HU
SZOLGA HAJNAL: Zátonyon
A jelenlegi egyidejű politikai, társadalmi és környezeti katasztrófák egymást erősítve abszurd normalizálódást eredményeznek egyéni és kollektív szinten. Az összeomlás mindenhol megmutatkozik: az elidegenedés a természettől, egymástól, tudománytól, vallástól, etikától, hagyománytól, soha nem tapasztalt léptéket öltött. Az egyén és a társadalom öngyilkos karmáját szarkasztikus rezignáltsággal ugyan, de elfogadjuk. Tudatos magatehetetlenséggel haladunk a végzetes események felé. Ráadásul még esztétizáljuk is, gyönyörködünk az összeomlásban. Ezt a hülyeség korának is lehetne nevezni. Ez a Zeitgeist. Vagy méginkább Zeitgeistlosigkeit.
Szolga Hajnal munkáiban ezeket a képtelen, egyszerre egzisztenciális és etikai dilemmákat járja körül. Míg a Traces of Survival, a Scotopia és a Melt című sorozatokban felbukkan a túlélő passzívan szemlélődő alakja, a Bunker és a No Fear sorozat szereplő nélküli narratív szcenográfiák. Cselekmény van, cselekvő nincs; nincs kivel azonosulni, de nincs kit hibáztatni sem… legalábbis a képeken. Ha Allen Feldmannak igaza volt, amikor azt írta, hogy „az esemény nem az, ami megtörtént, hanem az, amit történetként el lehet mesélni”, akkor ez egy mese a globális későkapitalista kényelmi logikáról. A kiszolgálás és a kiszolgáltatottság közé zuhant személyes és kollektív meghasonlás története. A képek a múlt dokumentációi, a kollektív jelen-tudat meghatározó képei, és egyben a jövő forgatókönyvei is. A szereplők hiánya ezzel az ambivalenciával invitálja a nézőt egyszerre, mint passzív elkövetőt és aktív áldozatot.
Ezt az érzelmi túlhajszoltságot az elroncsolt természet képein túl maga a fénykép anyaga is közvetíti. Az előhívás során, az alkotó kemigram és fotogram eljárásokkal roncsolja képeit. A kémiai folyamatok használata a szándék és a véletlen játéka: más eredmény jön létre, ha a reakció kiteljesedik mintha megszakítják. A kísérleti alkotómódszer a kiállítás dilemmájának parafrázisa: mi lenne ha tennénk valamit? Mi lesz ha teszünk valamit?
Szolga Hajnal Berlinben élő fotográfus első magyarországi önálló kiállítása az elmúlt három év munkáit mutatja be.

BIO

https://www.instagram.com/hajnal_szolga_photography/
szöveg: Benedek Kata, kurátor,művészettörténész
A kiállítás megtekinthető:
2022. június 7. – június 20.
Keddtől szombatig 14 és 18 óra között.
1053 Budapest, Képíró utca 6.
Megnyitó: 2022. június 06., 17.00
Kiállítást megnyitja: Lengyel Zoltán, író, költő, zenész, fordító
www.fotongaleria.hu
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
EN
Hajnal Szolga: Aground
The current simultaneous political, social and environmental catastrophes reinforce each other, resulting in an absurd normalisation at both individual and collective levels. Disintegration manifests everywhere: alienation from nature, from each other, from science, religion, ethics, and tradition reached unprecedented depths. The suicidal karma of the individual and society is accepted with poignant surrender. With deliberate apathy, we are moving toward the fatal events. We even aestheticise it, reveling in the collapse. It could be called the age of stupidity. This is the Zeitgeist. Or more like Zeitgeistlosigkeit.
Hajnal Szolga explores these absurd, existential, and ethical dilemmas in her works. While in Traces of Survival, Scotopia and Melt, the passive bystander figure of the survivor appears, Bunker and No Fear are narrative scenographies without characters. There’s action, no actor, no one to identify with, but no one to blame either… at least not in the pictures. If Allen Feldman was right that “the event is not what happened, but what can be told as a story,” this is the story of late-capitalist convenience logic. An ambivalent tale caught between servitude and vulnerability.
These series are documentations of the past, defining images of contemporary collective consciousness, and also scenarios for the future. The absence of actors invites viewers to identify with the passive perpetrator and active victim.
The emotional turmoil is conveyed beyond the images of a destroyed nature through the material. As the artist applies chemigram and photogram methods, the development process becomes a stretch of intention and coincidence: a different result is obtained if the reaction is interrupted. The experimental method paraphrases the exhibition’s dilemma: what if we did something?
Hajnal Szolga, a Berlin-based photographer, presents her first solo exhibition in Hungary, showing her work from the last three years.

BIO

https://www.instagram.com/hajnal_szolga_photography/
Kata Benedek, curator, art historian.
https://www.facebook.com/events/1077923519601077/