1. Események
  2. CAPA, ROBERT

CAPA, ROBERT

Friedmann Endre Ernő, André Freidmann (Budapest, 1913. október 22 - Thai-Binh, 1954. május 25.) fotóriporter, Kronológia: 1913. október 22 Friedmann Endre Ernő néven megszületett Budapesten. 1918 Megszületik öccse, Friedmann Kornél, a későbbi Cornell Capa 1919-1923 Evangélikus elemi iskolába járt. 1923-tól az Abonyi utca 5-7 alatt működő Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Fiúgimnázium hallgatója, majd 1924-1930 májusa között a Madách Gimnáziumban folytatta és fejezte be tanulmányait. 1929-ben találkozott Kassákkal, akinek hatására az újságírás kezdte el érdekelni. Eljárt a Munka Kör rendezvényeire, kirándulásaira, megismerkedett Haár Ferenccel, Lengyel Lajossal. 1930-tól kezdett fényképezni, kezdetben kölcsöngépekkel. 1931-ben baloldali dolgai miatt el kellett hagyja Magyarországot. Berlinben 1931 őszétől két éven át a Deutsche Hochshule für Politik-on (Német Politikai Főiskolán) újságírást tanult, a szüleitől kapott támogatás apadtával elhelyezkedett a Simon Guttmann vezette Dephot fotóügynökségnél, első nagyobb munkája Trockij fényképe Koppenhágából. 1933-ban kénytelen volt elhagyni Berlint. Bécsben engedélyt kapott a hazatérésre. Budapesten egy nyarat töltött, majd szeptemberben Párizsba ment. Ekkor ismerkedett meg Gerda Taroval. A Vu -ban 1933-ban jelent meg első képriportja a Saar-vidékről, ekkoriban változtatta nevét André Friedmannra, majd 1935-ben Robert Capára. Képei jelentek meg a Life, Time, Illustrated London News lapokban 1935. Az Allianace Photo Agency tagja lett. 1936 júniusában fényképezte a szocialista Léon Blum vezette baloldali koalíciós népfrontkormány megalakulását, s az azt követő eseményeket. Júliusban tört ki a spanyol polgárháború, augusztustól barátnőjével Gerda Taroval már a polgárháborúban fotózott. Novemberben ismét Spanyolországba ment, hogy Madrid védelméről készítsen fotókat. 1937-ben Gerda meghalt a brunetei csatában, Capa egy évet töltött a spanyol polgárháború színterein. A Ce Soir -hoz szerződött, rendszeresen publikált a Regardsban, a Stefan Lorant szerkesztette Weekly Illustratedben és a Life -ban, a Vu -ban, a March of Time számára pedig filmhíradó részleteket küldött. Szeptemberben az USA-ba utazott, meglátogatta már ott élő anyját és öccsét. 1938-ban Joris Ivens és John Fernhout filmrendezőkkel hat hónapot dolgozott Kínában, a japán megszállás idején. Londonban és Párizsban él. 1939 visszament Spanyolországba, lefényképezte Barcelona elestét, márciusban még fényképeket készített a Franciaországba internált köztársasági harcosokról.1939 szeptemberétől, a II. világháború kitörésétől az USA-ban élt, a Life -nak, a Collier’s -nek készített riportokat. A Tour de France-ról is publikált egy nagy fotósorozatot. 1940-ben fotótudósítást készített a mexikói elnökválasztásról. Állandó letelepedési engedélyt kapott az USA-ban. 1941-ben a nyarat Angliában töltötte. Diana Forbes-Robertson íróval könyvet írtak és fényképeztek a londoni légicsatáról The Battle of Waterloo Road címmel. Meglátogatta Ernst Hemingwayt az Idaho állambeli Sun Valley-ben. 1942-ben egy konvojjal, mely repülőgépeket szállított Nagy-Britanniába, átkelt az Atlanti-óceánon. 1943-1945 között bár ellenséges ország polgára, mégis fényképészként akreditálták az USA hadseregéhez. Észak Afrikában (1943. március-május), Szicillíában (1943. július-augusztus) és Olaszországban fényképezett, 1944. június 6-án a D-napon, az első amerikai csapatokkal szállt partra Omaha Beachen. Tudósított a németek utolsó belgiumi offenzívájáról, az ardennes-i hadműveletekről, majd ejtőernyővel ledobták Németországban. Lipcse elestét, a nürnbergi, berlini harcokat fényképezte. Képei megjelentek az Illustrated és a Collier’s lapokban. 1945. júniusban találkozott Párizsban Ingrid Bergmannal, két éves kapcsolatuk kezdődött, 1946. Bergmann kedvéért Hollywoodba ment, ahol rövid ideig segédoperatőrként, filmrendezőként dolgozott, háborús visszaemlékezéseit írta. Megkapta az amerikai állampolgárságot. 1947-ben a Szovjetunióba utazott John Steinbeckkel, Ukrajnában fotografált egy hónapig, majd ugyanebben az évben, Párizsban megalapította a Magnumot, Henri Cartier-Bressonnal, David Seymourral, George Rodgerral, Rita Vandiverttel, William Vandiverttel, és Maria Elsnerrel, melynek később elnöke is lett. Ő hívta tagjaik sorába Ernst Haast is, aki mestereként tisztelte. Steinbeckkel és Henry S. White-tal létrehozta a World Video Tv Show-vállalatot. 1947-ben Törökországba utazott, vitt egy 16 mm-es filmfelvevőt is, két hónapot töltött ott. Állítólag 1 napra felkereste Magyarországot is. Megkapta az USA-ban a Szabadságért érmet (kitüntetést). Megírta a Slyghty Out of Focust. 1948-ban hat hetet töltött Magyarországon Theodor H. White társaságában, majd Lengyelországba, Csehszlovákiába mentek. Ekkor készült fényképeiből egy sorozat a Magyar Fotográfiai Múzeumban láthatóak. Tudósított az izraeli függetlenségi háborúról, ott volt Izrael állam megalapításának napján is. Standfotókat fotózott Olaszországban. 1948-1953 között a Magnum elnöke. 1949. Ekkor készítette első anyagát a Holiday Magazinnak. 1950. Ismét Izraelben fényképezett. Ekkoriban megint Párizsban élt, meglehetősen könnyelműen és fényűzően. Legtöbb idejét a Magnum vezetésével töltötte, keveset fotózott. 1952-ig a Holiday Magazin megbízásából főképp utazásairól tudósított, gyakran a szöveget is maga írta. (Kelet-Európa, Norvégia, Róma, Deauville, Biarritz...). 1953. Lemondott a Magnum elnöki tisztéről. Hamis vádak alapján, mely szerint kommunista volt, az amerikai kormány hónapokra bevonta útlevelét. Komoly hátfájdalmakkal kórházban kezelték. 1954 áprilisában, a Mainchi Press vendégeként Tokióban tartózkodott. Április végén a Life megbízta a francia gyarmati harcokról való tudósítással, május elején érkezett Hanoiba. Később elutazott a laoszi Luangprabangba és a Dien Bien Phu- nál foglyul ejtett amerikai katonákról, sebesültekről készített fényképeket. Visszatért Hanoiba. Május 25-én elkísért egy francia konvojt, melynek az volt a feladata, hogy kiürítsen több védhetetlenné vált, előretolt állást a Vörös-folyó deltájában. Nam Dinhtól keletre aknára lépett és meghalt. René Cogny tábornok posztumusz Croix de Guerre kitüntetést adományozott neki.
Ma