Események betöltése

« Összes Események

Sylvia Plachy | Dalok fekete-fehérben

október 4 @ 10:00 - november 24 @ 17:00 CEST

Sylvia Plachy fényképei utat nyitnak a saját álmainkhoz és emlékeinkhez. Amikor fotografál, úgy létezik, ahogy csak a gyerekek tudnak.
Budapesten született a második világháború alatt. Tizenhárom évesen, az 1956-os forradalom után szüleivel, lovaskocsiban rejtőzve – egy kis bőrönddel és a mackójával – hagyta el az országot, új életet kezdeni egy új világban.
„Sötét volt mögöttünk, és sötétség előttünk” – írta erről az Önarckép hazatérő tehenekkel (Self Portrait with Cows Going Home) című albumban, amiért 2004-ben Golden Light-díjat kapott. Két évvel a menekülés után családjával először New Jersey-ben, majd New York Queens negyedében telepedtek le. Arthur Freed fotográfiai kurzusára járva döntötte el, hogy fotográfus lesz, és az ő javaslatára kereste fel a szintén magyar származású André Kertészt. Mély barátság alakult ki kettejük között, ami egészen Kertész haláláig tartott.
szelíd ember volt. Csodálattal nézte az élet minden apró örömét, különleges látásmódja ragályos volt: ‘Nézd!’ gyakran mondta megszakítva beszélgetésünket vagy sétánkat és rámutatott egy elrepülő madárra, szórt fényre, vagy csak egy kecses gesztusra.”
Sylvia Plachy 1974-től harminc évig dolgozott fotográfusként a New York-i Village Voice hetilapnak. Saját, a címlapon is megjelenő rovata Sylvia Plachy’s Unguided Tour (Vezetés nélküli városnézés Sylvia Plachyval) címmel nyolc éven át egy-egy képben mesélt a városról.
Az azonos című, 1990-es album képeit ezek közül válogatta, amely egy Tom Waits lemezzel jelent meg, és elnyerte az ICP (International Canter of Photography) Infinity díját.
Amerikaiak című albuma óta nem találkoztam ilyen mélységű és erejű életművel. Megnevetett és megszakad tőle a szívem. Erkölcsi lény. Ő minden, aminek egy fotográfusnak lennie kell” – írta a kötetről .
Fotóit rendszeresen lehozzák a The New Yorker, a New York Times, a Fortune, az Art Forum, a Granta, a Camera Arts, a Vogue, a Metropolis Magazine, a Grand Street, a Newsweek, a New York magazin és más lapok hasábjain. Az 1996-ban publikált Red Light című kötetében James Ridgeway íróval közösen mutatták be a New York-i szexipart. Ezt követi a Sign & Relics (1999) című album Wim Wenders előszavával, majd 2007-ben a Going On About Town, 2008-ban pedig az Out of the Corner of my Eye.
A csoportos tárlatokon kívül számos önálló kiállítása volt (Whitney Museum, Phillip Morris, Minneapolis Institute of Arts, Queens Museum, Boca Raton Museum of Art, Minneapolis Institute of Art, valamint berlini, párizsi, budapesti, manchersteri, Los-Angeles-i, atlantai, ljubljanai, tokiói, kolozsvári, Charlottesville-i és New York-i galériákban), részt vett az Arles-i, madridi, perpignoni és pingyaoi nemzetközi fotófesztiválokon. Műveit a Museum of Modern Art, a San Francisco Museum of Modern Art, a Minneapolis Művészeti Intézet, a Houston Szépművészeti Múzeum és a párizsi Bibliothèque nationale de France, valamint számos magángyűjtemény őrzi.
Sylvia Plachy egy történelemtanárhoz, Elliot Brodyhoz ment feleségül, a házaspár fia Adrien Brody színész.

Magyarországon több kiállítást is bemutatott az elmúlt évtizedekben. A Házban a Signs & Relics című tárlat 1999-ben, a Self Portrait with Cows Going Home – a Budapest Galéria Kiállítóházában 2006-ban került megrendezésre. A Mikor Lesz Holnap című kiállítás szintén a Házban, 2015-ben volt látható. A kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ szervezésében 2016-ban Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban, 2018-ban Rómában pedig a FotoLeggendo fesztivál kiemelt kiállításaként, a Museo di Roma in Trastevere.ben mutatták be. A kiállításhoz katalógus is készült.

https://www.facebook.com/events/535970153817854/

Szervező

Műcsarnok – Kunsthalle Budapest
E-mail:
noreply@facebookmail.com

Helyszín

Műcsarnok – Kunsthalle Budapest
Dózsa György út 37
Budapest,-1146Magyarország
+ Google Térkép
Telefon:
(1) 460 7000