16.1 C
Budapest
Sunday, October 2, 2022
Kezdőlap Blog

Megszülettek a VM augusztusi fotópályázatának eredményei

A hónap legszebb természetfotói

A Varázslatos Magyarország természetfotó pályázatára augusztusban is gyönyörű pályamunkák érkeztek. A szakmai zsűri pontozása alapján megszülettek az eredmények, cikkünkben a nyertes képeket bemutatjuk a VM Magazin olvasóinak.

Köszönjük minden pályázónak a színvonalas természetfotókat, a helyezetteknek pedig szívből gratulálunk! Egyedi pillanatokban gazdag fotós kalandokat kívánunk, és izgalommal várjuk versenyzőink képeit e havi pályázatunkon is! https://varazslatosmagyarorszag.hu/fotopalyazat

GYŐZTES FOTÓK:

A.1. A Varázslatos Magyarország természeti szépségei kategóriában:

1. Urbán Helga – A sziget

2. Kaszás Norbert – Csillagok közt

3. Kaszás Norbert – Megbújó szépség

A.2. A Varázslatos Magyarország madarai kategóriában:

1. Völgyi Sándor – Legyen hó…

2. Kőszegi Dániel – Keblemre!

3. Cirkos Veronika – Játszol velem?

A.3. A Varázslatos Magyarország egyéb állatai kategóriában:

1. Kocsis Ferenc – A dunavirág vadász

2. Hencz Judit – Hess innen!

3. Szűcs Boldizsár – Éjszaka a tölgyesben

A.4. A Varázslatos Magyarország kompakt szemszögből kategóriában:

1. Daróczi Csaba – Népsűrűség

2. Daróczi Csaba – Meteorraj

3. Daróczi Csaba – Világok határán

B. Az Ember a természetben kategóriában:

1. Valkó Lajos – Leszálló kiskócsag

2. Mayer Mária – A Keleti pályaudvar fecskéi

3. Kurti Gábor – Pocsolyába léptem

C. A Képek a nagyvilágból kategóriában:

1. Horesnyík Ervin – Rivaldafény

 

2. Horesnyík Ervin – Sziklák szeme

3. Kis Szilveszter – Pihenő a gyöngyfűzéren

E. Kedvenc színünk: a természet zöldje – National Geographic kategóriában:

1. Móricz Gábor – Bivaly wellness

2. Ruppert Géza – Zöld határban

3. Ács Péter Valentin – Algatócsa

F. Jeles napok (A víz világhete) – UNESCO

1. Palcsek István – Alföldi táj “sarki fénnyel” és “hegyekkel”

2. Mátraházi Tibor – Kanyargó

3. Mátraházi Tibor – Éltető víz

Az augusztus havi pályázat közönségszavazásának nyertese:

Pászthy Dávid – Suhanás

Forrás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

wopcast 026 – Keleti Éva (2022.09.11.)

“A wopcast 26. adásának vendége a magyar fotográfia élő legendája, Keleti Éva. Éva 1931-ben született, nemrég ünnepelte 91. születésnapját. Hírnevet és elismertséget az 50-es évektől kezdve, rendkívül kemény munkával szerzett magának egy olyan korban és iparágban, ahol egy polgári családból származó, értelmiségi nő többszörösen hátrányos helyzetből indult. Fotóriporteri pályafutása jelentős részét az MTI-nél (és annak elődjénél, a Magyar Fotónál), illetve az Új Tükör magazinnál töltötte, és munkája során legendásan jó kapcsolatot épített ki az ország vezető művészeivel, színművészeivel. 60 évesen, korábbi elhatározásának megfelelően abbahagyta a fotózást, amelyhez közel 30 évvel később újra visszatért, és a mai napig alkot, folyton törekedve a megújulásra. Munkásságát megannyi elismeréssel jutalmazták, többek között Kossuth-, és Balázs Béla-díjjal, emellett Éva a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje is. Sok fontos témát érintettünk: beszélgettünk az elmúlásról és a halálról, a hosszú élet titkáról, a hitről, a szerelemről és a szeretetről, családról és magányról, emberi értékekről, a művészi megújulásról és mindeközben azért Éva szakmai pályafutásáról is megtudunk majd olyan dolgokat, amelyeket eddig sehol nem mondott el. Az adást nem a stúdióban, hanem Éva lakásában vettük fel, azon a helyen, ahol már 1936 óta él. Emiatt a felvétel minősége picit elmarad a szokásostól, ezért ezúton is elnézést kérek, de bízom benne, hogy a tartalom majd kárpótlással szolgál. Jó szórakozást kívánok hozzá!”

