Loading Events

« All Events

  • This event has passed.

Eifert János és Bódy Magdi közös fellépése a Művészetek Palotájában

2011, November 27 @ 21:00 - 23:00 CET

Free
mupa_body_magdi_koncert.jpg

Bódy Magdi a jazz, a musical és a popzene világában egyaránt otthonosan mozgó, komoly karriert befutott énekesnő. Fesztiválok nyertese, közönségdíjasa itthon és külföldön (15 évig élt és koncertezett a legnagyobbakkal Kanadában és az Egyesült Államokban). A Müpában az elmúlt negyven év legsikeresebb jazz-örökzöldjeit és saját szerzeményeit énekli egyedülálló fel-dolgozásokban.

Bódy Magdi a jazz, a musical és a popzene világában egyaránt otthonosan mozgó, komoly karriert befutott énekesnő. Fesztiválok nyertese, közönségdíjasa itthon és külföldön (15 évig élt és koncertezett a legnagyobbakkal Kanadában és az Egyesült Államokban). A Müpában az elmúlt negyven év legsikeresebb jazz-örökzöldjeit és saját szerzeményeit énekli egyedülálló fel-dolgozásokban. Méltán híres művészbarátai segítik az acapel­la dalokkal tűzdelt bemutatkozásban: dalaitEmilióval, illetve aFour Fathers énekegyüttessel adja elő. A zenekari kíséretet a világhírű zongorista, Szakcsi Lakatos Béla és a Artisjus-díjas basszusgitáros,Horváth „Plútó” József egészíti ki. A látványtEifert János fotóművész digitális videorámái teszik teljessé és felejthetetlenné.

 
Jegyárak: 1800, 3300, 4200 Ft
 
***
 
Trencsényi Zoltán: Hangképek – Páros interjú
(Népszabadság Magazin, 2011/45. XXI. évfolyam, 45. szám, 2011. november 11., 6-7-8. oldal.)
 
