TEGNAP és HOLNAP
Valamikor, fotós pályafutásom kezdete előtt „festegettem”, – a szó szoros értelmében – kb. egy évig.
Aztán jött egy pillanat… a nagylányom… és elkezdtem fotózni. Elsősorban kicsi dolgokat, mert valamiért az apró dolgok vonzóbbak, kezelhetőbbek voltak számomra, és a makro-, mikro-fotók már önmagukban is festői hatást kölcsönöztek a képeknek.
Aztán, szándékom ellenére, a számítógép is bejelentkezett festőprogram formájában, az utolsó lépés pedig a digitális fényképezőgép volt.

TEGNAP és HOLNAP

Valamikor, fotós pályafutásom kezdete előtt „festegettem”, – a szó szoros értelmében – kb. egy évig.
Aztán jött egy pillanat… a nagylányom… és elkezdtem fotózni. Elsősorban kicsi dolgokat, mert valamiért az apró dolgok vonzóbbak, kezelhetőbbek voltak számomra, és a makro-, mikro-fotók már önmagukban is festői hatást kölcsönöztek a képeknek.
Aztán, szándékom ellenére, a számítógép is bejelentkezett festőprogram formájában, az utolsó lépés pedig a digitális fényképezőgép volt.
Utazásaim során sok fotót készítettem, ám sokszor az úti-fotó kevés a pillanat hangulatának kifejezésére, reméltem, a számítógép be tud segíteni, hozzáadva még több érzést, és a festőiség varázsát.
A kiállítás képei ezt próbálják igazolni, mert ezek a munkák az eredeti fotón túl hitelesebben és árnyaltabban közvetítik élményeimet a néző felé; a szorongást és a félelmet éppúgy, mint a felszabadult örömöt, a melankóliát, az utazás izgalmát, vagy éppen a történelmi anekdotát.
És vajon mit takar a cím?
A TEGNAP élményeit, a ma technikai lehetőségeivel a HOLNAP számára megőrizni.
Ez a kiállítás az utóbbi néhány év termése.

Vác, 2014.10.02. – 10.29. Lehotka László