Forrás

Virágzik hazánk egyik legmérgezőbb növénye

0

” Az őszi kikericset nem véletlenül hívják egyik népies nevén kutyadöglesztőfűnek. Domb- és hegyvidékeinken viszonylag gyakori az őszi kikerics (Colchicum autumnale), az alföldön már kevésbé.

A Duna-Tisza közén a Turjánvidék és az Őrjeg üde láprétjein, mocsárrétjein és láperdei tisztásain járva találkozhatunk ezzel a hagymás növényünkkel. Augusztustól októberig virágzik, rózsaszín pettyekkel teleszórva a tájat. A termésérleléssel viszont már nem bajlódik a tél beállta előtt, inkább tavaszra halasztja azt. Ilyenkor teljesen levéltelen, a levelei és a toktermése tavasszal jelennek meg.

Őszi kikerics (Colchicum autumnale). Fotó: Kiss Mónika

Az őszi kikerics az egyik legmérgezőbb növényünk, gyakorlatilag minden része mérgező. Zöld leveleit a legelő állatok elkerülik, a szénába keveredő száraz levelek azonban mérgezést okoznak, az állatok 2-3 napon belül elpusztulnak. A kecskék és a juhok kis mennyiségben fogyaszthatják leveleit, azonban a mérgező anyagok a tejbe is bekerülnek, és még így is súlyos tüneteket okozhatnak az azt fogyasztó embereknél.

Őszi kikerics (Colchicum autumnale). Fotó: Kiss Mónika

Aki szeretne gyönyörködni a virágzó őszi kikericsekben, tegyen egy sétát Páhin, az Orchidea tanösvényen! A tanösvény elején, a Páhi-réteken meg lehet találni a kikericseket is.

De vannak még szabad helyek a kiskőrösi Szücsi-erdőben szervezett szakvezetéses túrákra is, amely a Petőfi emlékév alkalmából ezúttal ingyenes! Időpont: 2022. szeptember 17. A létszámkorlát miatt kötelező regisztrálni ITT.

A cikk borítóképét készítette: Kandolka Károly (Kikerics mező)  ” (- Varázslatos Magyarország )

Forrás

Gerhes Gábor: Az eltűnt idő nyomai

Gerhes Gábor megnyitószövege Deim Balázs Passing Time című kiállításához.

Hamarosan zárul Deim Balázs Passing Time című önálló kiállítása a szentendrei PhotoLab-ban. A Ferenczy Múzeumi Centrum új kiállítótere a térség fotográfusai számára nyújt kiállítási lehetőséget, és ezáltal erősíti a friss és progresszív művészeti ág jelenlétét a múzeum arculatában. A PhotoLab tereiben most Deim Balázs mutatja be új sorozatát, amely az idő problémájára fókuszál. A kiállítás még néhány napig, szeptember 11-ig látható.

 

Deim Balázs: Passing Time

Kurátor: Kopin Katalin

Helyszín, PhotoLab (Vajda Múzeum), Ferenczy Múzeumi Centrum

2022. 06. 18. – 2022. 09. 11.

Gerhes Gábor megnyitószövegét az alábbiakban közöljük:

 

 

EGY

A világ jelenségeken keresztül fogja fel önmagát!

Olyan nincs, hogy nincs! Olyankor a nincs a van, de ha a van sincs, akkor mi van?

 

Idő van. Tájm lesz!

Talán az idő, az ember által teremtett legabsztraktabb fogalom. Minden, ami egyszerre önmaga és önmaga ellentéte: egyszerre fenomén és metafora, fizika és metafizika. Az idő az, ami úgy van itt, hogy nincs itt, de ott sincs, ahol pedig van. Az idő maga az időtlenség. Külső idő és belső idő, énidő és szabadidő.

Végtelen, hogy közben véges; van kezdete és vége: alfája és omegája (vö.: „Az Időrabló mindent lát…” stb.)

Az időről beszélni előbb-utóbb fejfájást okoz.

Edmund Husserl az időtudat fenomenológiájáról 1904-5 között Göttingenben tartott előadásaiban – melyet később Heidegger rendezett egy igencsak kimerítő kötetbe – három féle időről beszél: 1. objektív időről, ami a természeti és kulturális történések közös ideje, továbbá 2. a szubjektív időről, ami az átélt időnek felel meg, s végül mindezek mögött: 3. a tudat idejéről, ami nem más, mint maga az időfolyam.

