Képeim kizárólag fekete-fehérek. Mondanivalójuk azonos: a fény és árnyék játéka. A szinek elvonnák a figyelmet arról, amit lényeginek tartok.

Hatvanas éveiben járó, még aktivan dolgozó matematikus vagyok. Férjem, két fiam, öt unokám és egy átlagos háztartásom van.
A fentiek után szabadon maradó minden időmet, lelkesedésemet és energiámat,- immár csaknem ötven éve- a fotózásnak szentelem.
1954-ben vettem első, ALTIX márkájú fényképezőgépemet, amely mai napig jól szolgál. A bemutatott anyag legnagyobb része ezzel készült. A többi képet egy szintén matuzsálemi korú CONTAX-szal, két év óta pedig néhány felvételt egy szintén hagyományos, de zoom-objektives YASHICA-val készítettem. Az évtizedek során kb. 20.000 negatívom gyűlt fel .

Képeim kizárólag fekete-fehérek. Mondanivalójuk azonos: a fény és árnyék játéka. A szinek elvonnák a figyelmet arról, amit lényeginek tartok.

Eddig öt nagyobb kiállitásom volt: 1998 februárjában a székesfehérvári Szent István Művelődési Ház Szent Korona Galériájában, ugyancsak 1998 -ban a piliscsabai Pázmány Péter Egyetem egy termében, 2000 októberében a római Magyar Akadémián, 2001 májusában a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban, 2002 márciusban pedig a párizsi Magyar Intézetben.

A kiállított képek Rómában készültek, az ismert, híres látnivalók azonban legfeljebb véletlenül bukkannak fel. A képek a Város jellegzetes, semmi máshoz nem hasonlitható atmoszféráját kísérlik meg bemutatni.