Negatívok (árnyék által világosság)
Névvariánsok:
Félszárazlemez, tartósított kollódium; dry collodion (ang.); Kollodiumtrockenverfahren (ném.)
Nyilvánosságra hozás időpontja:
1855
Felfedezője:
Egyik változatát Jean-Marie Taupenot 1855 végén tette közzé. A kollódium fölé egy vékony albuminréteget öntött, ezzel óva azt az idő előtti kiszáradástól. Russel kapitány 1861-ben a tanninos szárazlemezt találta fel. W.B. Bolton 1864-ben ezüstbromid érzékenyítésű kollódiumos szárazlemezt készített, mivel ez tovább őrizte fényérzékenységét, mint az ezüstjodidos. Richard Hill Norris zselatinnal vagy gumiarábikummal vonta be a kollódiumot, hogy érzékenyen tartsa. Használata: 1855-1880 között.
Anyaga:
Azonos a kollódiumos nedveseljárásnál leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a kollódiumréteg tetejére valamilyen tartósítóanyagot vittek fel, pl. albumint, tannint, stb.
Jellegzetességei:
Ha a nedves kollódium kiszárad, a felületén kristályosan kiválik az ezüstnitrát, veszít fényérzékenységéből és az előhívó sem tud behatolni a kollódiumrétegbe. Ezért többféle kémiai beavatkozással próbálták megakadályozni a kollódium kiszáradását.
1. A kollódiumréteg tetejére felvitt albumin-, tannin- vagy zselatinréteg megakadályozta, illetve lelassította a kollódium kiszáradását, így a felöntés után nem kellett azonnal exponálni. Maximum 1-2 hétig volt használható, de fokozatosan vesztett érzékenységéből.
2. Az érzékenyített lemezt bevonhatták valamilyen higroszkópos anyaggal, ami nedvesen tartotta a kollódiumréteget. Ilyen például a cukor, amitől az ezüstnitrát nem kristályosodik ki, de ajánlották e célra a cinknitrátot is. Különböző élelmiszerekkel is kísérleteztek: mézzel, malátával, málnaszörppel, sherryvel, sörrel, teával stb.
Helmut Gernsheim némi iróniával “kulináris fotográfiaként” emlegeti őket. Műtermi fényképezésre alig, de tájfényképezésre gyakorta használták.
A készítés módja:
Taupenot az ezüstözött, még nedves kollódiumlemezt albuminoldattal öntötte le, amihez káliumbromidot és ammóniumbromidot adott, megszárította, majd ismét ezüstözte, mosta szárította. Így exponálás előtt hosszabb ideig is tárolható volt.
A tanninos lemeznél Russel a kollódiummal, jódbrómezüsttel bevont lemezeket 3%-os tanninoldattal vonta be és megszárította. (A tannin gubacsból, fakéregből nyert csersav.) E réteg alatt a kollódiumos emulzió állítólag hónapokig megőrizte érzékenységét.
Méretei:
Megegyeznek a kollódiumos nedveseljárás általános negatívméreteivel, lévén ugyanazokkal a gépekkel, kazettákkal használták őket.
Magyarországi használata:
Veress Ferenc 1873-ban erdélyi tájképeit ilyen negatívokra készítette.
Angerer és Aigner bécsi fényképészek és fotókereskedők hirdették a Vasárnapi Újság 1863. december 20-i számában: “Fényképészek számára Bécs / Angerer és Aigner raktár készletei. Chemikáliák, collodiumok, száraz collodium lemezek, papírok, passe-partout, objektívek, camera-obskurák, stativák, utazó sátor, látogatási jegyek és kartonpapír-metszőgépek, hátrészek, fejtartók, képmásolatok.”
Déchy Mór utazónk 1877-ben maga készítette tanninos szárazlemezekkel fotografált.
Konkoly-Thege Miklós többféle félszáraz eljárást is kipróbált. “Én később az eljárást úgy változtattam, hogy a kollódiumot Obernetter módja szerint emulzifikáltam a szükséges mennyiségű ezüstsóval, s a kollódiummal bevont lemezt nem ezüstfürdőben áztattam… hanem jódkáli oldatban. Ilyen lemezekkel készítettem Észak-Németországban képeket 1876 utolsó napjaiban, midőn a lemezeket áprilisban öntöttem. Az előhívás csak novemberben történt, s a képek jók voltak. Sőt 21 hónapos, ily módon készített tannin lemezekkel is csináltam akkoriban jó képeket.” (Természettudományi Közlöny, 1889. 622. o. Tárgymutató, 19.)
Gyakorisága, értéke:
Miután sokkal ritkább, mint a kollódiumos nedves eljárás vagy a zselatinos száraz eljárás negatívja, technikatörténeti értékű.
Konzerválási feladatok:
Megegyeznek a kollódiumos negatívnál részletesen leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy előzetesen meg kell állapítani, milyen réteg helyezkedik el a kollódium fölött. Ezt csak jól felszerelt kémiai labor vagy restaurátorműhely végezheti el.
Irodalom:
Botár Imre: Új collodium-eljárás. Fényképészeti Lapok, 1884. 1. 49-52. o.;
Martin Hansch: Frühe Photographien – ihre Technik und Restaurierung. Kabinett-Verlag Uwe Scheid, 1985.