Szerinte a jelen felfakadási pontja soha nem egy elszigetelt atomi most – ami illeszkedne egyéb más atomi mosthoz –, hanem a most pillanatára eleve csak egy időfolyamon belüli módosulásként tekinthetünk. Egyébiránt Husserlnek köszönhetjük sok egyéb más között, az abszolút idő fogalmát is.

New Yorkban úgy van, hogy a múzeumban hozzáérhetünk például egy 11 millió éves hal fosszilis maradványához. Innentől egész mást jelent majd az idő, és vele együtt más lesz a létezés léptéke is.

Hölgyeim és Uraim!

Alighanem Deim Balázs eddigi legnagyobb szabású projektjében állunk. Deim Balázs fényképész, és a fényképész fényképeket készít, tehát fényképez. Fényképezni sokféleképpen lehet, de soha nem kerülhető meg a fény, meg az idő. Amikor fényképet rögzítünk, az időt rögzítjük. Deim Balázs is az időt rögzíti, de egyidejűleg közlekedik is benne. Hosszabb és rövidebb párhuzamos időben sétál, hosszabb és rövidebb időn át.

EGY PILLANAT!

7 idő, 7 fény, 7 kép.

Itt, a hetedik kép 1 másodpercig készült, az első pedig 31 millió, 449 ezer, 600-szor több másodpercig. Ennyi van egy évben. Aztán Újévkor kezdődik minden elölről a Himnusszal, hacsak nem máshonnan kezdjük a számolást.

Ha most csupán ezt a két időszakaszt nézzük, egy évnek már komoly tömege lehet. Ez idő alatt kollektívan teszünk egy kört a Nap körül, és ebből mindössze 70-80 jut, ha a legelejétől kezdjük és csak a végén szállunk ki, és ha szerencsénk van.

Ellenben az egyetlen másodperc emberi léptékkel alig észlelhető. A szív ritmusának alig egy taktusa, valójában töredék idő, ugyanakkor bőven elég arra, hogy örökre eltűnjünk a porondról.

Egy másodperc hagyományos fotográfiai értelemben is túl sok. Ilyenkor már nyugtalankodni kezdenek a dolgok a kamerában és a kamera előtt.

Minden más itt látható idő a kettő között oszcillál. Hétnapóraperc.

FÉNYCSAPDÁK. Azaz: ha a fényt megvilágítjuk, láthatóvá válik-e?

A Nap, anélkül, hogy tudta volna magáról, egy egész évet néhány lyukkal ellátott, belül feketére festett fémdobozban töltötte Szentendrén. Odakint egy éven át járt az idő, annyit látott amennyit megfigyelt. Csend volt; a kontemplációt egy fényérzékeny ipari termék végezte. A fény, a kép nélküli látvány tapasztalatát hozta létre számára.

Éjszaka is ott van a Nap!, mondja George Bataille.

Mikor hanyatt fekve tovább maradunk kint egy csillagos éjszakán, bizonyosan előjön ez: ha a világegyetem végtelen, a csillagokból jövő fény miatt miért nincs éjszaka is nappal? Létezhet-e az észlelt fény, annak fényforrása nélkül? A csillagok fénye valóban évmilliókkal ezelőtti távoli múlt fénymaradványainak szemünk felé tartó nyomai? Azaz valójában egy csík, egy lassan kihunyó véges szakasz, melynek forrása réges-régen halott? (Ezeket másnál korábban már kérdezgettem.)

Az emberi képzelet mindig is az egészet akarja.

Elképzelem magam, ahogy az évet egy camera obscura belsejében töltöm. Vagy inkább mindegyiket. A napfény a kozmosszal való egyetlen taktilis emberi kapcsolat. Ha úgy tetszik, a mindenség érinthető általa.

ÜTÖTT AZ ÓRA!

Az óra feltalálása tulajdonképpen megszűntette az idő lényegi tulajdonságait és annak szabad folyását. Ettől szakaszolhatóvá lett téve, fel lett osztva bizonyos egész számú azonos egységekre, és egy naponta kétszer önmagába visszatérő és önmagát ismétlő azonos ciklusok végtelen spiráljává butult, melyet nem győzünk folyamatosan korrigálni. Így, az idő megélésének szubjektív élménye nagyrészt odalett. Egy mechanikai szerkezet, mely egy mesterségesen konstruált algoritmussal látszólag az időt méri, valójában mániákusan újraidézgeti önmagát.

