Megnyitó / opening 2023/03/27 (HÉT/MON) 19:00

Látogatható / on view: 2023/03/29 – 2023/04/14

Kurátor / curated by: Cséka György

A kiállítást megnyitja: Cséka György

The exhibition will be opened by: György Cséka

(Eng. ↓)

Szabó Liza kiállítása egy tizenhét évvel ezelőtti párkapcsolati erőszak feldolgozási, megértési és elbeszélési kísérlete, a képek nyelvén. Kísérlet a saját test és lélek fölött elvesztett uralomnak, a tehetetlenségnek, a szabadság még ha rövid idejű, de totális elveszítése sokszor észrevehetetlen, rejtett hatásainak, nyomainak a rekonstrukciójára, felszínre hozására.

Egyszerre érthető és érthetetlen, hogy sok esetben miért csak hosszú évek múltán bukkan fel az emlékezetből egy traumatikus esemény, és követeli ki a szembenézést, annak utólagos megfogalmazását, hogy pontosan mi is történt. A lelki sérülés olyan nagy, megrázó és igazából megmagyarázhatatlan, a mindennapi élet és gondolkodás szövetébe be nem illeszthető lehet, hogy a túlélés érdekét éppen a gyors elfojtás, elzárás jelenti. Ilyenkor az elfojtás helyén, az Én, a lélek történetében egy fehér folt, üres hely keletkezik, szakadás, amiről nem lehet beszélni, ami nincs, de mégis van, a folytonosság hiánya.

Szabó Liza kiállítása ennek a szakadéknak, szakadásnak próbál a maga eszközeivel, a képekkel, a verbálisan megfogalmazhatatlannak a megfogalmazásával a mélyére nézni. Annak tudatában, hogy a munka befejezhetetlen és lezárhatatlan. A lélek sebeinek felnyílása, az emléknyomok felbukkanása öntudatlan folyamat, elég hozzá egy helyszín, egy tárgy, egy kép, egy hang emléke, nyomai. Mivel azonban az Én inkább értelmezhető egy időben, idővel folyamatosan változó folyamatként, s nem pedig valami időben változatlan, statikus entitásként, az emlékek, képek értelmezése is változik, új kontextusba kerül, mélyül. Soha nem jut nyugvópontra. Örökös készenlét van és figyelem, nem múló szembenézés önmagunkkal, emlékeinkkel, képeinkkel, szakadékainkkal.

Nincs pihenés.

(Eng.: ) Liza Szabó: There is no rest

Liza Szabó’s exhibition is an attempt to process, understand and narrate in the language of images an intimate partner sexual violence that happened seventeen years ago. An attempt to reconstruct and reveal the often imperceptible, hidden effects and traces of the loss of control over one’s own body and soul, of powerlessness, and of the perhaps brief but total loss of freedom.

It is understandable and incomprehensible at the same time why, in lots of cases, it is only after many years that a traumatic event emerges from memory and demands confrontation and the subsequent articulation of what exactly happened. The psychological trauma can be so great, so shocking, so inexplicable, so incongruous to the fabric of everyday life and thinking, that the very interest of survival is to suppress and cut it off quickly. In such a case, in the place of repression, in the history of the Self and of the soul, a blank spot, an empty space emerges, a rupture that cannot be spoken of, that is not there, but is there as the lack of continuity.

Liza Szabó’s exhibition tries to look into the depths of this gap, of

this rupture, with its own means, with images, with the articulation of the verbally inexpressible. Knowing that the work is incomplete and unfinishable. The opening of the wounds of the soul, the emergence of memory traces are unconscious processes, that might be easily triggered by the memory or the impression of a place, an object, an image, or a sound. However, since the Self can be understood as a process that is constantly changing over time, rather than as a static entity that is not changing over time, the interpretation of memories and images also changes, gets into a new context, and deepens. It never comes to a rest. There is perpetual readiness and attention, a never-ending confrontation with ourselves, our memories, our images, our abyss.

There is no rest.

http://www.lizaszabo.com/

Grafika / graphics by: Andrási Artúr

https://www.facebook.com/events/238837325229445/