Helyszín: Vintage Galéria
1053 Budapest, Magyar utca 26.

Megnyitja: Parti Nagy Lajos

Megtekinthető: keddtől péntekig, 14-18 óráig.

Pinczehelyi fotósorozatainak első kiállítására 1974-ben, a pécsi Janus Pannonius múzeumban került sor. A katalógus bevezetőjét Beke László írta. E szövegből idézünk:

Helyszín: Vintage Galéria
1053 Budapest, Magyar utca 26.

Megnyitja: Parti Nagy Lajos

Megtekinthető: keddtől péntekig, 14-18 óráig.

Pinczehelyi fotósorozatainak első kiállítására 1974-ben, a pécsi Janus Pannonius múzeumban került sor. A katalógus bevezetőjét Beke László írta. E szövegből idézünk:

“Pinczehelyi Sándor – akárcsak a Pécsi Műhely többi tagja – előszőr a geometrikus művészethez vonzódott; kiállítása azonban, mely az utolsó három évet foglalja össze, már a processy és a konceptművészet jellegzetes problémáit dolgozza fel. Korábbi konstruktivista munkái a színes forma és a tér nyelvét vizsgálták, újabb fotóinak és fotósorozatainak tárgya az idő. Két eljárás-séma kínálkozik most a művész számára: a környazatében megfigyelt folyamatok dokumentálása, valamint folyamatok mesterséges létrahozása. A tárgyi jellegű műalkotás fogalma mindkét esetben alkotási folyamattá tágul. Az idő múlásának érzékeltetése természetesen nem a folyamat kontinuitásának megörzésével történik (erre csak a film képes), hanem szakaszokra bontásával, esetleg csupán kezdő-, és végpontjának szembeállításával. Az időbeli kontinuitás/diszkontinuitás viszony képi metafórái adják meg az idő tipikus megjelenési formáit: mennyiségi és minőségi formai változás, események periodikus váltakozása, növekedés és elfogyás, hely és helyzetváltoztató mozgás, régi és új szembeállítása, egy egység részeinek felsorolása, stb. Az elvont viszonyok konkrét megjelenése nem ritkán paradox képi metaforákar eredményez, más szóval a “filozófiai” probléma ábrázolására szolgáló banális téma a művészeti értelmezés ironikus szándékáról tanúskodik.
Tévedés lenne azt állítani, hogy Pinczehelyi folyamat-műveivel hátat fordított konstruktivista múltjának: a folyamatosan változó környezet, vagy egy esemény fázisait bemutató képsor közeli rokona egy formai permutációs vagy variációs sorozatnak. Pinczehelyi régi és új művészi világát szerencsésen kapcsolják össze az utcakő-munkák. (Az utcakő témája minduntalan megjelenik a legújabb magyar művészetben!) Az első képsor mértani rendben lerakott útburkolat-struktúrát mutat – többféle nézetből (nosztalgia a rendezett formaviláág iránt, és ugyanakkor a körüljárás folyamatának érzékeltetése). Egy másik (megfordítható) képsor kockakövek rendezettlen halmazából kibontakozó ötágú csillagot ábrázol, mely ismét átvezet a csillagrajzolás folyamatának dokumentációjához, és egyszersmind Pinczehelyi talán legérdekesebb, jelentésben leggazdagabb témájához. Az ütágú csillag, a sarlóval és kalapáccsal együtt, megjelenik nála folyamat-, sőt testalakítási problémaként, de úgy is, de úgy is mint szabályos mértani forma – és miközben a távoli múlt felé mutat (Villard de Honnecourt pentagrammájáig és tovább), aktuális politikai szimbólum szerepét is megőrzi.”