Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája
(budai Vár, Színház u. 1-3.)

Megtekinthető: naponta 13-18 óra között, előadási napokon a műsor végéig.

Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája
(budai Vár, Színház u. 1-3.)

Megtekinthető: naponta 13-18 óra között, előadási napokon a műsor végéig.

Vannak kitűnő művészek, akár fotográfusok is, akik állandóan szem előtt vannak, tudjuk róluk, hogy milyen terveik vannak, éppen min dolgoznak, hol látható kiállításuk, mikor jelenik meg könyvük. Oda kell figyelnünk, hogy mit mondanak, hogyan vélekednek a világról, másokról, vagy önmagukról. El tudják magukat helyezni – el is helyezik – saját értékrendjük alapján, és ennek hangot is adnak, amikor csak lehet.
Vannak kitűnő művészek, akár fotográfusok is, akik állandóan a háttérben dolgoznak, szinte semmit sem tudunk róluk, jelenlétüket csak egy-egy remek kiállítás, elkészült mű, nagyszerű könyv vagy publikáció jelzi…

…Persze nekik is van véleményük a világról, vannak gondolataik, amelyek mások számára is hasznosak lehetnének, de halk szavukat alig érteni. Angyalszárnyakon libbennek közénk, és szinte csak szárnysuhogásukról érezzük, hogy jelen vannak. Szentiváni János angyalszárnyai jelképesek ugyan, de a lényegét adják személyiségének. Ki ez a szerény, jó megjelenésű fiatalember, aki szárnyak nélkül is angyali szelídséggel, ám mély gondolkodással szemlélődik a világban? Honnan indult, mi történt vele, mit kell tudnunk róla?

1952-ben született, Budapesten. 1972-ben szüleitől kapott egy Zenit E fényképezőgépet ajándékba. Négy évnek kellett eltelnie, hogy komoly késztetést érezzen a fotografálásra. Nagyító, sötétkamralámpa, hívótálak, vegyszerek a fürdőszobában. Autodidakta képzés, fotóstanfolyamok, ellesni mindent, amit csak lehet. Először riportszerű képeket készít, a mindennapi élet pillanatait örökíti meg. 1978-tól a Hungaroton megbízásából rock-zenekarokat, saját örömére színházat és táncot fényképez: Huszonötödik Színház, Jobba Gabi, Győri Balett.
1986-1990 között Moravánszky Ákos, majd Turányi Gábor főszerkesztő mellett a Magyar Építőművészetnek dolgozik. Első munkája Bán Ferenc Művelődési Központja Nyíregyházán. Ekkor még kisfilmes Minolta a “technika” széleslátószögű objektívvel. Ahhoz, hogy a megfelelő nézőpontokat kiválassza, a perspektivikus torzításokat korrigálja, fára, kerítésekre, oszlopokra mászik, emeleti lakásokba kéredzkedik. Közben a havonta megjelenő Népművelésnek kulturális, művészeti témákból riportokat készít.
Sorra kamerája (immár nagyfilmes Bronica majd Hasselblad) elé “járulnak” a magyar építészet régi és új alkotói, alkotásai: Lechner Ödön, Hauszmann Alajos, Ybl Miklós, Makovecz Imre, Finta József, Csete György, F. Kovács Attila és a többiek. 1990-től szabadfoglalkozású, a MÚOSZ tagja. 1998-ban az Octogon építészeti folyóirat egyik alapítója. Újabb munkák, gyönyörű feladatok. Megismeri az európai és az angolszász építészetet, fényképezi a Velencei Biennálékat, Berlin városközpontját, a Potsdamer Platzon a Sony Centert, Helmut Jahn épületét, nem sokkal arrébb Frank O. Gehry DG Bankját, Jean Nouvel épületét Prágában, utóbbit aztán a World Architecture publikálja.
1992-1995 között fotós megbízatásai mellett természetfilmeket készít a Magyar Televízió számára. Somogyi Krisztinával készített Lélek és építészet című sorozata 2006-ban a Pax TV-ben megy adásban. Ebben templomok, iskolák, középületek – az elmúlt évtized kortárs magyar építészetének jeles alkotói és alkotásai – elevenednek meg Szentiváni János mint operatőr által. Élvezi a kihívást, amit a mozgó- és az állókép közötti különbség jelent.
2003 különleges számára, a siker éve: csoportos Pulitzer-díjat kap az Octogon, és mint alapító tagnak, neki is része van ebben. Fotóival jelenik meg a Terror Háza Múzeum könyvszerű katalógusa, amely eddig már több kiadást megért, majd ezt követi a Sándor Palota történetét bemutató album. A Zsolnay-kerámiákkal díszített épületekről sorozatot készít egy japán kiadó felkérésére. A fotók anyagából készült könyv és vándorkiállítás Japánban is nagy sikert aratott, és ráirányította a figyelmet a magyar iparművészet és építészet egyik méltán híres színfoltjára. Fényképezi – és még mindig 2003-nál tartunk – Finnországban kortárs építészek: Pekka Helin, Tuomo Siitonen, Pentti Kareoja munkáit. Hazatérése után Fehér láng címmel sikeres kiállítást rendez a Millenáris parkban. Mint mondja, nemesen egyszerű, tiszta gondolkodás jellemzi a finneket, és ez a lelki rokonság nagyon sokat jelent számára. Itt mélyül el barátsága a Finnországban is alkotó Popovits Zoltán szobrászművésszel. 2004-ben Lélekvándorlás című kiállítását mutatja be a Marcello Design Galériában, az Építészet Hónapja keretében. Ahogy Bojár Iván András írja: “Újrafogalmazott terek, finom vagy éppen markáns részletek, kitüntetett figyelem. Az építészeti fotográfia önálló műfaj, amely különleges érzékenységet kíván, értő, nem egyszer kritikus hozzáállást. Bár tárgya statikus, a kép gyakran informatív, mégsem egyszerű dokumentálásról van szó. A fotók egy-egy építészeti alkotás lényegét ragadják meg, megmutatják az összefüggéseket, a fotós személyén keresztül értelmezik az épületeket. Szentiváni János építészeti fotói környezettudatos szemléletmódra nevelnek, és sok esetben visszahatnak az alkotások tárgyára is, magára az építészetre.”
2005-ben a MAOE tagja lesz, újabb feladatokra, kiállításokra és könyvekre készül.

Vannak kitűnő művészek, akár fotográfusok, akik munkájukkal kerülnek előtérbe. Szentiváni János közéjük tartozik, – végtelen szelídségével, tehetségével angyalszárnyakon lebbent közénk. Nézzék, egyik fotóján az angyalszárny tisztán felismerhető. Vagy az csak egy építészeti motívum?

Eifert János