KORNISS Péter és Joséphine PAUL | Két hangon | In two voices

A megnyitó időpontja: 2025. május 8. | csütörtök | 18.00 és 20.00 között

Helyszín: Várfok Project Room, 1012 Budapest, Várfok u. 14.

A kiállítást megnyitja: Fehér Dávid, a Szépművészeti Múzeum Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója, a Szépművészeti Múzeum 20. századi és kortárs művészeti kurátora, egyetemi adjunktus.

A kiállítás 2025. május 9. és 2025. május 31. között tart nyitva, kedd – szombat 12 és 18 óra között látogatható.

—–

A Várfok Project Room következő kiállításaként két generáció, két médium és két világ mégis egy, az emlékezet és az anyag metszetében való találkozásának ad otthont Korniss Péter fotográfiái és Joséphine Paul festményei által.

Korniss Péter a kortás magyar fotográfia egyik legjelentősebb alakja és a Várfok Galéria nagymúltú művésze, akinek nemrég életművét vizsgáló kiadvány is megjelent a KEMKI – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézét gondozásában. A magyar-francia származású Joséphine Paul Párizsban született, és jelenleg a párizsi Sorbonne Egyetem Művészeti Karának hallgatója. Munkáiban az emlékezés foglalkoztatja, Korniss Péter dokumentarista fényképeiből is kiindulva.

Paul 2023 óta használja Korniss egyes képeit inspirációs forrásként, kifejezetten a Kötődés kötetéből és A vendégmunkás sorozatából, amelyek egy eltűnő paraszti világot, illetve egy ingázómunkás életvitelét örökítik meg. Számára mindez egyfajta emlék-felfedezést jelent, melyben objektíven távoli, szubjektíven viszont feleleveníthető érzelmeket, helyeket és embereket idéz fel. Aleida Assmann az ilyen jellegű alkotói módszert nevezi nem pusztán „reproduktívnak”, amikor hiteles alkotás nem egy úgynevezett „tabula rasa”-ból, másképpen tiszta lapból, hanem egy előzményből kiindulva hoz létre újat.[1]

A kiállítás az önmagukban is örök- és önérvényű, de ezúttal ihletként is szolgáló fényképek és az általuk kiváltott festmények együttes bemutatásával nem tagadja le, sőt kiemeli, hogy a szó tág értelemében vett, korábbi „képek” újraaktiválására kerül sor. Horányi Attila, az Egy archívum rétegzettsége című kiadványban, Barthes nyomán is állítja Korniss képei kapcsán, hogy a portré viszonylagosan hű megörökítése az alanynak, de az alkotó „személye/ssége” is alakítja azt. Míg Korniss fotóit „portréstátuszúnak” és nem kifejezetten portréknak nevezi, Paul jellemzően levágott kompozíciójú, akár egyszereplős festményeit is a korábbi érvrendszer mintájára már-már „csoportképstátuszúnak” is tekinthetnénk, ha elfogadjuk, hogy a művek szereplői azok alakítói, így jelen esetben Korniss, Paul, és az eredeti kép alanyának több évtizedes távolságból is észlelhető, érzékelhető esszenciája. A fekete-fehérségükben emelt, szinte drámai fényképek egy-egy hosszútávú történet egy pillanatban való spontán megragadásával szemben a színes, texturált és örvénylő vonalvezetésű festmények ad-hoc folyamatiságot idézhetnek meg. Jelen egymás mellé helyezés esetében is igaz lehet Horányi Attila következtetése, miszerint a humán tudományok koherenciaelméletére alapozva a képek nem egyenként, hanem együttes csoportukban bizonyítják hű kép jellegüket.[2]

„A latin „re-” előtag a kultúra vétóját jelenti az idő folyásával és az elenyészés őrjöngésével szemben. A művészet képes megőrizni, megtartani azt és tisztelegni azelőtt, ami eltűnt vagy elveszett az idő sodrában. Az időben, az életben, a történelemben nincs visszaút, de a művészet képes néhány ugrást tenni. Minden indítékká válhat, amikor egy impulzus fogadásáról vagy újbóli észlelésről, újraértelmezésről vagy visszaszerzésről beszélünk.” – Aleida Assmann [3]

[1] Assmann, Aleida. “The Hidden Code of Reality. The Art of Vigilance in the Works of Anna Jermolaewa.” In Anna Jermolaeva: Austrian Pavillion Der 60. Biennial Venice, 2024, edited by Gabriele Spindler. Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König, 2024.

