Przemek Dzienis “NN személyiség” című fotókiállítását a Platán Galériában láthatják az érdeklődők 2010. november 26. – 2011. január 21. között

Przemek Dzienis “NN személyiség” című fotókiállítását a Platán Galériában láthatják az érdeklődők 2010. november 26. – 2011. január 21. között

A fotóportré ma reneszánszát éli. A fotózás tárgya leggyakrabban maga az ember. Azonban minél több portréval találkozunk, annál gyakrabban tesszük fel magunknak a kérdést, hogy vajon egy porténak az „igazat” kell-e megmutatnia. Az alany előnyös tulajdonságait vagy éppen fordítva, rejtett hibáit kell felszínre hoznia? Amennyiben a cél nem csupán a külső jegyek hasonlóságának elérése, akkor milyen igazságot lehet, kell egy fotónak tartalmaznia alanyáról? Egy portrét szemlélve megpróbáljuk abból kiolvasni az adott személy tulajdonságait, személyiségjegyeit. Nem feltétlenül vannak valóban jelen ezek a tulajdonságok, lehet, hogy csupán a néző fejében, érzéseiben, interpretálásában jelennek meg. Przemek Dzienis finoman leleplezi portéalanyait, és személyiséggel ruházza fel őket.
A kiállítást megnyitja: Bácskai Júlia pszichológus, “szabadszóműves”, a Pszichoszínház vezetője 2010. november 25-én, 19,00 órakor

A fotóportré ma reneszánszát éli. A fotózás tárgya leggyakrabban maga az ember. Azonban minél több portréval találkozunk, annál gyakrabban tesszük fel magunknak a kérdést, hogy annak vajon az igazat kell-e megmutatnia. A portréalany előnyös tulajdonságait kell kihangsúlyoznia vagy éppen fordítva, rejtett hibáit kell felszínre hoznia? Amennyiben a cél nem csupán a külső jegyek hasonlóságának elérése, akkor milyen igazságot lehet, kell egy fotónak tartalmaznia alanyáról? Egy portrét szemlélve megpróbáljuk kitalálni, kiolvasni belőle az adott személy tulajdonságait, személyiségjegyeit. Nem feltétlenül vannak valóban jelen ezek a tulajdonságok lehet, hogy csupán a néző interpretációja által jelennek meg. Saját emlékképein keresztül olvassa, dekódolja azt, Duchampnak a művészet befogadásáról szóló elméletéhez hasonlóan. A fotó a néző képzeletvilágának a visszatükröződésévé válik, egy-egy arckép szubjektív jegyekkel bővül.

Przemek Dzienis portréi esetében egy másik kérdés is felmerül. Vajon hozzánk hasonló személyeket látunk? Az arcokra tekintve egyfajta félelem, irritáció érzése uralkodhat el rajtunk. Furcsán néznek, egyfajta vadság tükröződik tekintetükben és arckifejezésükben egyaránt. Idegenek és taszítóak. Diane Abrus jut eszembe, és az, amit a fotózásról mondott – az utcán elhaladó emberekben elsősorban valami furcsaságot, hibát keresett. Abrushoz hasonlóan Przemek Dzienis is olyasvalamit tár fel, amit legtöbbször elrejtünk álarcunk mögé. Ilyen formában legfeljebb a tudatalattinkban, álmainkban jelennek meg embertársaink. A sötét és hideg háttér, a szinte monokróm kompozíció hideg színvilága még inkább erősíti az idegenség és agresszivitás érzését. Az arcok nagy hatást gyakorolnak képzeletünkre, nosztalgikus és félelmetes érzéseket hívnak elő bennünk. Dzienis a számítógépes retusálás lehetőségeit mértékkel használja, csupán a rejtett személyiségjegyeket, tulajdonságokat erősíti meg alanyában, függetlenül attól, hogy azok valósak vagy nem.

Lerántja portréalanyai arcáról a maszkot, és egy további, második személyiséggel ruházza fel szereplőit. Megtörténik az átváltozás, ahogyan Robert Louis Stevenson “Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete” című elbeszélésében. Attól válnak ezek a munkák fontossá, hogy ezt az átváltozást a művész feltárja, nyilvánosságra hozza.

Dzienis egy sikerorientált és agresszív reklámokkal elhalmozott kultúrában nőtt fel. Munkáin keresztül azonban érzékenyen, szuggesztív módon ábrázolja a körülöttünk lévő világot. Felszínre hozza a bánat, elveszettség, agresszió és szenvedés jeleit.

Grzegorz Przyborek

Nyitva tartás: kedd–péntek 11–19 óra között