Lefényképeztem egyszer egy megállt órát, ami a képen éppen úgy nézett ki, mintha járna. Ha egy órán keresztül készült volna a felvétel, akkor sem lett volna különbség a pillanatképhez képest. Szándékosan a Megállt óra címet adtam neki a Megállt idő helyett. A múló idő fogalmának elértelmetlenítése, a dolgok időben való megtörténésének összezavarására a fényképezőgép remek eszköz. Ha nincs hazugság, csak a rémület marad. Így Pascal.

Hölgyeim és Uraim!

A fotográfiai gondolkodást mágnesként újra és újra áthatja valami kezdetekhez való visszatérés vágya, nem csak az analóg szemcsék végtelen kozmoszának metafizikája, hanem méginkább valami folyamatosan fenntartott kielégületlen melankólia, amely szünet nélkül kutatja, hátha meglesz, ami valahol, valamikor, valahogy kimaradt a nagy történetből. Mintha minden eddigi rögzített kép egyelőre még adósunk maradna valamivel…

Deim Balázs képei is ezt a vágyat hozzák kicsit közelebb nekünk, ő is tudja, hogy egyszer majd lesz egy kép, amire végre minden rákerül!

Most 18 óra __ perc van. Passing time has passing!

Gerhes Gábor

Balatonalmádi, 2022. június 17-én.

Elhangzott: Deim Balázs Passing Time című kiállításmegnyitóján. Szentendrén a Ferenczy Múzeumi Centrum PhotoLab kiállítóterében 2022. 06. 17-én.

FotoKozma – nemzetközi kültéri fotófesztivál a Vértesben

Szeptember 16-án, pénteken 18 órakor nyílik Csákváron a FotoKozma nemzetközi kültéri természetfotó fesztivál, amely évente kerül megrendezésre a Vértes környékén, idén már második alkalommal.

Ebben az évben 9 településen, 13 kiállítást láthat a közönség, kiváló fotósok munkáiból.

Bemutatásra kerülnek az orosz Sergey Gorskov fotói, aki az Év Természetfotósa lett 2020-ban, Haarberg Orsolya fotói, aki a National Geographic Magazinnak készített sorozatot az erdők jövőjéről, Domagoj Burilovic, horvát fotós épületfotói, aki az idei Sony World Photography Awards-on első díjat nyert az elmúlásban lévő sváb falvakról készült sorozatával. Ezenfelül, Horvath Esther, aki 2020-ban megnyerte a World Press Photo pályázat első díját is kiállítja az új, nők a sarkvidéken sorozatát.

Radisics Milán fényképein keresztül, tovább folytatódnak Roxy kalandjai, így a közönség először láthatja a híres kozmai róka új, idei fotósorozatát, valamint több helyszínen a Water Shapes Earth projekt légi felvételeit is, Lábnyomunk címmel.

Szuper makró fotókon láthatják Rahmé Nikola rovarportéit óriás méretben, Forrásy Csaba, az ország talán legidősebb természetfotósa, pedig meglepő közelségből mutatja meg az egér, pontosabban bőregér fotóit.

Fülöp Bálint, vadászati élményeiről számol be fotópuskáján keresztül, Horváth Tibor pedig igen szokatlan röpképeket állít ki a hazai madarakról. Egy csoportos kiállítás is látható lesz a fesztiválon, a sepsiszentgyörgyi Vadon Egyesület, TransNatura Természetfotó Klub természetfotósai az erdélyi vadont mutatják be Csákvár főterén.

A kiállítások a vértesi régióban, Csákváron, Csákberényben, Vértesbogláron, Bicskén, Kőhányáson, Vérteskozmán, Oroszlánynál Majkpusztán, Tatabányán az Vérteserdő Zrt központjában és az Agostyáni Arborétumban láthatóak. A feszsztivál része a budapesti Lábnyomunk kiállítás is, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban nyílik szeptember 22-én, mint a World Press Photo kísérő kiállítása. A kiállítások térképe.

A FotoKozma fesztivál szakmai partnere a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, fő támogatója a Vérteserdő Zrt.

A fesztivál ünnepi megnyitója szeptember 16-án, pénteken lesz Csákváron a Flórianna Közösségi Tér Színháztermében. Az kiállítások szombattól, szeptember 17- től október 9.-ig  látogathatóak a helyszínek nyitvatartási ideje szerint. Erről a látogatók a térképen, és egyes helyszíneken kihelyezett QR kód segítségével tájékozódhatnak.

A fesztivál célja, hogy a régióban létrejöjjön egy fotográfiai kultúrsziget, hogy az emberek közelebb kerüljenek a természethez, teret adva a fotográfusoknak, hogy olyan projekteket mutassanak be, amellyel felhívják a figyelmet a környezetünkre és a fenntarthatóság fontosságára.

