Események betöltése

« Összes Események

  • Ez az esemény elmúlt.

Táj – élmény: a 2014-es Esztergomi Fotóbiennále válogatott képei Budapesten

2014, november 11 @ 00:00 - 2014, december 8 @ 00:00 UTC+0

_dsc3375.jpg

2014. november 11-től december 8-ig tekinthetik meg az érdeklődők a 2014-es Esztergomi Fotóbiennále válogatott képeit bemutató tárlatot a Csontváry Művészeti Udvarház és Bartók32 Galériában (1111 Budapest, Bartók Béla út 32.)

2014. november 11-től december 8-ig tekinthetik meg az érdeklődők a 2014-es Esztergomi Fotóbiennále válogatott képeit bemutató tárlatot a Csontváry Művészeti Udvarház és Bartók32 Galériában (1111 Budapest, Bartók Béla út 32.)

A 2014-es Esztergomi Fotóbiennále a képzőművészet egyik legalapvetőbb és kedvelt műfaját választotta központi témájává, a kortárs magyar fotográfusok tájélményére kérdezett rá. Arra az alapvető, ám mára radikálisan megváltozott viszonyra, amely az embert a természethez köti, legyen az természetes vagy épített környezet. A tájhoz és ezen keresztül a tájképhez való viszony erőteljes megváltozását azért is fontos hangúlyozni, mert éppen a kortárs művészet, és így a fotográfia is rendszeresen kutatja, feltárja e problematikát. Nem kivétel ez alól a biennáléra beérkezett anyag sem, amely számos olyan a teóriában „nem helyekként” illetve városi tájképekként definiált sorozatot tartalmaz, amely a klasszikus tájkép időbeli és tárgybeli változását mutatja. Az épített környezet mindig is megjelent a tájképekben, azonban egyre nagyobb felületet vett birtokba a képből, hogy ma már, elsősorban a fotogárfiában, külön definiálható kategóriát alkosson (urban landscape).

A megadott tematika elsősorban a tájhoz fűződő érzelmi viszonyra kérdez rá, arra a már az antikvitásból ismert nosztalgikus elvágyódásra, amelyet a természetes közegéből kiszakadt ember érez illetve vetít vissza a tájba. Ez a bukolikus tájtípus az, amely misztikus, de nem félelmetes, az egyedüllétet és a szemlélődést biztosítja. A tájképeknél általában, de a fotográfiában is a néző érzelmi viszonyulása az, amely elsősorban meghatározza a tájélményt. Önmagában nincs tájkép, azt már a kezdetektől fogva szimbólumok hadával ruházták fel. A szelídtől, a félelmetesig és haragvóig az emberek érzelmeinek leképezésére szolgált a táj a képzőművészetben, s nem alakult ez másként a fotográfia történetében sem. Nemcsak az emberi érzelmek, hanem a történelmi mozgások, a morális atmoszféra kifejezésére is használható a tájkép feszültségteremtő ereje. A maga teljességében soha meg nem fejthető és főképpen le nem győzhető természet mindig csodálattal és félelemmel töltötte el az embereket, ezáltal lett releváns párhuzammá természet és lélek, moralitás kapcsolata.

Részletek

Kezdés:
2014, november 11 @ 00:00 UTC+0
Vége:
2014, december 8 @ 00:00 UTC+0
Esemény kategória: