2022. január 3. – január 15. / 3 January – 15 January 2022
Megnyitó/opening: 2022. január 3./ 3 January 2022
Foton Galéria / Foton Gallery
1053 Budapest, Képíró utca 6.
https://fotongaleria.hu
_Wei Xiang: Színe-java
Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a fotográfiával, leginkább a dokumentarista irányzatban leltem rá a fényképezés realista, a valóságot megragadó jellegére. Azonban rájöttem, hogy a valóság kaotikus, a körülöttünk lévő világ rendezetlen, számos zaj, zavaró körülmény okoz fennakadást a képkészítésben. Hiába igyekszem a legjobb szögben és pillanatban exponálni, mégis mikor a fényképezőgép zárja kinyílik, a valóság összes rejtett és látható, kívánt és nemkívánatos eleme rögzül a képen. Később, a fotó megtekintésekor úgy érzem, hogy a természeti, fizikai jelenségek vagy egyszerűen a véletlen olyan zavart hozott létre a képen, amely szétroncsolja azt.
A fényképezéshez képest a festészet a művész szubjektív eszméinek, gondolatainak a terméke. A festmény témáját, a kompozíciót, a színt az alkotó maga választja meg gondolatai, érzelmei interpretálására. A műteremben az alkotó könnyebben tudja kontrollálni az alkotási folyamatot. Ezzel szemben fotózáskor mindig az orromnál fogva vezet a valós élet.
A kortárs fotográfiai gyakorlatban elterjedt, hogy a digitálisan elkészített fotográfiát digitális eszközökkel manipulálják. A beavatkozással „festményszerű” hatást akarnak elérni, ám ez csak technológia, egyediséget nem kölcsönöz a fényképnek.
Végezettségem szerint festő vagyok, diplomámat festészetből szereztem. Művészi tanulmányaim során esztétikai és kompozíciós problémákkal ismerkedtem meg. Jártas lettem a színtanban, a térérzékeltetésben és a kép konstrukciójának kialakításában. Már ezzel a fajta művészi látásmóddal kezdtem el fotózni. Elsősorban az foglalkoztatott, hogyan tehető egyedivé a fotó, milyen eszközzel tudom festőként átértelmezni, kiemelni egy-egy fényképem témáját. Erre a színek, a színezés adta meg a választ. De nem fizikai-kémiai vagy digitális eljárással akartam színes fotót készíteni, hanem szubjektív saját színezéssel értelmezni a fotók témáját. Ezért az utóbbi években a festészet különböző formáival kísérleteztem a fotóimon. Vagy közvetlenül a képek nyomataira festettem rá finoman, ahogyan a fényképészek tették száz évvel ezelőtt, vagy pedig vastag olajfestékkel fedtem be őket, és csak néhány kiemelt képi elemet tartottam meg. Emellett kísérleteztem a fényképek papírra és vászonra nyomtatásával is. Olyan vizuális nyelven próbálok megszólalni, amely lehetővé teszi, hogy a festészeti technikák elvegyüljenek a fotografikussal. A színhasználattal, vagyis a kiemeléssel a fotó dokumentum értékének megőrzésére törekszem, egy szubjektív valóság-interpretációra.
Ezen a kiállításon a fotográfusi és a festészeti munkáimnak kombinációját, a kísérleteimet mutatom be. Alkotásaim fényképek és festmények is egyben, fotográfiai festészetnek nevezem ezeket a próbálkozásokat.
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
___________________
When I started to engage with photography more deeply, it was mainly in the documentary movement that I discovered realism in photography. However, I realised that reality is chaotic, the world around us is disorderly, and many noises and distractions interfere with the creation of images. Even though I try to expose at the best angle and moment, when the shutter of the camera opens, all the hidden and visible, wanted and unwanted elements of reality are captured in the image. Later, as I’m looking at the photograph, I feel that natural or physical phenomena or simply chance have created a disturbance in the image that destroys it.
Unlike photography, painting is the product of the artist’s subjective ideas and thoughts. The subject matter, composition and colour of a painting are chosen by the artist to interpret their thoughts and emotions. In the studio, the painter can control the creative process more easily. On the other hand, when taking photographs, real life always leads me by the nose.
