(Felsőkocskóc/Trencsén vm. 1905. jún. 5 –Yonkers / NY / USA, 1978. október 15) fotószakíró, történész, archeológus Magyart, franciát és művészettörténetet tanult Pozsonyban, a Komenski Egyetemen. 1932-ben diplomázott, majd nyugat-európai tanulmányutakat tett. A két világháború között csehszlovákiai magyar lapok munkatársa, szerkesztője, a csehszlovákiai, ill. a II. világháború alatt a szlovákiai magyar köz- és szellemi élet egyik meghatározó alkotója volt. Műkritikusi, szakírói tevékenysége 1945-tel lezárult, ausztriai és tengerentúli emigrációjában már nem fejtett ki ilyen irányú jelentősebb aktivitást. 1946-ban népbíróság elé állították. 1947-ben megszökött fogságából, és 1951-től az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. A két világháború közti művészettörténeti, fényképészet-elméleti munkássága, ill. könyvtártudományi műve ma is alapvető értékeket jelent. 2002-ben Albertini Béla monográfiát jelentetett meg Brogyányi Kálmánról. 1994. szept. 9-én az Új Szóban jelent meg: Brogyányi Kálmán (1905-1978) és hitvestársa Brogyányi Kálmánné Skála Gabriella (1909-1991) és fiuk Brogyányi Gábor (1938-1986) hamvai hazatértek. A száműzetés hosszú évei után honi földben térnek örök nyugalomra. Az urnát a pozsonyi Szent Márton temetőben 1994. szept. 10-én helyezzük a családi sírba. Gyülekezés a Szent Márton temető főbejáratánál (Trnavská u) A Brogyányi család”