(Érsekújvár, /Nyitra vm., 1901. szept. 14- Waltham, /Mass. USA/ 1999. március 29.) fotóriporter, fényképész, újságíró. Első fényképét 1910-ben készítette egy Brownie boxgéppel. Berlinben színházi tanulmányokat folytatott, segédoperatőr volt Lóránt István mellett, majd 1924-ben Budapesten jogi doktorátust szerzett. Ennek ellenére 1925-ben újságíró, később fotóriporter lett. Képei a Pesti Napló képes Mellékletében illetve a Színházi Életben jelentek meg. 1926-tól Párizsban élt, James Abbe amerikai fényképész asszisztense két évig, közben 1927-től 1939-ig az Est Lapok, majd 1928-tól 1939-ig a London General Press párizsi tudósítója. Képei olyan nagy francia, német és angol képes magazinokban jelentek meg, mint a Vu, a L’Illustration, a Miroir du Monde, a Münchener Illustrierte Presse, majd a Weekly Illustrated, a Lilliput, a Picture Post. Utóbbi lapok képszerkesztője Stefan Loránt, azaz Lóránt István, aki haláláig jó barátságban volt vele. Specialitása volt a politikai riportázs, egyszerű felszereléssel, a technikai bravúrok mellőzésével, hétköznapi stílusban fényképezte még a hírességeket is, ezzel szerzett magának ismertséget. „Munkamódszerem hamar kialakult, bár sokáig nem volt teljesen tudatos. Mindig a természetességre törekedtem. Európában mindig kis, zsebben hordható géppel dolgoztam. Képeim a catch as catch can, azaz kapd le, ahogy tudod technikával készültek.” 1936-ban az USA-ba utazott, hogy tudósítson Roosevelt elnökválasztási kampányáról. Szerződése volt a Life-val.1939-ben végleg az Egyesült Államokba költözött, New Yorkban élt fotóriporterként. 1939-1948 között freelance tudósító, fotóesszéket és képes cikkeket készített. A Time,a Newsweek, a The Christian, a Science Monitor, a New York Times, a Look, a Click, a The Grade Teacher, a Coronet, a Pageant mellett lapok tucatjai közölték képeit. 1947-től nyolc éven keresztül a Voice of America (Amerika Hangja) rádióadó bemondója, szerkesztője, idegennyelvű műsorainak gyártási igazgatója. 1954-től Great-Barringtonban (Massachusetts) lakott, portréműtermet tartott fenn a városban és 1977-ig folytatta a sajtófotózást is. Ekkoriban a Yankee Magazin, a The Rotarian, a Boy’s Life, a The Berkshire Eagle, Popular Photography, The Professional Photographer, Photographic Products and Business News, The Rangefinder, U.S.Camera hozták képeit, írásait. 1956-ban a Winona School of Photography-t látogatta. 1960-ban Olaszországba, Svájcba, az NSZK-ba utazott, hogy a The Experiment in International Living cserediákjainak életét fényképezze. 1967-ben Hong Kongban készített filmet dr. Frank Laubach angol nyelvoktatási módszeréről. 1971-ben elnyerte az Amerikai Hivatásos Fényképészek Master of Photography diplomáját. 1972-ben rendezte első nagyobb kiállítását a Brandels Egyetemen, amit aztán tucatnyi kiállítás követett világszerte. 1975-ben elnyerte az amerikai National Endowment for the Arts ösztöndíját. 1970-től kezdődően a George Eastman House munkatársai dolgozták fel hatalmas archívumát, mintegy 100.000 negatívját. Ennek eredményeképpen 1996-ban képeiből, negatívjaiból, dokumentumaiból, személyes tárgyaiból és gépeiből Lucien Aigner Múzeum és alapítvány alakult lakóhelyén, a volt műtermében. 1977-ben bezárta műtermét és egy második ösztöndíj segítségével elkezdte katalogizálni a gyűjteményét, közben folyamatosan rendezte kiállításait, előadásokat tartott. 99-ik évében érte utol a halál.