It is common in contemporary photographic practice to manipulate digitally produced photography with digital tools. The aim is to achieve a “painting-like” effect, but this is only a technology and does not lend the photograph any uniqueness.
I am a painter by training, with a degree in painting. During my artistic studies I became acquainted with aesthetic and compositional problems. I have become well versed in colour theory, spatial perception and the construction of the image. Armed with this kind of artistic vision, I began to photograph. I was mainly interested in how to make a photograph unique, what means I could use as a painter to reinterpret and highlight the subject of a photograph. Colours and colouring gave me the answer. But I didn’t want to make a colour photo using a physico-chemical or digital process, but to interpret the subject of the photos by subjective colouring. So in recent years I have experimented with different forms of painting on my photographs. I have either painted directly onto the prints of the images, as photographers did a hundred years ago, or I have covered them with thick oil paint and kept only a few highlighted elements of the image. I also experimented with printing the photographs on paper and canvas. I try to speak a visual language that allows the painting techniques to blend with the photographic. Through the use of colour and highlighting, I aim to preserve the documentary value of the photograph as a subjective interpretation of reality.
In this exhibition I display my experiments, a combination of my photographic and painting work. My works are both photographs and paintings – I call these attempts photographic painting.
This exhibition is supported by the National Cultural Fund.
_____________
绘-影
魏翔摄影绘画艺术展自述
从触碰摄影的那一天开始，我就偏爱纪实摄影，喜欢摄影的真实性和纪实性，但是，我在拍摄过程中总是被杂乱无序的世界干扰着，尽管我努力做到选择了最佳角度和最恰当的瞬间按下快门，但是现实中所有隐藏的和可以看到的、想要拍摄的和不想拍摄的元素全都会通过镜头被收进画面。因此在我查看照片或整理照片时，会觉得自然、物理的现象或仅仅由于偶发因素而对画面造成了干扰和破坏。作为一个寻找并创造完美构图和理想化世界的艺术家，我为此感到非常懊恼。
相对摄影来说，绘画更多的是画家主观思想的产物，不管我在绘画中的主题、内容，还是表现形式，都是通过事先设计好了的主观思想和情感的产物，我可以在画室里把控作品。而摄影是客观世界的写照，我在拍摄的时候总是被现实生活牵着鼻子走，就像一个猎人，扛着沉重的相机和各种镜头出门却永远不知道自己会捕捉到什么。
在当代摄影实践中，通过数码手段（例如，Photoshop）将数码拍摄的照片进行后期处理是很常见的。通过电脑手段的介入，希望能够达到一种色彩鲜艳、轮廓模糊的“绘画”效果，但这只是技术性问题，并不能赋予照片以独特性。
我大学里学习的是油画专业，是一个接受过系统教育的职业画家。在学习绘画的过程中，我对画面主题、构图和光感等系列审美元素进行过严格的训练。当我开始摄影时，我可以将已有的艺术视野和绘画知识运用到摄影创作中。当我在绘画和摄影这两种不同的艺术领域都获得了相当的经验后，我开始考虑如何将两者结合起来。我最关心的是如何使照片获得唯一性，作为画家，我可以通过某种方式重新诠释作品，突出照片的主题内容，我让这些问题用色彩和笔触作出回答。我并不想使用物理、化学或数码的手段制作彩色照片，而是使用主观性的、自己的着色方法（后期运用绘画的手段）诠释我照片的主题。因此，近年来我尝试了不同的绘画形式：要么像一百年前的摄影师那样，直接在照片的打印件上精细描绘；要么用厚厚的油彩覆盖它们，只保留摄影作品中最重要的图像部分。我把摄影作品打印在纸面上尝试，也打印在布面上尝试。我创造了一种视觉语言，让绘画技巧与摄影艺术融为一体。通过色彩使用和对主题的强调，我力求既保留照片的纪实价值，也对现实进行主观地阐释。
这次展览展出的作品，均是我将摄影与绘画相结合的艺术尝试。它们是摄影作品，也是绘画作品。我愿将这一尝试称为：摄影绘画艺术。
https://www.facebook.com/events/615464563030700/