A kiállítások megtekintése egyben kiváló kirándulási lehetőség a családok számára, így vándorolhatnak a helyszínek között és meglátogathatják a környék többi nevezetességeit is.

A szervezők, virtuális pecsétgyűjtést találtak ki, így a látogatók a kiállításokon elhelyezett QR-kódokat gyűjtve léphetik át a vándorló szinteket, amellyel begyűjthetik a támogatók által biztosított ajándékokat.

KIÁLLÍTÁSOK és a HELYSZÍNEK LISTÁJA

 

Vértesboglár – Iskola sportpálya

Sergey Gorshkov (Oroszország) – A tigrisek földjén

 

Csákvár, Csákvár Emlékház

Esther Horvath (Németország) – Nők a klímakutatásban

 

Csákvár, Szabadság tér

Erdélyi Vadon – A Vadon Egyesület TransNatura fotóklubja

 

Tatabánya, Vérteserdő Zrt. központja

Haarberg Orsolya (Norvégia) – Az erdőink jövője

 

Vérteskozma, Fő utca

Domagoj Burilović (Horvátország) – Dorf

 

Vérteskozma, Kozma39 galéria

Radisics Milán – Roxy és szomszédai

 

Vérteskozma, Kaszap-kúti emlékhely

Nikola Rahmé – Óriási apróságok

 

Kőhányás, Ökoturisztikai Központ és Turistaház

Forrásy Csaba –  A barlangok mélyén

 

Csákberény, Vadászati és Erdészeti Múzeum

Fülöp Bálint – Vadászmesék

 

Agostyán, Agostyáni Arborétum fenyvese

Horváth Tibor – Röpképek

 

Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum

Radisics Milán – Lábnyomunk

 

Majkpuszta, Oroszlányi Bányászati Múzeum

Radisics Milán – Lábnyomunk / Bányák

 

Bicske, Petőfi Művelődési Központ

Radisics Milán – Lábnyomunk / Vértes környéke

 

 

 

A FotoKozma FESZTIVÁLRÓL RÖVIDEN:

 

A FotoKozma egy nemzetközi kültéri fotó fesztivál, amely évente kerül megrendezésre a Vértes környékén. Olyan projekteknek ad helyet, ahol fókusz az ember és a természet kapcsolatán van. A fesztivált Radisics Milán, ismert fotós ötlete alapján a Vértes Kozma Alapítvány szervezi.

www.fotokozma.hu

 

#fotokozma

Dr. Szász János: A vályogtól a panelig – Galéria

A frissen jogi diplomás Szász édesapja katonai rangja miatt nem praktizálhat, ezért gyermekkori szenvedélyét követve reklámgrafikusnak áll, majd fotográfiát kezd tanulni. 1957-től készít művészi  igényű képeket. 1958-ban belép a vidék legjelentősebb fotóműhelyébe, a Mecseki Fotóklubba; amatőr és félamatőr fotószalonok rendszeres kiállító művésze New Yorktól Új Delhi-ig. 1958/59 különösen zord telén kezd el hóviharban emberalakokat megörökíteni. Az emberi forma ilyetén korai absztrahálása, azt kompozíciós elemmé emelő fotográfiái nemzetközi értelmezésben is jelentősek, csakúgy, mint a környezetét ritmusra redukáló, innovatívan kontrasztos munkái.

1958-től a Pécsi Tervező Vállalatnak dolgozik fotográfusként: a sors fintora, hogy felül kell emelkednie a rendszer iránt érzett ellenszenvén, és épp a rendszer új épületeiben kell megtalálnia a szépet vagy az örökkévalót. 1960-ban felkérést kap az ellentétes folyamat dokumentálására:  a Műszaki Kiadó megbízza, hogy megörökítse eltűnő félben levő népi építészeti értékeket. A 15 éves munka eredménye a “Népi Építészetünk Nyomában” c. kötet (1976), mely hazai és nemzetközi díjjal is kitüntetett (“Szép Könyv”, Lipcsei Könyvvásár díja), forrásértékű könyv.

