(Ferenc Berko) (Nagyvárad, 1916. január 26. (jan. 28?) - Aspen (Col) USA 2000. március 18). fotóművész, filmes Magyarországon született, de anyja halála után apjával, nővérével és nagyanyjával már Romániából költöztek Németországba 1921-ben, holott közben nem lépték át városuk határait. Apját kinevezték a drezdai Lohman Szanatórium pszichiátriai osztályvezetőjének. Freud tanítványa volt, ideggyógyász szakorvos. Ferenc fia Drezdában kezdte a gimnáziumot 1926-ban. 1930-ban hosszú szenvedés után meghalt az apja. Nevelőszüleivel 1930-tól Kronberg bei Frankfurtban lakott, itt fejezte be a gimnáziumot. Az őt örökbefogadóknál gyakori vendég volt Moholy- Nagy László, valamint Gropius és a Bauhaus tanárai, a korabeli művészeti élet nagyjai. Gimnazistaként kezdett fényképezni, majd egy Leica tulajdonosa lett nevelőszülei jóvoltából. Nyári szabadságait mindig Magyarországon töltötte, maradtak is fenn ez időkből származó felvételei, például a budapesti zsidónegyedről. A fasizálódó országból Hitler kancellárrá választásakor Angliába küldték nevelőszülei, hogy tanuljon tovább. Egyre többet foglalkozott a fényképezéssel, így az egyetemet csak este, meg különleges kurzusokon látogatta. Élete első fotós sikerét 1936-ban aratta, a Leitz gyár fotópályázatán. Felvételéről a Leitz angliai kirendeltsége egy óriásképet nagyított, ezzel bizonyítván a leica-méretben rejlő lehetőségeket. Felvételei angol és francia újságokban jelentek meg, de találkozhatunk fotójával az Újság Vasárnapja c. illusztrált lapban (1938. VII. 31.) is. Londonban kezdett el érdeklődni a film iránt. Összebarátkozott két avantgard filmessel, akik kiadták a Film-Arts nevű lapot. Filmeket forgattak egy kurblis kézikamerával, azzal, amivel Berkó később Indiában és Amerikában is forgatott. Gyakran találkozott Londonban Moholyval, Kepessel, Breuer Marcellal, Gropiussal. Később egy indiai filmtársaság Bombayben alkalmazta. Magyar útlevéllel, egy éves szerződéssel hagyta el a háborúra készülődő Európát. Operatőrként dolgozott. Két évvel később, 1940-ben fotóstúdiót nyitott Indiában. „Ekkoriban nagyon sok képet küldtem a nemzetközi szerkesztőségeknek, mindenekelőtt Angliába és Amerikába.” Képei jelentek meg Stefan Loránt jóvoltából az angol Liliputban, valamint a Coronetben, a US Camerában, a Popular Photographyban, a Modern Photographyban, a The Naturalistben (Anglia), a Paris Magazine -ban (Franciao). Aktfelvételeinek jelentős része is ekkoriban készült. Ezek mindmáig a műfaj legszebbjei közé tartoznak. 1941-ben az angol hadseregbe került kapitányi rangban, egy filmkészítő egység parancsnokaként. Moholy-Nagy ajánlatára, de már annak halála után,1947-ben fotó és filmtanár lett a chicagói Design Intézetben. A fotográfia docenseként tanított, filmeket csinált, filmtörténeti előadásokat tartott. Ekkor kezdett színesben is fényképezni, elsősorban formákat, a tárgyak és a színek kölcsönhatását. A félabsztrakt látásmód jellemezte ekkoriban. Ezen képeit a modern színes fényképezés kezdetének tekintették hozzáértő fotótörténészek. Helmut Gernsheim 1940-es színes felvételeit dicséri. Ipari és reklámfelvételei tették ismertté nevét a világban. Később Walter Paepke ajánlatára a colorádoi Aspenben, az emberi tudományok intézetében lett fotós. Itt szervezte azt a konferenciát, melyen az akkor élő legnagyobb amerikai fényképészek vettek részt, mint Ansel Adams, Minor White, Beaumont Newhall, Berenice Abbot és mások. Ennek nyomán született az Aperture című folyóirat is. Több nyelven beszélt kitűnően, magyarul még az Óbuda Galériában nyílt első magyarországi kiállításán 1994 májusában is jól beszélt.