Születtem, 1958 április 16-án Budapesten. Azóta is itt élek, amolyan tősgyökeres Pestinek számítok. Gyerekként is érdekeltek a színek és formák, mindig jó kézügyességgel rendelkeztem. Szerettem alkotni, építeni, szerkeszteni. Úgy tűnt, hogy műszaki pályán jól megállnám a helyem. Ám egy késő gyerekkori gyermekbetegség miatt, (mert a gyógyulási folyamat nagyon elhúzódott) sajnos leromlott a tanulmányi átlagom és a műszaki pálya helyett ipari tanuló lett belőlem. Kitanultam a szakmát becsülettel. Noha nagyon jó szakembernek tartanak, soha sem éreztem magam otthon ebben a környezetben.
Tizenhat éves koromban találkoztam először fényképezőgéppel, és azóta folyamatosan fényképezek. Megtanultam annyit, amennyit engedett a sors, ám mindig úgy éreztem, hogy minden időmet fényképezéssel kellene töltenem. (Ez az álom a mai napig sem valósult meg.) Elvégeztem egy-két tanfolyamon is, de valójában a gyakorlat a lényeg.
1982 óta a természetbe is kicipeltem a felszerelést, mert barátnőm (ma feleségem) gyakran járt kirándulni, így vele tartottam. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy többet foglalkoztat a természet fényképezése, mint minden más egyéb. Gyakran jártunk barlangba és nekem ott is fotózni kellett. Érdeklődésem egyre inkább a természet felé fordult és felszerelésemet is ebbe az irányba fejlesztettem.
1987-ben tagja lettem a NIMRÓD fotóklubnak. Ez nagy előre lépésnek számított, mert ide olyan fotósok járnak, akik szeretnek a természetben fotózni. Sok barátra leltem ebben a közösségben. Már ebben az évben részt vettem a Nimród fotóklub éves nagypályázatán és az a megtiszteltetés ért, hogy a verseny nyerteseivel együtt, életemben először alkotóként részt vehettem a pályázat kiállításán. Azóta is (1989 és 1990 kivételével) rendszeresen részt veszek a kiállításokon.
Az 1989-ben alakult naturArt (Magyar Természetfotósok Szövetsége), 1990 őszén tagjai közé felvett, majd 1992-ben a szöv. titkárának választott. (1995-ben újra választottak.) Igazi fejlődésem itt indult el.
1995-ben tagja lettem az IFWP-nek is. (International Federation of Widldlife Fotografy - Természetfotósok Nemzetközi Szövetsége)
1997 júniusában felvettek a Magyar Fotóművészek Szövetségébe.

• 1992 óta tíz kiállításon vettem részt (az országos vándor kiállítások kivételével)
• Tíz díjat és több egyéb oklevelet kaptam.
• A kiállításokon kb. 60 képem lett kiállítva.
• 1993 és 1994 -ben nemzetközi természetfotós találkozón nagysikerű diavetítésen vehettem részt több kollégámmal.
• 1994 és 95-ös évadban a Kassai Thália Színház fotósa voltam. (1996-ban a társulat önállóságán súlyos csorba esett.)
• 1996-ban a Találkozás a Természettel és Az év természetfotósa pályázaton egy első és egy második díjat kaptam. Összesen hét képpel vettem részt a pályázatra beküldött anyagból válogatott kiállításon.
• 1996-ban hízelgő sorok jelentek meg a Népszabadságban, egy kedvenc alkotásomról, melyet a cikk író Csala Károly, a várban megrendezett kiállításon látott.
• 1997-ben a Találkozás a Természettel és Az év természetfotósa pályázaton két első és két második díjat kaptam. Összesen tíz képpel vettem részt a pályázatra beküldött anyagból válogatott kiállításon. (A nem hivatalos sorrendben a második legeredményesebb pályázó lettem.)
• 1998-ban kép porfólióm jelent meg. A Búvár és a Fotográfia című lapokban.
• 1998-ban kezdeményezője és alapító tagja, majd vezető helyettese lettem, a FMSZ új alkotócsoportjának a Természetelvűek-nek
• 1999-ben a NIMRÓD fotóklub Találkozás a Természet-tel pályázat, csak klubtagoknak meghirdetett versenyére, a beadható 15 kép közül 11-et javasolt kiállításra a neves zsűri (Eifert János - a FMSZ elnöke, Szamody Zsolt - Természetelvűek vezetője és Novák László - Az Év Természetfotósa 1995 és 1997-ben). Az egyetlen fődíjat a Nagygyörgy Sándor Díjat én vettem át.
• 1999 április 6-25 között, az országos fotóhetek rendezvény és kiállítás sorozatában önálló kiállítással, és négy csoportos kiállításon is részt vettem.

