Rólam nehezen mondható, hogy már az óvodában billentyűzet volt a jelem, mert azt akkor még nem találták fel, de legalábbis otthon még nem fért volna el … Későn érő típusként 14 éves koromban telefonáltam először, és hamarabb programoztam mint voltam a Balatonon. Építész diplomámat már számítógépen készítettem, amit legfiatalabb mérnökként, a 21. születésnapom előtt egy nappal, még 20 évesen szereztem … 1985-ben.
Itt kezdődött. Ahogy emlékszem, mindig, minden érdekelt. Rengeteget olvastam. Szülőfalum, Perőcsény kicsiny könyvtárában talán csak a Tőke menekült meg előlem.
Mindig azzal foglalkoztam ami érdekelt, így van ez most is, élőben közvetítek, videót vágok, amikor dolgozom és színes képekről, filmekről és túrázásról álmodom, amikor nem. És ez így is fog maradni reményeim szerint.
És ha bővebben is érdekes mivel telt az elmúlt majd 40 évem mióta világgá indultam Perőcsényből, akkor olvass tovább!
1978-ban, a pályaválasztás küszöbén felmerült a kérdés, merre tovább? Rajzolni szerettem volna, aztán a mellettünk lévő házat épp építették és szülőfalumból (Perőcsény) már jártak a Vágiba (Vági István Építőipari Szakközép) és jókat mondtak róla, rajzolni is lehetett ott, ezért beadtam a felvételimet oda.
1985-ben (magasépítő) építészmérnökként végeztem az Ybl Miklós építőipari főiskolán (ma Szent István Egyetem), ahol – nagy örömömre – már 83-tól oktattak számítástechnikát. (Jellemzően, a vizsgákat azért sűrítettem be, hogy a maradék 2 hetet csak a számtech laborban töltsem, reggel 8tól, este 6ig)
A technikába belefeledkezve készítettem el akkor még újdonságnak számító (különösen építészmérnökként) számítógépes diplomamunka programomat (Határoló szerkezetek hő és páratechnikai méretezése és ellenőrzése).
(1984-ben a főiskola szervezte nyugat-európai körúton vásároltam első saját fényképezőgépemet, egy (japánban készült) Exaktát, ami ma is itt van a szekrényemben)
86-ban kezdődő, végtelennek tűnő katonaságom alatt volt lehetőségem építőipari kivitelezésben dolgozni választott szakmám szerint, építésvezető-helyettesként. Ekkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az építőipar nem az én elképzeléseim és jövőképem szerint működik és a technikai újdonságok iránti vágyamat nem fogja kielégíteni.
Így elhelyezkedtem az akkor a számítástechnikai import piacon kivételes lehetőséggel bíró Novotrade-ben, ahol egy rövid ideig árulhattam a diplomamunkámat – ami piacképes termékké érett – majd fejest ugrottam az informatikai ínyencségek világába. Úgy emlékszem éjt-nappallá téve bújtam a gépeket, faltam az újdonságokat. Minden érdekelt. Szöveg és kiadványszerkesztés, mérnöki tervezést segítő programok, fotóretusálás, ma már megmosolyogtató sebességű gépeken, ami az akkori csúcstechnikát jelentette itthon a Cocom lista árnyékában (a mai telefonom szuperkompjúternek számítana mellettük).
90-ben saját vállalkozást alapítottunk számítógépes rendszerintegrációra vállalkoztunk a már ismert területeken, importált alkatrészekkel, gépekkel, új, itthon ismeretlen technológiák bevezetésével.
(Akkor feltettem a kérdést magamnak: mit szeretnék 10 év múlva csinálni? Akkor azt gondoltam, grafikával, fotóretusálással, fotókompozíciók készítésével múlatnám a szabadidőmet szívesen és jó lenne ezzel kapcsolatos munkával is foglalkozni.)
