Akcionistaként Gyenis közelebb áll a politikai és kulturális aktivistákhoz, mint a szórakoztató- és reklámipart kiszolgáló vizuális technikusokhoz. Ennyiben talán nem túlzás azt állítani, hogy Gyenis a szituácionisták örököseként a „bio-kibernetikus reprodukálhatóság” (W. J. T. Mitchell, Walter Benjamin után) korszakának látványvilágát és látványtársadalmát jeleníti meg művein.
Akcionistaként Gyenis közelebb áll a politikai és kulturális aktivistákhoz, mint a szórakoztató- és reklámipart kiszolgáló vizuális technikusokhoz. Ennyiben talán nem túlzás azt állítani, hogy Gyenis a szituácionisták örököseként a „bio-kibernetikus reprodukálhatóság” (W. J. T. Mitchell, Walter Benjamin után) korszakának látványvilágát és látványtársadalmát jeleníti meg művein. (…) Gyenis fényképeinek hibrid struktúrái (NoÉ, Bodymade, Vidéki kirándulás, Fémvagyon, Self) látszólag éppen ennek a kultúrának a vizuális „dokumentumai”, valójában azonban egyedi képzőművészeti akciók, saját készítésű protézisek és in situ tájátalakítások emlékét őrzik, és így kétszeresen is reflektálnak a technotudományos világkép ideologikus és mediális uralmára.
Egyrészt megidézik a technológiát magát és vele együtt az implicit technokrata ideológiát, másrészt viszont a technológiai mimikrit öltő (kritikus) képalkotói attitűdöt is megjelenítik.”

részlet Hornyik Sándor: Organikus rendszerhiba. Gyenis Tibor képei című tanulmányából.