Egy profi táncosból lett fotográfus, aki táncot, testet és természetet fotóz, valamint az énekesnő, aki kisgyerekként egy tévéműsorban szerepelt a Beatles együttessel. Eifert János és Bódy Magdi közös előadásra készül.
Bódy Magdi: Lehettem hat-hét éves, amikor anyukám munkahelyén, az asztalon állva, az egyik nénitől kölcsönkért tűsarkú cipőben a Hold ragyog a Dunán meg a Drága nagymami című slágerrel szórakoztattam a mamám kollégáit. Egyiküknek ez különösen tetszett, és levelet írt a Magyar Rádió Gyermekkórusának, hogy ismer egy nagyon tehetséges kislányt, szóljanak neki, ha legközelebb felvételit tartanak. Szóltak.
Eifert János: Amikor hódmezővásárhelyi diák voltam, nyáron gyakran mentünk paprikát meg krumplit szedni, de az egyik barátom mindig megúszta, mondván, neki próbálnia kell a helyi néptáncegyüttesben. Megkértem, hogy engem is vigyen magával, ő elvitt, én meg ott ragadtam. Később Budapestre, a Honvéd együttesbe kerültem, tizenhét évig voltam hivatásos táncos. Közben elkezdtem előbb táncot, később mást is fényképezni. Egy idő után azt vettem észre, hogy többet mozog a mutatóujjam az exponáló gombon, mint a lábam a színpadon. Így lettem fotográfus.
Magazin: A három „t” fotósa, ahogy önről mondani szokták.
Eifert János: A három „t” az én esetemben nem a tiltott, tűrt és a támogatott kategóriát jelenti, hanem a táncot, a testet és a természetet. Valóban ezeket fényképezem leggyakrabban, és szerintem ezzel a három témával meg is lehet mutatni az egész világot. Az ősember vadászat előtt egy zenés, táncos szertartáson lepróbálta a hadállásokat, a várható eseményeket, kérte az égiek segítségét a sikeres vadászathoz. A zene ritmust és erőt adott neki, a tánccal pedig fokozta az erejét. Már ezekben a szertartásokban is jelen volt a tánc, a test és a természet egysége, a három „t”, azaz maga az élet.
Bódy Magdi: A mozgással én is közelebbi kapcsolatba kerültem. A dzsessz tanszakra jártam, amikor KöllőMiklós pantomimművész bejött az iskolába, hogy zenészeket, énekeseket válogasson készülő előadásához. Rólam hamar kiderült, hogy nemcsak énekelek, hanem táncolni, mozogni is szeretek. Azt mondta, ha van kedvem pantomimezni, valamint hajlandó vagyok komolyan venni a dolgot, tagja lehetek a társulatnak, és a közeljövőben esedékes külföldi turnéra is elmehetek velük. Ettől kezdve három hónapon keresztül minden este próbáltam, gyakoroltam, végül tényleg bekerültem a társulatba. Más kérdés, hogy tőlem az átlagosnál néha egy kicsit többet követeltek, a Gyönyörök kertje című előadásban szaltó közben kellett énekelnem, ami nem annyira könnyű…
Magazin: Talán ezért lett végül énekesnő.
Bódy Magdi: Meg azért, mert imádok énekelni. Egyszer koncert után odajött hozzám egy kislány, és kikerekedett szemmel kérdezte: Magdi, te most tényleg énekeltél? Mondtam neki, hogy énekesnő vagyok, mi mást csináltam volna, persze, hogy énekeltem. Csak azért, mondta erre a kislány, mert én nagyon sok koncerten voltam már, de még egyetlen énekest sem hallottam élőben énekelni…
Magazin: Bódy Magdi viszont élőben énekelt a Generál együttesben, a Mikrolied Vokálban, a Rock Színház Jézus Krisztus Szupersztrár című előadásában Mária Magdaléna szerepében, egyik évben az Év énekesnőjének választották, siker sikert követett, mégis Kanadába költözött.
Bódy Magdi: Azt követően történt ez a változás az életemben, hogy a KFT együttessel együtt kezdtünk dolgozni, bár erről ma már nem sok szó esik. Nem véletlenül lett például fehér az arcuk, ezt én hoztam a pantomimes múltamból. Csakhogy Erdős Péter úgy döntött, nem Bódy Magdi lemezét adja ki, hanem a KFT-ét. Az én utam pedig nem itthon folytatódott, hanem Kanadában. Oda mentem férjhez, ott éltem hat évig, ott koncerteztem, ott nyertem több fesztivált, aztán átköltöztem New Yorkba, ahol eleinte naponta jártam próbaéneklésekre, később ott is alapítottam egy együttest. Találkoztam jó nevű zenészekkel, többek közt a Special EFX tagjaival, velük nagyon sokat léptem fel. Az egyik koncertünkön az első sorban ült Dizzy Gillespie, a legendás trombitás, aki azt mondta az előadás után, hogy az én hangom egy nagyzenekarhoz jobban illene. Nemsokára már Buddy Rich nagyzenekarával énekeltem, bekerültem a zenei körforgásba, a dzsessz világába. New York volt az én igazi egyetemem.
Eifert János: New York tényleg különös hely. 1985-ben a Corvina Kiadó megbízásából egy New York-fotóalbumot készítettem, a házigazda amerikai tájékoztatási hivatal nagyon készséges volt, valamennyi kérésemet teljesítette, egyik nap azt gondoltam, megtréfálom őket, és másnap pont tíz óra tíz percre kértem egy helikoptert, hogy légi felvételeket készítsek a városról. Egy arcizmuk se rezdült, mondták, rendben, tíz óra tízkor felszáll velem a gép. Amikor a World Trade Center egyik épületének tetején lévő helikopterállomás felé igyekeztünk, a Fifth Avenue-n a „Paprikás Weisz” étterme előtt egyszer csak jött szembe a Bódy Magdi. Kérdeztem, nincs-e kedve fölülről is megnézni a várost, valamint tolmácsolni. Volt kedve. De nem ő az egyetlen, akivel összefutottam ott, ha az ember New Yorkban jár, biztosan számíthat rá, hogy egy-két magyar ismerőssel találkozik. A mi generációnknak egyébként szerencséje volt, mert a rendszerváltozást megelőző évtizedekben a diplomáciai kapcsolatfelvétel része volt, hogy a „meghódítandó” országba vagy egy magyar focicsapatot, vagy művészeket küldtek előőrsnek.