A pécsi és vidéki útjai során végig nyitva marad a téma – egy, a tájon áthaladó ember, ablakból látott lovaskocsi, homokra vetülő árnyék – iránt. Magánya művészetébe is beszüremlik: “A képein az emberi alak szinte mindig egyedül szerepel” – ahogy a művészettörténész Colin Finlay fogalmazott londoni kiállítása (2012) megnyitóján.  “Csakúgy, mint a megbízásból készített fotóin, a privát, művészeti kísérletezésein is az absztrakciót mint célt fogalmazta meg, ám úgy, hogy az emberek, a tárgyak vagy a táj nem oldódik fel-tűnik el teljesen. Képei töredezett valóság-szilánkok.” (Weltkunst, DE)

Munkáját könyörtelenül szigorúan komponált, tökéletesen exponált és tűéles negatívok kísérik, ám csupán mint kiindulópont: valójában a sötétkamrában születnek képei. Éjszakánként a 3 nm-es, a családi fürdőszobából kialakított sötétkamra volt az alkotómunka és az önkéntes visszavonulás terepe.  Korlátozott eszközei – hasonlóan közép- és kelet-európai társaihoz – csak további inspirációt adtak az innovációhoz.  “Neveltetésem és életfelfogásom alapján ekkor vált bennem a soha le nem írt, nem ‘deklarált’, de mindmáig következetesen megvalósított élet-alapelvvé: ‘NEM FELADNI!’ ” – írja. Vegyszert csempész Bécsből, melyből saját fejlesztésű keveréket készít: ezt ecsettel, szivaccsal, vagy akár folyó víz alatt applikála a fotóra. Helyszűke okán a kész fényképeket két farostlemez közé helyezi, erre munka közben ráül, így préselve azokat. Száradás után gyakran ecsettel vagy filccel emel ki vagy töröl el fehér vagy fekete tónusokat: nincs két egyforma Szász-fotó.

A kíméletlen perfekcionizmus okán 1980-ra zöld- és szürkehályoggal sújtott látását már mínusz 18 dioptriás szemüveggel kell korrigálni: arra kényszerül, hogy szeretett fényképezőgépét két évtized munka utána fellógassa. A fotóséletben továbbra is aktív szerepet vállal: 1958-tól ír cikkeket, technikai leírásokat, recenziókat szaklapokba, kiállításokat szervez. Az oktatásban maradandót alkot: szakkönyveket ír, 1962-től a pécsi I. sz. Szakiskolában tanít, ahol 1966-ban megalapítja az Országos Középiskolai Fotóversenyt, amely az ország legrégebb óta működő fotópályázata.

“ A Szász által létrehozott életmű rávilágít az erős művészeti vízióra és innovációra, amely akkoriban a Magyarországon dolgozó fotográfusokat jellemezte. Merészen grafikus absztrakcióit elsősorban a magyar élet és táj inspirálja, ám Szász képei mégis egyetemes nyelven kommunikálnak. Az olyan magyar óriások, mint Kertész és Moholy-Nagy hagyományára építkező Szász radikális perspektívákkal, szigorú kompzícióval és a merész,  fekete-fehér kontrasztokkal tűnik ki.” (Wall Street International Magazine, USA) 

***

A hagyaték a művész halála utána került napvilágra a család és a SosemArt Alapítvány tevékenységének köszönhetően. Életmű-kiállítások következtek London, Stuttgart, Bécs, Új-Delhi Magyar Kulturális Központjaiban, majd magángalériákban (Berlin, London, San Francisco, Budapest), a világ vezető művészeti vásárain, és Európa legnevesebb aukciósházai árverésein. Szász generációja legtöbb nemzetközi figyelmet kapó és legdrágább magyar fotóművésze lett.

Írt róla a L’Oeil de la Photographie, Németország legrégebbi művészeti magazinja, a Weltkunst, Collectordaily.com, a San Francisco Chronicle és a Wall Street International Magazine. Össztánc c képe David Leavitt: The Two Hotel Francforts c., New York Times bestseller-listást regény borítója lett, 2017 májusában egy vintázs fotója a Sotheby’s londoni fotóárverésén gazdára talált. Képei megtalálhatók vezető itthoni és külföldi magán- és közgyűjteményekben.

A késő hatvanas és korai hetvenes évek közép-és kelet-európai neo-avantgárd művészete nemrég feldolgozásra került, amely felhívta a Nyugat figyelmét arra, hogy itt, a Vasüggöny keleti oldalán is hasonló innovatív munka folyt, mint Nyugaton. Szász generációja, amely az ötvenes években kezdte karrierjét, kimaradt a kutató figyelemből. Mégis, Szász példája mutatja: további figyelmet, feltárást érdemel a korszak; első retrospektívja (melyet a régió további közintézményeiben tervezünk kiállítani) egyben felhívás a hasonló művészeti életművek további tanulmányozására, kutatására.

