sörtől erősen megvidámodott asszonyok képe pedig megnyugtatóan jelzi, hogy mindez nem fordul elborult szenteskedésbe. Mai Manó Ház, Bp. VI., Nagymező u. 20., nyitva december 2-ig.
(2007.11.15. – kyt, Magyar Narancs)
