Megtekinthető: keddtől péntekig 14-18 óráig.

Megtekinthető: keddtől péntekig 14-18 óráig.

Ősz Gábor (1962) a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára jár, majd az amsterdami Rijksacademie posztgraguális képzésén folytat tanulmányokat. Amszterdamban él és dolgozik. Konceptuális fotó- és videómunkái a médium alapvető sajátosságait kutatják. A Liquid Horizon (1999-2002) projekt során az Atlanti fal II. világháborús betonbunkereit használja camera obscuraként. E munkája a kezdete azoknak a sorozatoknak – melyekben építményeket használ camera obscuraként – s összefoglaló néven Camera Architectura-nak nevez. A Fekete-fehér színei (2009) és a Nagyítás (2010) sorozatokban a tér manipulálásával a fotografikus kép reprezentációs kérdéseivel foglakozik.

Das Fenster ( Az Ablak)
‘A kép ontológiai vizsgálata régóta foglalkoztat. E témán belül kiemelten érdekel az építészet és az általa létrehozott látványok vizsgálata. Mi az összefüggés látkép és kép között? Az épület a teret külső és belső térre osztja, akárcsak a technikai kép készítésére szolgáló eszközök. Ugyanakkor léteznek olyan épületek amelyek szerves kapcsolatot tartanak fent környezetükkel, úgy is mondhatnám, hogy azért állnak ott, hogy belőlük kitekintve értelmet kapjon az épület maga. A Das Fenster projekt egy olyan épület ablakáról szól, amely már nem létezik. Az ablak Hitler hírhedt nyaralójának a Berghof-nak egyik nevezetessége volt. Az épületet 1945-ben a szövetséges légierő bombázta, majd a SS kiégette. A háború után Oberzalcberg amerikai fennhatóság alá került és ők robbantották fel az épületet1952-ben.

Hitlert mindig is foglalkoztatta a germán mitológia és a germán hódítók történetei; mágikus erőt tulajdonított a hegynek és a végső győzelem erőforrásának tartotta. Mindezek fontos szerepet játszottak az épület és végső soron az ablak helyszínválasztásakor. A négyszer nyolc méteres ablak központi szerepét nem csak mérete hangsúlyozta, hanem az ablakból nyíló látkép is. A panorámaablak közvetlenül nyílt Oberzalcberg híres hegyére az Unterberg-re.

A kutatás első fázisában az internetes oldalak gazdag dokumentációit böngészve akadtam három, a háború utáni, valószínűleg turisták által készített képre. Ezeken a nagyterem látható, vagy inkább ami abból maradt. Ebben a sötét és kiégett térben a valamikori ablak helyén egy hatalmas lyuk tátongott, amely erős hangsúlyt ad a betonnal keretezett tájnak. Így rögtön érhető volt mit értett Hitler azon, hogy az épület valójában az ablak köré épült. A képek alaposabb szemlélése után feltűnt, hogy a panoráma olyan mintha maga is egy kép, mintha egy vetített kép volna. Ezt nem csak az ablakot körülölelő sötétség sugallta, mint egy filmszínház termében, hanem az ablak arányai is. Alaposabb tanulmányozás után fedeztem fel, hogy az ablak teljes mérete azért emlékeztet a mozivászonra, mert formája pontosan megfelel a cinemascope 1,85 : 1 arányának. Tovább fokozta meglepetésemet, hogy a háború előtti képeken jól látható ablakkeret belső osztásainak aránya teljesen megegyezik a hagyományos analóg 16 vagy 35 mm-es film kép arányával. Bár köztudott, hogy Hitler kedvelte a filmet, különösen a hoolywoodi filmeket, mégsem találtam egyetlen információt sem arról, hogy az ablak arányainak megválasztásában szándékosan alkalmazta volna a filmformátumokat. Vagy lehet mindez véletlen? Azonban, mintha az ablak arányaiban megjelenő filmformátumok azt sugallanák, hogy a panoráma nem csak a táj látványa, hanem ezzel egy időben annak képe is. Kép és látvány mintegy azonos keretbe kerültek, egy hatalmas jelkép formájában. Az itt bemutatott fotók nagyban hozzájárultak egy több csatornás filminstalláció kialakulásához. A fotókban megjelenő szövegek a hegy történetére és elképzelt felelőségére, illetve az ablak formájára, arányaira utaló megjegyzések. A kisméretű, webes képeket digitális úton feljavítottam és a körülölelő teret feketére redukáltam. Monitorra helyezett nagyméretű síkfilmre világítottam le úgy, hogy a képernyő fényerő-szabályzójával lehetett kiválasztani a kívánt expozíciós időt. Az így létrejött, hagyományos negatívra kerültek a feliratok és rajzok karcolás és ceruza segítségével. Végül a negatívot újra digitalizálva, baritált papírra, tintasugaras nyomtatóval készültek a képek.’

Ősz Gábor