1999 év elejétől egy Interaktív CD lemezen dolgozunk, két alkotótársammal, egy középiskolai biológiai tanárral és egy programozóval. A lemezen a közel 400 fotón kívül játékos köntösbe burkolt feladatokkal csempésszük be első sorban a gyerekek fejébe: a fajismeretet, ökológiai tudást, összefüggéseket, a Természet szeretetét és tiszteletét. Reményeink szerint késő ősszel kerülhet sor a Természet művészete CD-rom bemutatásra.

Célom, hogy képeimmel bemutassam azt a világot, ami nincs túl távol, sőt szinte karnyújtásnyira van, és mégis egzotikus szépségek (madarak, virágok stb.), gyönyörű tájak, hangulatok, érdekes színek - formák alkotják. És mindezt művészi eszközökkel teszem láthatóvá azok számára, akikhez eljut és szeretik a természetet, a szépet, a körülöttünk levő világot. Szeretném, ha képeim láttán a szemlélő megértené, hogy a természet nemcsak az ismert nagyvadakat (oroszlán, víziló, zsiráf, majom stb.) jelenti, hanem közvetlen környezetünkben is fellelhető. Bízom abban, hogy rácsodálkozik a képekre és nagyobb szeretettel, figyelemmel jár majd a TERMÉSZET-ben.

Kopacz András (naturArt-os kollégája) mondta róla egy megnyitó alkalmával:

Fotós... természetfotós... fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. A hétköznapokból érkező "városi" ember, aki mindig is Budapesten élt. Budapesten, ebben a gyönyörű, de a természettől mindinkább elszakadó városban, mely lüktető, embergyalázó forgatagával az EMBERT képes elnyelni és elidegeníteni mindattól, amiből, ahonnan valamikor érkezett.
Sándort is elragadta ez a város és a természet számára sokáig csak cserépben, ketrecbe zárva, vagy a parkok aszfaltjárdái mellett létezett. A természetre való rácsodálkozás élményét társa, felesége mellett élte meg, akinek hatására egyre mélyült benne a természet megismerése iránti igény. A megismerés hozta magával az egyre mélyülő szeretetet... s a mély emberi kapcsolat kötelékeivel párhuzamosan fejlődött ki benne az a fajta meghatározó kötődés a természethez, melyet csak az annak törvényeit alaposan megismerő ember szerezhet meg.

Az élet gyakran kegyetlen próbák elé állít minket. A halálos kór nem válogat és kegyetlenül csap le áldozatára. Sándort is elérte a gyógyíthatatlannak ismert betegség, a rák, mely ellen az orvostudomány csak akkor tehet valamit, ha az emberi akarat szolgálni akarja a feltétlen gyógyulást... és ehhez igen erős lélekre van szükség. Talán a szerencsétlenségben szerencsésnek mondhatja barátunk magát, mert lelkének erejét felesége odaadó szeretete mellet a természetbe vetett, újonnan ébredő hit is támogatta. Volt ereje a saját lelki és fizikai gyötrelmeit legyőzni. Ekkor alakult ki benne az a fajta gondolkodásmód, mely egy életre elkötelezte őt a természet szolgálata mellett. Ennek a szolgálatnak az eszközévé vált számára a kamera: az eszköz, melynek révén saját élményeit, a természet apró csodáit megoszthatta velünk.

A fotózás megtanulható, de az, hogy a fotó magasabb követelményeknek is eleget tegyen, hogy benne legyen a fotós is a képben, az "arca", a lelke, a "világa", ehhez sok tanulás mellett olyan nagytapasztalatú tanítóra is szükség volt, mint Nagy Gy. Gyuri, az erdélyi havasokból jött barát, aki sok szeretettel segítette megismerni a természet titkait és a fotózás rejtelmeit.

A budapesti aszfaltról sokszor szépséges, sokszor gyötrelmes, sokszor fárasztó de legtöbbször csodás élményeket nyújtó út hozta el a városi fiút a puszták, erdők, rétek, vizek templomaiba... s lett belőle e hétköznapi csodák prédikátora.

A fotópályázatokon elért kezdeti sikerek után egyre magasabbra törve, sok egyéni díjjal gazdagodva jutott Sándor oda, hogy felvételt nyert a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Korábban a NIMRÓD fotóklub, majd - immár 10 éve - a naturArt Magyar Természetfotósok Szövetségének tagja, jelenleg a titkára.
Napjainkra a természetfotózás életének a meghatározója. Nem könnyű megélhetést biztosító kenyér ez ebben a fejlődésért küzdő, nagy hátrányt behozni igyekvő kis országban, ahol az értékrendek még nem ugyan azok, mint a fejlett világban... de Sanyi hite töretlen és nem adja fel, mert ő megtapasztalta, megélte a csodát.
Tartsa meg őt az Isten mindig ilyennek!