93-ban úgy éreztem a sok kiadványszerkesztő program és szövegszerkesztő magyarítási illesztési munka közben, hogy szükségem van erősebb háttérre, ezért jelentkeztem az akkori Iparművészeti Főiskola (ma MOME) Typográfus-Grafikus szakára a mitsemsejtők lazaságával. Sikerült a 30x-os túljelentkezés mellett bekerülnöm elsőre és nagy nevektől tanulhattam, amit és akiket azóta sem felejtek.
Itt láttam először fotólabort, tanítottak hivatalosan is fotózásra. Sajnos már későn, a számítógépen ekkor már létezett Aldus Photostyler (a photoshop őse) és a sötétlaborban nem tudtam másra gondolni, amikor 3x nagyítottam le ugyanazt rosszul, hogy ez a gépen egy potméter állításával egy perc lenne …
2 év után, új diplomával a zsebemben határozottabban és értőbben tudtam a vevőimmel beszélgetni. Jó érzés volt. Ekkor a való életben, munkában már digitális plakátnyomtatással is foglalkoztunk, nyomdaüzemet vezettünk, a régi jó rendszerintegráció mellett.
Színes képek, grafikák forgata töltötte ki hétköznapjaimat, miközben a cégvezetés szürke és néha nyomasztó valóságával harcoltunk.
Újabb 3 év után, 2000-ben befejeztem a MBA posztgraduális képzést a BME-n, ami a cégvezetés elméleti tudásával és még egy diplomával gyarapított.
1996-ban feltaláltam a személyi vállszíjat, amit NoGun-ra kereszteltem, eladtam több százat, jelenleg csipkerózsika álmát alussza.
1999-ben beiratkoztam Zsila Sándor természetfotó fotótanfolyamára, akihez azóta is erős és meghatározó baráti kapocs fűz.
2000-ben saját céget alapítottam és a webes fejlesztés felé kanyarodtam, így kerültem kapcsolatba Kincses Károllyal és Kolta Magdolnával, vagy ahogy akkor hívták őket, a Fotómúzeummal. 2001-2002-ben leraktuk a FotoKlikk elméleti alapjait, amit 2003-ban a gyakorlat követett. Hát itt kezdődik a mai FotoKlikk 14 éves története …
A webes fejlesztések töltötték ki napjaimat, évek alatt rengeteg webes projekt vezetőjeként programozók és megrendelők között fordítottam, mivel ők általában nehezen értik egymást. Legnagyobb projektem a Magyar Mérnöki Kamara, több mint 40 ezres mérnöki adatbázisának létrehozása és működtetése, alvállalkozói munkáinak koordinálása amivel több mint 10 évet töltöttem.
2006-ban a fényképezés a digitális fotózás felé fordultam, én is megvettem első digitális tükörreflexszes gépemet és megszerveztem a világ első élőben közvetített fotópályázatát, amit 2012-ig egy saját magam tervezte rendszerrel 34 további teljes egészében lebonyolított fotópályázat követett. Különlegessége volt ezeknek az eseményeknek, hogy a zsűrizést mindenki nézhette és hallhatta, élőben, vágás nélkül. A fotópályázatok egyre jobb minőségű közvetítését egyéb események is követték élőben, miközben a pályázók online feltöltött képeikkel pályázhattak.
2012-ben az élő közvetítés olyan kézzelfoghatóvá vált, hogy volt hónap amikor kétnaponta lement egy új esemény élőben. Ennek már 4 éve.
Ma amikor az élő közvetítés forradalma zajlik és a Livestream és Ustream után a Youtube és a Facebook is beszállt az üzletbe, számíthatunk csak igazán pezsgő és izgalmas hétköznapokra.
Számomra a legfantasztikusabb érzés az, hogy az élő közvetítések szervezésekor szinte valamennyi tanult és szerzett tudásomat kamatoztatni tudom egyszerre és ezért érzem igazán elememben magam, egyedül átlátom a teljes munkafolyamatot és ha kell magam végzem el a rendszerépítést, világítást, hangosítást, videófelvételt és a végén a felvételeket magam vágom meg és töltöm fel az internetre és építem be honlapokba.
Darányi Zsolt
2016. szeptember.
