Több mint negyven éven át fényképezett anélkül, hogy egy percre is engedett volna önmagával szemben támasztott szigorú mércéjéből, amely a minőséget állította mindenek feletti követelményként. Lírai alkat volt. Különösen vonzódott a dolgok részleteinek, hangulatos elemeinek ábrázolásához. Nem véletlen, hogy városképeinek legerősebb vonulatát ezek a felvételek képezik. Fényképezőgépet általában nem hordott magával, tudatában elraktározta a legszebb, legérdekesebb pillanatokat, s később visszament a helyszínre, hogy azokat megörökítse. Magányos fotográfus volt. Nem csapattal dolgozott, mindent egyedül oldott meg. Pedig számos csoportosulásnak volt tagja: a Focus Csoportnak, a Mecseki Fotóklubnak – utóbbinak elnöke is öt évig -, a Magyar Alkotóművészek Egyesületének, a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Rotary Clubnak.
(2006.04.25. – Új Dunántúli Napló)
