Hogy mi a zene? Az ablaktáblán kirajzolódó kereszt képe a kabátok közötti tükörben. Gesztikuláló szerzetes és mobiltelefonját a kezében tartó zenész mosolyának összhangja. Apró pöttyök és csíkok szabályos rajzolatai a bevonalazott The post Az univerzum tükörképe és az emberi jelenlét / Fazekas Gergely / Bakonybél appeared first on Capa Központ.

Az 1995-ben alapított galériában rendezett, immár hetedik kiállításán Yamamoto számtalan bensőséges pillanatot örökített meg, a meztelen női testtől a japán vidéken látott vadon élő állatokig, amelyek mintegy vizuális haikukká válnak. A természet szépsége, a részletek, amelyek felett gyakran elsiklik a tekintet, a spiritualitás és a japán esztétikai hagyományok szolgálnak ihlettel képeihez, amelyek időnként mintha egy másik világból származnának. – olvashatjuk a kurátori szövegben. Yamamoto az ambrotípiái elkészítéséhez a 19. század közepén széles körben alkalmazott nedves kollódiumos eljárást használja, amelyhez az üveglapot pár percen belül kell bevonni, exponálni és előhívni. Az idő így létfontosságú eleme Yamamoto munkamódszerének.

A kiállítás első egysége Budapest a csúcson címmel azt a fejlődést mutatja be, amelyen a 20. század elejére Budapest átment. A tárlat második része a Brück & Sohn kiadót és a képeslapok fejlődéstörténetét mutatja be. A harmadik szekcióban a hivatalos képeslapfotók mellett egy privát, Schoch Frigyes sztereoképeit mutatják be a szervezők. A kiállítás záró blokkjában pedig az látható, hogy mennyit és milyen módon változott Budapest az első aranykorát követő 100 év alatt. A Fortepan csapata a drezdai Deutsche Fotothek gyűjteményében egy német képeslapkészítő cég budapesti városfotográfiáinak Magyarországon eddig ismeretlen negatívjaira bukkant, a kiállítás ebből a fényképanyagból mutat be egy válogatást. A képeslapfotókat Schoch Frigyes, a jómódú budapesti vállalkozó és hobbifotográfus felvételei egészítik ki, aki egyedi térhatású fényképeken örökítette meg a fiatal metropoliszt. A porcelánjáról híres németországi Meißenben 1793-ban alapította meg a Brück család a Brück & Sohn néven sikeressé vált képeslapgyártó cégét, amely hét generáció vezetésével egészen 2019 márciusáig, azaz 226 éven át töretlenül működött. A Brück & Sohn sok német város mellett Budapestről is készített képeslapokat, a magyar fővárosról több mint 500 félét. A képes levelezőlapokhoz tartozó, Magyarországon eddig ismeretlen fotóanyagot a Brück család a drezdai Deutsche Fotothek archívumnak adta el. Az anyagra a Fortepan kutatói bukkantak rá, s a digitalizált képek a kiállítás megnyitása után a Fortepan fotóarchívumban is elérhetők lesznek. A svájci származású Schoch Frigyes (1856–1924) jómódú budapesti vállalkozó volt, cégtársaival elsősorban a Délvidéken és Erdélyben építettek vasutat, lakó- és középületeket. 1900 körül vásárolt egy sztereokamerát, amellyel Erdélytől Budapesten és Ausztria havas hegycsúcsain át az Adriáig sok különleges életképet, panorámafelvételt és képsorozatot készített. A magyar fotótörténet legnagyobb, 670 darabos, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó, 3D-ben rögzített pillanatait megőrző Schoch-hagyatékot a leszármazottak a Fortepanon keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának adományozták.

1. Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat? A Népszabadságnál Rédei Ferenc és Fejér Gábor szemlélete, képei és képszerkesztése volt rám komoly hatással, nagyon sokat köszönhetek nekik. Kezdőként a legnagyobb inspirációt Benkő Imre, Dezső Tamás, Gárdi Balázs és Domaniczky Tivadar fotói jelentették számomra. Rengeteg alkotóra kellene még hivatkoznom, de talán nem fullasztanám a válaszom a nemzetközi nagyságok listájába. Csak kettejüket említem: W. Eugene Smith és William Daniels. Hosszútávú projektjeikben mindketten fontos társadalmi témákra irányították a figyelmet. Képeiken végtelen tisztelettel, szívből kezelik alanyaikat, formanyelvük pedig ámulatba ejt. 2. Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében? 2014-ben a Capa Központ szervezésében – Virágvölgyi István vezetésével – járt egy kis csapat magyar fotográfus a Visa pour l'image nemzetközi fotófesztiválon. Itt láttam az előbb már említett Willam Daniels kiállítását a Közép-afrikai Köztársaságban zajló humanitárius válságról. Egy másik nagyon fontos kiállítás volt számomra a közelmúltból Dezső Tamás: Hipotézis: Levél minden című kiállítása a Capa Központban. Lenyűgöző volt számomra a rendkívül gazdag filozófiai háttér és a kristálytiszta képi nyelv. Bár festészet, de hasonló revelációt jelentett a 2009-es William Turner-tárlat a Szépművészeti Múzeumban. A klasszikus, történelmi tárgyú festészettől induló és közel absztrakt képekig futó út - az „ismerd meg önmagad” utazás katartikus lenyomata számomra.Fotóalbumok közül meg szeretném említeni André Kertész: A korai évek című minialbumát a művészi fejlődés kezdeti, bensőséges pillanataival. A másik, számomra meghatározó – és fotóriporteri szakmámhoz közvetlenül kötődő – fotóalbum a Magnum Stories, a nemzetközi képügynökség 61 zsenijének képeivel és gondolataival. 3. Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása? A hagyományosan a Magyar Sajtófotó kiállítás nagydíjához kapcsolódó lehetőségen mutatkozhattam be a Mai Manó Könyvesbolt kiállítóterében 2013-ban. 4. Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ? Nikon Z9 digitális fényképezőgépet használok. Fontos ez a kérdés? Talán nem, de a Leica formátumú digitális gép mennyiségi korlátlansága miatt talán mégis nagyobb önfegyelmet kellene magamra erőltetnem. 5. Milyen fényképet készített legutóbb? A Budapest Bábszínházban készítek egy sorozatot a színművészek átlényegüléséről, ahogy a báb „kilép az emberből".

Egy héttel ezelőtt derült ki, hogy milyen ízű az idei „Év szaloncukra”, két napja majszolhatjuk a Mikulástól kapott édességeket, már ha nem felejtettük el kitenni az ablakba a csizmánkat, és jövő héten mutatják be a mozik a Charlie és a csokigyár előtörténetéül szolgáló Wonka című látványos hollywoodi kalandfilmet. Csoda-e, ha csak a csokin jár az eszünk?

A fotózással töltött elmúlt majdnem 25 évem során már többször volt szerencsém találkozni olyan objektívvel, amire rá lehetett volna biggyeszteni „a világ legjobbja” titulust, ugyanakkor figyelembe véve számos tényezőt, rá kellett jönnöm, hogy ennek a...