Richter Sára előadása
Andrássy út 69-71. Közösségi tér
Február 10.
11 óra

Home

1969-ben születtem Szentendrén, 1987 óta Pilisborosjenőn élek és dolgozom.
1997 óta készítek és állítok ki textilalapú, hímzéssel, varrással, tárgyfelvarrással, újabban áztatással készült munkákat.
A sok darabból összeállított mozaikszerű sorozatokat és textilkönyveket készítek. Emellett növényi és állati anyagokat is felhasználó tárgyakat és sokszor térbe lógatott vásznakból installációkat csinálok. Munkáimhoz természetes, a háztartásban előforduló és hulladék anyagokat használok, illetve megőrzésre érdemes régi tárgyakat, töredékeket építek be.
A művek témái személyesek: saját életem megélt kérdéseiből indulnak ki. Abban bízom, hogy mivel ezek a problémák sokszor általános emberi tapasztalatok, a feldolgozás folyamata nem csak nekem segít az ön- és világértelmezésben, hanem a befogadónak is.
Életem egyik nagy kihívása sokgyerekes anyaként az volt, hogy hogyan tudom összeegyeztetni a hétköznapi életet az alkotómunka elmélyülésével. A két terület szorosan összefonódik az életemben, mindkettőt egyformán fontosnak tartom, ugyanakkor ez hosszú időn át erősen korlátozta a munkalehetőségeimet. Az igazán aktív alkotói időszakom ötvenéves korom után kezdődött.
Az előadásomban ezekről a folyamatokról szeretnék beszélni: a munkáim bemutatásán keresztül, a kezdetektől indulva, de elsősorban az elmúlt néhány év alkotásaira koncentrálva.
„Ha a művek mélyén rejlő alapgondolatot szeretnénk megfejteni, akkor az egészség és
a bomlás fogalompárját fedezhetnénk fel a művek csontszerkezeteként. Ezek a kategó-
riák nem dualista szembeállításban jelennek meg, hanem egymásba átmenetekkel bíró
folyamatokként értelmezhetjük az épség és az enyészet kettősét. Richter elkerüli, hogy
ezek a fogalmak idealizált kategóriákká váljanak művészetében. Nála az emberre mint
biológiai lényre éppúgy vonatkozik az egészség és bomlás spektrumának felvázolása,
mint ugyanannak a teremtménynek a pszichés életére. Munkáinak középpontjában egy
testileg és lelkileg is esendő ember áll, aki ugyanakkor törekszik a jó elérésére. A folya-
matosan visszatérő gyógyulásmotívum ennek fényében jelenik meg, miközben az emberi
szervezet romlandóságának természetes mivoltára hívja fel a figyelmet. Ezzel egyszersmind
szembeállít egy ígéretet, az ember alternatív folyamatosságát, amely két úton is elérhető:
egyrészt a lélek halhatatlansága által, amely Richter munkáiban a hit fényében
folyamatosan ellensúlyozza, sőt mi több, feloldja a művek naturalizmusát, másrészről
egyszersmind az öröklés és az élet továbbadásának fonala által.”
Cserhalmi Luca: Naturalizmus és megdicsőülés
ÚjMűvészet, 23/11-12.
„Richter Sára világa egyszerre szemérmes és szemérmetlenül személyes, kíméletlenül
önreflexív, kronologikusan biografikus, de mindennél jóval több is, ideák és gondolatok
sokrétegű networkje. Írott, varrt, kollázsolt képein, tárgyain kibeszéli életének örömeit,
fájdalmait, olykor szinte mazochista módon kutakodik a lélek bugyraiban, sajátjában
és szeretteiében. Nevezhetnénk Ariadné leszármazottjának, aki azonban nem egy férfit
küldött, hanem ő merészkedett be a maga építette labirintusba, s miközben lassan teker-
te az arany gombolyagot, mindig újabb félelmekkel, fájdalmakkal, szenvedéssel kellett
szembenéznie, de ezt sokszor szarkazmussal, humorral kezelte.”
Nagy T. Katalin,
Fonallal rajzolni,

Fonallal rajzolni

https://www.facebook.com/events/1217532909790940/