Bódy Magdi: Mi már a Magyar Rádió Gyermekkórusával is sokat utaztunk, igaz, mi biztos pont voltunk, nem csak azért, mert a gyerek, pláne a tehetséges gyerek mindig biztos siker, de azért is, mert a mi esetünkben nem kellett attól tartaniuk a vezetőknek, hogy disszidálunk a turné során. Nagyon szép időszak volt, igaz, akadtak különös élmények is. Egyszer Japánban, fellépés közben átéltünk egy kisebb földmozgást. A Botka Vali néni vezényelt, és hirtelen azt látta, hogy az egész kórus jobbra dől, aztán meg azt, hogy balra. Viszont volt lélekjelenlétünk, nem szakítottuk félbe a műsort, és jó, hogy így tettünk, a japán közönségnek ugyanis a kisebb-nagyobb földmozgás szinte mindennapos élmény volt, úgyhogy ők rá se hederítettek. 1965-ben egy két hónapos amerikai turné során énekeltünk a Carnegie Hallban, a Fehér Házban Johnson elnöknek és felléphettünk az Ed Sullivan Showban is, ahol közvetlenül előttünk a Beatles együttes játszott, de lecikiztük őket, mert olyan hamisan énekeltek, hogy nekünk ez fájt. Igaz, fogalmunk sem volt, kik ők.
Eifert János: Amikor a Honvéd együttessel Indiában turnéztunk, Kalkuttában az államelnök is megnézte a műsorunkat. Bár figyelmeztettek minket, hogy az első rész után el fog menni, annyira tetszett neki a műsor, hogy maradt, sőt a végén a kíséretével együtt feljött a színpadra, hogy köszöntsön minket. Csakhogy ezt váratlanul hindi nyelven tette, a tolmácsunk viszont csak angolul értett. Nem akarván zavarba hozni az elnököt, udvariasan hallgatta őt, majd amikor az elnök szünetet tartott és biccentett, hogy fordítson, akkor a tolmács felénk fordult, az indiaiakra mutatott, majd ránk, és mosolyogva azt mondta: Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta… vagyis elszavalt néhány sort a Toldiból. És a következő alkalommal ugyanezt tette, így ment ez percekig. Neki is volt lélekjelenléte. Amúgy tényleg jó volt, hogy művészként sokat utazhattunk, mert akkoriban csak igen szűk keretek között lehetett megtenni ezt. Volt, hogy magánemberként jártam Párizsban, de mivel nem volt pénzem szállodára, a Bois de Boulogne-ban derékszögbe hajtogattam magamat, és a kis Polskimban éjszakáztam.
Magazin: Koncertre készülnek, mindketten Bódy Magdi koncertjére, amelyre november 27-én kerül sor a MüPában és amelyen láthatók lesznek Eifert János digirámái is.
Eifert János: Fotográfusi pályám során sok mindennel megpróbálkoztam, eleinte a táncképekkel, a mindenféle érzelem megjelenítésére alkalmas aktfotókkal vagy a mindent magában foglaló természet megörökítésével, később a fotókon kívül készítettem képnovellákat, diaporámákat, amelyek a képsorok és a hang egybefűzésésvel akár filmnek is tekinthetők, miképpen ezek a digirámák (azaz digitális szerkesztésű diaporámák) is. Utóbbi műfajok nekem azért különösen fontosak, mert a táncosmúltam mozgékonyságát, és klarinétos, fuvolás zenészmúltam legszebb pillanatait hozzák be a fotográfiába. Az viszont tény, hogy most nem lesz könnyű dolgom, hiszen a Magdi főként dzsesszt énekel, márpedig a dzsessz javarészt rögtönzés, és erre nem lehet nagyon precízen felkészülni. De mivel jól ismerem a Magdit, biztosan meg tudom jeleníteni az ő világát.
Bódy Magdi
Született: 1953-ban Budapesten. Foglalkozása: énekes, zeneszerző, producer. Énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában, később tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában végezte el 1972–1976 között, ahol Vukán György tanítványa volt. Tagja volt Köllő Miklós pantomim együttesének, Mária Magdaléna szerepét énekelte a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera magyarországi ősbemutatóján. Énekelt a Korong és a Generál együttesben, a Mikrolied vokálban és a KFT zenekarban, 1981-ben Kanadába költözött, élt az Egyesült Államokban, a dzsessz sztárjaival is sokat koncertezett.
BÓDY MAGDI AJÁNLJA
KÖNYV – RHONDA BYRNE: A TITOK Könyv a nemzedékek által őrzött titokról, amelyről most végre fellebben a fátyol.
FILM – BABE 1. ÉS 2. A pirospozsgás kismalac kalandjai az emberek között.
ZENE – ERYKAH BADU: MAMA’S GUN Funkot, soult idéző hangulatoktól a dzseszszes, hiphopos megoldásokig.
Eifert János
Született: 1943-ban, Hódmezővásárhelyen. Foglalkozása: Fotográfus. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 44 országában fényképezett, képei, képriportjai, írásai, rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben. 
EIFERT JÁNOS AJÁNLJA
KÖNYV – BRASSAI: BESZÉLGETÉSEK PICASSÓVAL Egy harmincéves barátság tapasztalatával Picassóról és a kortársakról.
FILM – JEAN PIERRE JEUNET: AMÉLIE CSODÁLATOS ÉLETE Audrey Tautou és a film is elbűvölő.
ZENE – JAN GARBAREK: VISIBLE WORLD A lélek muzsikája, korszerű hangzásban.
 

A cikk eredeti tördelésében olvasható a csatolmányban!

Details

Date:
2011, November 27
Time:
21:00 - 23:00 CET
Cost:
Free
Event Category:
Event Tags:
,

Organizer

Eifert János
Email
noreply@facebookmail.com