Nagy sikert arattak a magyar fotósok a WildArt Photographer of the Year fotópályázaton

0

A 2022-ben másodszor induló WildArt Photographer of the Year (WAPOTY) természetfotós-pályázaton júniusban is, a “Tér” témában kiválóan szerepeltek magyar fotósaink. Szűcs Boldizsár képe harmadik lett, míg Daróczi Csaba az alapítói díjat kapta meg, de emellett több highly commended és commended kép is született.

Ez a pályázat a legtöbb nemzetközi versennyel ellentétben 10 hónapig tart, és minden hónapban egy-egy megnevezett témára lehet beküldeni képeket, majd a zsűri a TOP 100 kihirdetése után állapítja meg a helyezéseket. Kifejezetten művészi fotókat várnak, ahogy a verseny neve is mutatja. Mindenki számára nyitott, profik és amatőrök egyaránt indulhatnak rajta.

A márciusra meghirdetett pályázat a Space elnevezést kapta, azaz “Tér” témában lehetett képeket beküldeni. Ebben a hónapban a fotósoknak képeiken keresztül az élőlényeket, valamint az őket körülvevő életterüket kellett minél jobban bemutatniuk.

Szűcs Boldizsár harmadik helyezést érő képe:

Daróczi Csaba alapítói díjat nyert képe:

Highly commended és commended képek:

Fotó: Tökölyi Csaba

Fotó: Szabó Irma

Fotó: Litauszki Tibor

További TOP 100 eredmények:

Fotó: Horesnyik Ervin

Fotó: Horesnyik Ervin

Fotó: Szakolczai Krisztina

Fotó: Szakolczai Krisztina

Fotó: Tökölyi Csaba

Fotó: Tökölyi Csaba

Fotó: Tökölyi Csaba

Fotó: Szabó Irma

A pályázat abszolút győztese:

Andorn Meesreedee – Across Wind of Change

 

Az összes TOP100 képet itt megtekinthetitek: SPACE – TOP 100, a többi helyezettet pedig itt: SPACE – Winners

 

Forrás

Gálos László – Kollódium-archívum : A negyedik év – nyitó performansza felvételről

Gálos László 2015 óta folyamatosan készíti kollódium-alapú fotómontázs-sorozatát. A tárlat a projekt negyedik évét, a 2018/19 során készült montázsokat mutatja be.
Artbázis Összművészeti Műhely
1085 Budapest, Horánszky u. 25.
A kiállítást 2022. augusztus 22-én, 19 órakor megnyitotta:
Gálos László / Shady / Telek Zoltán
Megtekinthető szeptember 4-ig előzetes telefonos bejelentkezéssel:
+36702014237
A projekt a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készül.
KOLLÓDIUM-ARCHÍVUM
Közhely, hogy minden kép egy teljes történet. Ahogy talán az is, hogy minden képnek megvan a maga története. Történet arról a törekvésről, küzdelemről, néha arról a játékos szeszélyről, ami a létrehozásához szükséges. Történet a fotográfus viszonyrendszeréről. A kölcsönhatásokról az egyén, a technika és a látvány, vagy tágabban: az alkotó és a világ közt.
Ez a történet a legtöbbször melankolikus. A tönkrement, elhibázott, félbehagyott, újrakezdett, soha meg nem született képek, akarások, alkotások nyomasztó története. Talán, ha minden századik kép lesz valóban fényirat. A többi éppúgy elmerül a semmiben, ahogy a vele meg nem ragadott pillanat enyészett el nyomtalanul.
Kivéve, ha éppen ambrotípia készül. Bármilyen legyen is, az elkezdett, de akár el sem exponált kép mindenképpen ott lesz az üvegen. Éppolyan fizikailag valóságos testet ölt, mint mi magunk. Megszületik, mint mi magunk. De ha nem tetszik: megsemmisítjük.
Megsemmisítjük, pedig ott van benne egy egyedi történet. Egy olyan, amilyet nem akartunk, amilyet nem láttunk előre és nem látunk szívesen. Akár olyan, amilyenről tudni sem akarunk.
Pont olyan, mint amilyen történetek sokaságából áll össze az életünk, a kultúránk, talán a teljes Világegyetemünk. És talán pont annyit is ér: mindennapos ambrotípiáink és történeteink eltűnnek és elfelejtődnek, de azok összessége hagy, hagyhat maga után valamilyen nyomot. Ha kap rá esélyt.
Ezért hozok létre újabb és újabb montázsokat, felhasználva hozzájuk minden képemet, amit valaha készítettem. Mindegy, milyen lett: ha világra jött, talán mondana is valamit. Ha önmagában nem is, hát legalább a többi félretaszított újszülött kórusában.
A fényérzékeny papíron nem pusztán egymás mellé tett, de adottságaikat figyelembe véve egymás fölé, alá helyezett és szükség szerint elforgatott üvegképek folyamatos kölcsönhatásba lépnek egymással: a fedett/fedetlen képrészletek élesítik, lágyítják, erősítik, halványítják, torzítják vagy akár teljesen elfedik egymást – a sötétkamrában inkább csak halványan körvonalazható, semmint pontosan megszerkeszthető módon. Így emeli a fotográfia dokumentarista hajnalát jelképező lemezeket átjáró fénysugár e montázsokat az avantgárd fotóművészeti törekvések egyik zászlóshajójának, a fotogramnak a magasságaiba. És így nyernek e konkrétan megjelenített képtörténetek nemcsak egy jelenkori, új, közös történetet, de közös történelmet is.
Történelmet, vagy éppen sorsot. Hiszen minden ilyen fotogram születése egyben az önálló életre méltatlannak tartott történetek végét is jelenti. Legfeljebb egy-két kiemelkedő ambrotípia kerülhet ki a közös sötétkamrából a napvilágra. A tucatképek, mint szükségtelen alkotóelemek, amint elmondták közös történetüket, halálra ítéltetnek teremtőjük által.
De ezzel a halállal nem ér véget a jelentéktelenek története, hiszen új kép, új történet fogant akkor, amikor megpecsételte sorsukat a világosság. Ahogyan nem ért véget a magas művészettel a fotótörténelem sem. Az első olyan technika, ami alig-alig befolyásolható ugyan, de a világ egy részét automatikusan is többé-kevésbé pontosan leképezi, rég kivette a fényírás kisajátításának lehetőségét a sötétkamrában gubbasztó elszánt alkimisták és a kiállítóterek félhomályában fellegeket járó teoretikusok kezéből.
Egy kompakt Polaroid fényképezőgép, mint fényforrás, nemcsak megöli a régi és megtermékenyíti az új képet, de egyetlen képben meg is örökíti a halálos fogantatás pillanatát.
Egy icike-picike, átláthatatlan, megtervezhetetlen képben.
https://www.facebook.com/events/5326686220781250/

