(Párizs, 1947) festő, író, fotós, filmszínész Magyar publicista édesapjának (Bányai) köszönhetően nagyon korán felfedezi a fotóművészet és a képi megjelenítés világát. „Édesapám magyar volt. Maga is fotózott csípőből, ugyanis olyan kamerát használt, mely arra kényszerítette, hogy egyik szemét gyomormagasságban tartsa. Így aztán kényszeredett mosolyokat sikerült megörökítenie. Apám a reklámszakmában dolgozott. Csodálta Kertészt, Brassait, Cartier-Bressont, Bill Brandtot. Rendszeresen vettük a képeslapokat, és egy napon, Moholy-Nagy egy fényképét meglátva rádöbbentem, hogy a fotó képes egy zárt kereten belül is mozgást kifejezni. Banier először 1983-ban járt Magyarországon, meglátogatta a nagybátyját, de addigra már a családi kapcsolatok meglehetősen fellazultak. Kezdetben csak írt, regényeket, drámákat. Szerepelt filmszínészként Robert Bresson, Eric Rohmer és Johnny Depp filmjeiben. Első fotográfiáit 1962-ben egy Kodak típusú Retinette 1B fényképezőgéppel készítette, aztán már Leicát és Minoxot használt. Több mint huszonöt évig csak maga számára fotografált. Munkáját először 1991-ben publikálta, Fotográfiák című könyvében (Gallimard Kiadó), ugyanabban az évben, amikor a Pompidou Központ helyet adott első kiállításának. A 90-es évektől kezdve fotográfiáit írott szövegeivel párosítja, mintegy felülírja a képet, majd 1997 óta a fotográfiát és a festészetet is kombinálja. Erőteljes, élénk színekkel átfestett fotográfiák születtek többek között Mick Jaggerről, Isabelle Adjaniról és a párizsi utcákról. Műveit négy nagy műfajba lehet sorolni: fekete/fehér fotográfiák (Silvana Mangano, Samuel Beckett), átfestett fotográfiák (Andie Mac Dowell, Pascal Greggory), szöveges fotográfiák (Vladimir Horowitz) és festmények (“Le Soleil Rouge”- Vörös Nap). 1992 óta nagy nemzetközi fotókiállítások meghívottja és számtalan egyéni kiállítása is volt.