(Budapest, 1922. december 29. - München, 1985. szeptember 14.) újságíró. fényképész
Budapesten érettségizett. Utána újságíró lett. Pályáját a kolozsvári Ellenzéknél és az Esti Lapoknál kezdte, közben a Sajtófőiskolán és a kolozsvári egyetem közgazdasági karán tanult.
1942-44-ben a budapesti Esti Újság munkatársa. 1944-ben ellenállóként küzdött a németek ellen, majd 1945-ben rövid ideig a Szabadság munkatársa, utána alkalmi munkákból élt. 1948-ban hirdetőirodát nyitott. A nyugati sajtónak írt riportjai miatt 1950 áprilisában letartóztatták, a népbíróság halálra ítélte, a halálos ítéletet 1951 júniusában életfogytiglani kényszermunkára változtatták át. 1956 júliusában amnesztiával szabadult és a forradalomig sportfényképész volt. 1956 novemberében Münchenbe menekült. 1958 májusától haláláig (Kőbányai Péter, K.P. néven) a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Az Új Hungáriában publikált.
Lakása: München (1956-1985)
Könyvei:
1958
" Halálraítélt! Gyakran ellenőrizendő!" (rabsága története), Róma 1958, németül: Köln 1960. majd München 1965.