Szép magyar eredmények a WildArt Photographer of the Year fotópályázaton

A 2022-ben másodszor induló WildArt Photographer of the Year (WAPOTY) természetfotós-pályázaton májusban is, a “Viselkedés” témában szép sikereket értek el magyar fotósaink. Több highly commended és commended kép született, de számos kép bekerült a TOP 100-ba is.

Ez a pályázat a legtöbb nemzetközi versennyel ellentétben 10 hónapig tart, és minden hónapban egy-egy megnevezett témára lehet beküldeni képeket, majd a zsűri a TOP 100 kihirdetése után állapítja meg a helyezéseket. Kifejezetten művészi fotókat várnak, ahogy a verseny neve is mutatja. Mindenki számára nyitott, profik és amatőrök egyaránt indulhatnak rajta.

A márciusra meghirdetett pályázat a Behaviour elnevezést kapta, azaz “Viselkedés” témában lehetett képeket beküldeni. Ebben a hónapban a fotósoknak képeiken keresztül az élőlények jellegzetes viselkedés-motívumait, viselkedésformáit kellett átadniuk.

Highly commended és commended képek:

Fotó: Daróczi Csaba

Fotó: Borbély Krisztián

Fotó: Tóth László

 

További TOP 100 eredmények:

Fotó: Szakolczai Krisztina

Fotó: Szőcs Boldizsár

Fotó: Borbély Krisztián

Fotó: Daróczi Csaba

Fotó: Horesnyik Ervin

Fotó: Horesnyik Ervin

Fotó: Horesnyik Ervin

Fotó: Horesnyik Ervin

Fotó: Horesnyik Ervin

Fotó: Szabó Irma

A pályázat abszolút győztese:

Khurram Khan – Lurking

 

Az összes TOP100 képet itt megtekinthetitek: BEHAVIOUR – TOP 100, a többi helyezettet pedig itt: BEHAVIOUR – Winners

 

Forrás

Múzsa – Kanyó Ferenc fotóművész szociofotói

Készítette: Kecskeméti TV

A Kecskeméti TV adásait megnézheti: https://kecskemetitv.hu/

Legérdekesebb témáinkról még több infót talál Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/KecskemetiTV/