Tárlatmegnyitó

A fényképek két hétig tekinthetők meg.

Részlet Róth András Lajos megnyitó beszédéből: ,,Az észrevételezés, az értelmezés, az összehasonlítás, a hasonlóságok, vagy netán a különbségek hasonlósága uniformizál, egységesít. Az-az azt látjuk, hogy mindenhol ugyanolyan emberek élnek, ugyanazok az örömeik, ugyanazok a gondjaik, ugyanúgy ég a kezük alatt a munka, ugyanúgy fohászkodnak, ugyanúgy szeretnek… Mert az érzés, a lelkek összekapcsolódása, a játék, a szorgalom, a helyhez kötődés, a gonddal kezelt termés visszasimogatása, tájaink összhangzattana, komorsága vagy netán napfényben fürdő szelídsége, a hazatérő csorda kolompolása, az ünneplőbe öltözöttek vidám felvonulása, a húsvéti lánylocsolás termékenységi szimbóluma, a garatba öntött gabona pergésének, a malomkövek mozgásának ígéretes hangja, a jól végzett munka nyugalmat sugárzó tudata, virágos rétjeinkre tévedt virágzó gyermekeink szépsége, nénikéink kosárszárnyú angyalarca, a politikai zöldeket megszégyenítő, népi ezermesterkedett mosómalmok vízcsobogása, generációk dédelgető egymásra találása, ember és természet találkozása, a férfias keménységet igénylő ember és állat szilajsága, a múlófélben omladozó bejárattal dacoló élet igenlése, a fiatalkori „holtomiglan- holtodiglan” megnyugtató időskorig tartó visszhangja, a hitbe való elmélyülés lélekemelése, a másnapra szóló, családi gondoskodás varázsa, a tisztaszoba féltve őrzött tisztasága/tisztessége, akárcsak az alkalomra felvett ünneplőé, az évtizedek termelte ráncok mélysége az arcokon, a kisgyermekek jövőbe tekintő kíváncsisága, cintermeink belső/külső nyugalma, a mindenféle és mindenkori szépség szeretete mindenhol ugyanaz. Ezeket kell megőriznünk – mondják a képek. Mert ők beszédesek. Mindegy, hogy színesek, vagy fehér-feketék… , mindegy, hogy milyen technikával, milyen géppel készültek, ezeknél a képeknél a nézőpont, a meglátás iránya, a perspektíva megválasztása a fontos, mert ezek segítségével újabb szellemi horizontok nyílnak meg nemcsak előttünk, de ezeket a mindennapokat megélők előtt is. Ezek a képek nem csak egyszerű szociofotók, hanem művészileg megkomponált alkotások, melyek a lencsevégre kapott alanyok, a fotómasinát kezelő művész és a környezeti adottságok együttműködésének terméke. Ezek nemcsak az ellesett, vagy kivárt pillanatok, a megbeszélt beállítások termékei, hanem egy erős szellemi kötődésen alapuló, esztétikai örömöket, már-már katarzist gerjesztő fénygrafikák”