(Eva Besnyő, Blumgrund Éva) (Budapest, 1910. április 29- Laren /Hollandia, 2003. december 12) fotóriporter Ugyan ott lakott Budapesten, a Városház utca 10-ben három lánytestvérével és ügyvéd szüleivel, mint az akkor még Friedmann Endre néven nevezett, későbbi Robert Capa, aki szerelmes volt mindhárom Besnyő lányba. Bandi 12, ő 15 éves volt. Humán gimnáziumba járt a Veres Pálné utcába, de már ekkor is a fényképezés érdekelte a leginkább. 1928-ban beiratkozott Pécsi József jó hírű fényképészeti magániskolájába. Gyakran kísérte el mesterét fotografálni, így tanulva meg az építészeti fotót, amiből nagyon sok haszna származott később, amikor már önállóan dolgozott. A tanonc-vizsgán 1930 tavaszán sikeresen megfelelt. Kodak Brownie box gépével, majd Pécsi tanácsára, a szüleitől kapott Rolleiflex gépével járta Budapest utcáit. Ezekre a sétákra Friedmann Bandi is elkísérte néha. Pécsinél találkozott és lett szerelmes Kepes Györgybe, a Kassák-körhöz tartozó festővel, aki modellként is gyakran szerepel a Pécsi reklámfotókon. 1930-ban együtt mentek Berlinbe. Kepest Moholy hívta, az ő asszisztenseként jött a német fővárosba. Besnyő és Kepes György vezették be Capát a baloldali magyar emigráns fiatalok kolóniájába, és az ő és Umbo ajánlásával került laboránsnak a Dephot-hoz. Kepes és Besnyő Berlinben készült fotóikból 55 évvel később egy közös fotóalbum és kiállítás is született. Besnyő 1930-ban először Renée Ahrlé reklámstúdiójában, majd 1931. február és július között dr. Peter Weller fotóriporternek dolgozott. Sok Besnyő kép jelent meg az ő neve alatt többek közt a Berliner Illustrierte Zeitungban is. 1931 nyarán már önálló portréműtermet bérelt a Nachodstrassen, kezdett ismertté válni. Riportképei immár a saját nevén jelentek meg a Neofot nevű baloldali sajtóiroda közvetítésével, ahová Umbo ajánlotta be. Képei megjelentek a Berliner Tageblatt képes mellékletében, a Querschnitt -ben és a Die Woché -ban, valamint a Atlantis, Sieben Tage, Dt. Frauenzeitung -ban. 1932-ben részt vett a Modern szellem a fotográfiában c. londoni kiállításon. Ugyanebben az évben, a nácizmus fokozódó térnyerésétől megrettenve, elhagyta Berlint, s hazament Magyarországra. Itthon elsősorban nógrádi parasztembereket, cselédeket fényképezett. Az 1933-ban Budapesten a Kiserdő nevű nyomortelepen készült fotói, melyeket férjével, John Fernhout-tal együtt készített, Hollandiában jelentek meg. 1932 őszén költöztek oda. A VAF (Munkásfotográfusok Egyesülete) tagja. Amszterdamban is nyitott egy műtermet, amit 1939-ig működtetett. Képeit a Róna Imre által alapított Amszterdamban székellő ABC-press forgalmazta. Részt vesz a DOOD. (Olimpia a diktatúra alatt) c. kiállításon. 1937-ben egyik szervezője az amsterdami Steedelijk Múzeumban rendezett Foto 37kiállításnak. 1937-39 között készít néhány fotó-falat a SS. Nieuw-Amsterdam és a SS Pendrecht hajók, illetve az AVRO-Studio számára. 1935-19410 közt sok építészeti fotót készít a De 8 en Opbouw tagjai számára. 1939-ben a VANK (Alkalmazott- és Iparművészek Szövetsége) tagjául fogadja. 1941-től, mint zsidó, nem dolgozhatott többé a németek megszállta Hollandiában. Szerzett egy hamis papírt, miszerint anyja félrelépett, s a vérszerinti apja Kmetty János festőművész. Így félzsidóként, több esélye nyílt az életben maradáshoz. A német megszállás alatt bujkált, és hogy valahogy megélhessen, parasztgyerekeket fényképezett ennivalóért. Részben Rotterdamban, részben Broek in Waterlandban rejtőzködött. 1952-ben kiállított Amsterdamban a Photografie c. kiállításon a Steedelijk Museumban. Szerepel 4 képpel a Post War European Photography kiállításon New Yorkban, s ugyanitt a Family of Man tárlaton. 1970-ben bekapcsolódott a hollandiai nőmozgalomba, s lett a Dolle Mina egyik legfőbb dokumentátora. 1974-ben készítette el a Női foglalkozások c. fotósorozatát az Amsterdami Művészeti Alapítvány megbízásából. 1975-ben Te lány, csak most lettem igazán tudatos (Hága, 1975) címmel könyvet adott ki a Dolle Mina öt évéről. 1980-ban a Holland művészek portréi c. kiállítása az amsterdami Steedelijk Museumban, majd a következő évben a párizsi Holland Intézetben Művészportrék c. kiállítása. Ata Kando legjobb barátnője volt, akivel halála napjáig szoros kapcsolatban volt.