[2] Horányi, Attila. “Hű kép. Korniss Péter Skarbit András-portréja.” In Egy Archívum Rétegzettsége. A Korniss Péter-Életmű Megközelítési Lehetőségei, edited by Balázs Zoltán Tóth, 90. Szépművészeti Múzeum, KEMKI – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézét, 2024.

[3] Aleida Assmann, uo.

///

Exhibition Opening: Thursday, 8th. May, 2025 between 18.00 and 20.00

Location: Várfok Project Room, 1012 Budapest, Várfok st. 14.

The exhibition will be opened by Dávid Fehér, director of the Central European Research Institute for Art History of the Museum of Fine Arts, curator of 20th century and contemporary art at the Museum of Fine Arts, assistant professor.

The exhibition is open from 9th. May, 2025 until 31st. May, 2025, between 12.00 and 18.00 from Tuesday to Saturday.

—–

The upcoming exhibition at the Várfok Project Room presents a meeting point of two generations, two mediums, and two worlds – brought together at the intersection of memory and material – through the photographs of Péter Korniss and the paintings of Joséphine Paul.

Péter Korniss, one of the most prominent figures in contemporary Hungarian photography and a long-standing artist of the Várfok Gallery, recently saw the publication of a comprehensive book on his oeuvre by the Central European Art History Research Institute (KEMKI). Joséphine Paul, of Hungarian-French descent, was born in Paris and is currently a student at the Faculty of Arts of Sorbonne University. Her artistic work is driven by the concept of remembrance, often drawing inspiration from the documentary photographs of Korniss.

Since 2023, Paul has used selected works by Korniss, particularly from the volume Attachment and the Guest Worker series, as a source of inspiration. These series capture a vanishing peasant world, and the lifestyle of commuting workers, respectively. For Paul, this represents a kind of memory excavation, in which emotionally resonant places, people, and sensations — though objectively distant — can be reawakened. Aleida Assmann refers to this kind of creative process not merely as “reproductive,” but as one that generates new creations not from a so-called tabula rasa, a clean slate, but by building upon a pre-existing context.

This exhibition highlights — rather than conceals — the act of reactivating earlier “images” in a broader sense of the word by presenting the photographs, which are timeless and autonomous in themselves, alongside the paintings they have inspired. In the earlier mentioned publication of Central European Art History Research Institute (KEMKI), Attila Horányi, following Roland Barthes, asserts that Korniss’s portraits are relatively faithful representations of their subjects, yet they are also shaped by the “person/ality” of the photographer. While he refers to these photographs as having a “portrait status” rather than being straightforward portraits, Paul’s compositions—often single-figure and cropped could similarly be described as possessing a “group portrait status”. This interpretation rests on the idea that the participants of these artwork, Korniss, Paul, and the essence of the subjects from the original images, perceptible even decades later, collectively shape the piece. Whereas Korniss’ black-and-white photographs capture the spontaneous stillness of a long-term narrative, Paul’s colorful, textured paintings with swirling lines suggest an ad hoc sense of process and continuity. In this juxtaposition, Horányi’s conclusion also holds true: based on the coherence theory of humanities, these images affirm their authenticity not individually, but as a group.

“The Latin prefix “re-” stands for culture’s veto against the flow of time and the fury of disappearance. Art can keep, retain, and honor what went missing or got lost in the torrents of time. There is no way back in time, in life, in history, but art can make some leaps. Everything can become a trigger when we talk about receiving an impulse or reperceiving, reinterpreting, or retrieving.”— Aleida Assmann [3]

[1] Assmann, Aleida. “The Hidden Code of Reality. The Art of Vigilance in the Works of Anna Jermolaewa.” In Anna Jermolaeva: Austrian Pavillion Der 60. Biennial Venice, 2024, edited by Gabriele Spindler. Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König, 2024.

[2] Horányi, Attila. “Hű kép. Korniss Péter Skarbit András-portréja.” In Egy Archívum Rétegzettsége. A Korniss Péter-Életmű Megközelítési Lehetőségei, edited by Balázs Zoltán Tóth, 90. Szépművészeti Múzeum, KEMKI – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézét, 2024.

[3] Aleida Assmann, ibid.

https://www.facebook.com/events/1700779607989831/